media_140x140_1.gifmedia_105x140_1.gifmedia_105x105_1.gifmedia01.gif
media02.gif
media_140x105_1.gif
media_105x105a_1.gif

Vélemények, hozzászólások:
media@lico-art.hu


Kulturális, zenei programokról bővebbet a www.sambosi.hu,

Bemutatkozó

A város mocska

Prága - rulez!!!

"ARENA PLAZA, ahol a trend születik" - van mit dolgozni még ezen

Józsefváros mélyén, ahol a házak összebújnak...

Király utcai gusztustalanságok

Te Szent János Kórház! Atyaég!

Amerre fű nem, csak a szar terem... Felkapott környékek siráma

Linkajánló a javából

Mindenhonnan: művész-világ, A38-as hajó, emmaportal, Nádorfi Krisztina rajongói oldala, Millenáris, szigg.net, stb.

Hová, de hová menjünk???

Szerdán kezdődik a 13. SAMBOSI JAZZ FESZTIVÁL a Belvárosban

El Camino real ORSZÁGÚT

Bécsi impresziók

Bécs, noheimal: most épp Rembrandttal randiztunk

Bécsben újra: Provence-tól Egyiptomig

"Édes hazám, fogadj magadba": Dunakanyar

"Édes hazám, fogadj magadba" - Andocs

Brüsszeli hangulatok 2007- nekik - szokatlanul meleg nyarán

"Édes hazám, fogadj magadba" - Székesfehérvár

Bécsi szelet fél napra

Krakkó kis hideg falatokban - megsózva Wielickával ;-)

Auschwitz - nagyon szubjektíven

PÁRIZSi vegyes felvágott ;-))

Versailles - a pompa szinte agyon nyom

PÁRIZS a Pékek, Álmok, Rue-k, Illatok, Zenék, Stílusok egyvelege

Prága fölött az ég szivárvánnyal

Romanticseh vártúrák

Rovinj - ékszerdoboz a templom alatt

Spanyolország: mór mámor, Don Quijote, Andalúzia, Gaudí - és most már Woody Allen -Barcelonája

Franciaország ékköve: az Azúrpart

Olaszország mindig sok mediterrán örömöt kínál

Szem-szájnak, fülnek ingere

Nyomokban még Klimtet is tartalmaz

Porzik a siker útján a Spamalot-vágta

Nagyon szegények lettünk - Vekeredi László halálára (1924-2009)

Bevadult karácsony

Tág és színes a Vodka-univerzum...

Pulykát tekercseltem - karácsonyra is jó lett

Térdre borult Budapesten Leonard Cohen

Nem várt már az indián nyár beköszöntéig Cseh Tamás

Bélszín carpaccio meg a többiek : a guszta hidegtálak bármelyik évszakot feldobják

Válságkonyha juszt is jó ízekkel, ötletekkel !

RADNÓTI MIKLÓS: 100

Rántott csibe takarékos-finoman

Az a jó öreg pogácsa évezredeket köt át

Lévai Katalin kliséinek kiskertje

Flekken medvetalpakon

Stroganoff-bélszín: az egyszerű luxus

A nagy ünnepi sertéspörkölt

A tavasz nyerő párosa: fejessaláta tojásos nokedlivel...

Kocsonya - hideg napok vigasza

Mint maceszgombóc a Vatikánban....

Megkegyelmeztünk Malackának - nem került a gulyáslevesbe!

Fejjel Allahnak

Szezám csukódj! Kínai kel, karfiol csőben sütve

Töltöttkáposzta uram módjára

Magyaros minestrone után hungarikum rétes

Bableves csipetkével - sörkorcsolya felső fokon

Bombay alu Budapesten

Hrabal szárnyacskái San Francisco-ig repítenek

PC helyett PK: politikai konyha, ahol én zsidózok...

Sajtos guba, a kaják nyári Mikulása

Caesar-saláta (magyar kisöccsei)

Polpették magyarítva - sajttól borzas húsgombóckák

Dávid hala

In mermoriam Darvas Iván 1925-2007

Csíkosiszta csirkemájak, vörösborban úszó szivek

Lángos paradicsom leveskével

Brassói aprópecsenye ürügyén erdélyi emlékek

Alain Delon és Mireille Darc együtt járták Madison poros útjait a Champes-Elysées-n

Retro: "A krumplileves, az legyen kromplileves" - antinosztalgia a 3.60-as kenyér korából

SünDisznó az asztalon

Fogyókúrás csirke Stahl-ruhában

Palacsinta: a miénk aztán igazán röpül - a goffrink meg kockáshasú ;-))

Lasagne - jó magyarosan pulykából, a Hálaadás Napja főszereplőjéből

Újházy-variációink és a francia kapcsolat

Vega-gyönyör Dóritól: rántott sajt és gombafejek

Mit rejt a háromlábú csirke hasa?

Csak jó tökösen!

Fokhagyma, vámpírok - Vámpírok bálja

Lecsó (avagy Oscar-díjasan L`ecsó :-)), gyuvecs - éhhalál elleni gyorsbevetésű csodafegyver!

Barcelona töltött paprikája meg a miénk - két külön ízvilág

Bella Itália! (pár falatnyi belőled, egy szerény magyar hűtőből...)

Túrógombóc frissítve, óhohohóóó!

Márquez, Dél-Amerika forró szíve

Kusz-kusz és perzsaszőnyegek - az arab világ ajándékai

Sólet, az a kis light-os ;-) finomság

Popey, a spenót-fan tengerész

Szent-Györgyi Albert és a paprikás csirke meséje

Dobverők a tepsiben

Pizzára fel avagy tésztaság tényleg fél egészség!

Gomba: az étkek kalapos nagyasszonya

Stefánia, Te drága, annyian szeretnek!

Gyökérkezelés

Massát megmentették, de a gyalogbetegnek tavaly halált hozott a honvédosok közönye - nem vagyok meglepve!

Mit ér a magyarságunk?

2009, szeptember 5-e, Freddy Mercury születésnapja:. vajh megint vérbe borul a homokozó??

Vágó és legújabb csapata kíméletlen harcban az ezotériával

Nincs nyugi romaügyben... De ez így nem mehet tovább! -

Rettegett Viktor

Kutyafül

Szégyen, hogy mekkora "állat" az ember!

Ali-balett négy felvonásban

Macskahalál egy kurva film miatt - következmény? Ja, az nincs ilyenért Magyarországon...

MANCSról film készülne Jean Renoval - Mi a kutyusaink emlékét itt is őrizzük

Nőből vagyunk

A Korai Fejlesztőknél soha nincs elég korán!

Párizsi bevásárlótúrán: Lafayette-től Chanelig

Somától Salma Hayek melléig

Dr. Katona Ferenc , a kicsik 1000 %-os ORVOSA

Angelina Jolie vintage-mániája - noha nála ez azért nem a spórolás, csakis a vadászat szelíd őrülete

A pénz beszól

Brüsszeli Green Week: egyetlen kelet-európai részvevőként meghívták a Zöld homlokzat-projekt gazdáját

Spórkassza: hogyan éljük túl a gázvita által kinyitott jégcsapot meg a többi nyalánkságot?

********

ANGOLTANÍTÁS ÉS FORDÍTÁS:
www.teleteacher.hu


Archívum

Fotógaléria



Börtönkomédia a Stúdió K-ban

Rácson innen és túl, avagy ki szabad és ki a rab?

Rácson innen és túl, avagy ki szabad és ki a rab?

Szókratész, a Kr.e. 470-ben született utcai filozófus máig a leghíresebb ebben a műfajban, pedig soha egy sort le nem írt magvas gondolataiból...Platon közvetítette őt onnan az antik Athénból az emberiség számára, s róla írt színdarabot a bolgár Sztefan Canev. A szerző e szabad szellemű férfi utolsó éjszakáját jelenítette meg a Stúdió K-ban most bemutatott darabjában. Szókratész, aki a szofistákkal (is) harcolt a görög utcákon-tereken az ifjúság lelkéért, tovább képzéséért, a dialektikus filozófia atyja volt. Ez tárul ki drámája során is, amikor a fogoly ősz gondolkodó a rámért méregpohár kiivása előtt kicsit még megkarmolja börtönőre agyát sok feltett és rögvest meg is válaszolt oda-visszapattogó kérdésével. Ilyen volt szabadlábon is a módszere: a kérdezve-kutató, avagy "bábáskodó" metódus.

Így fejlesztette magasabb szintre a görög filozófiát, hiszen azzal, hogy kutatásai tárgyává fogalmakat tett: mi a szabadság, ki a szabad, ki a haladó, mi a jó, mi a rossz a demokráciára nézve, stb. segítette ezek meghatározását és pontosítását. Pont ezért húzta ki a gyufát Athén urainál: az ifjúság szellemi megrontásáért, új istenek hirdetéséért demokratikus szavazással halálra ítélték. 71 évesen tehát a börtöncella volt a végállomás.

A Stúdió K apró pinceszínházában Cserje Zsuzsa állította - túlzás, hogy színpadra, mert az nincs - elénk e művet. Mikor fél 8-kor a kb. 50 ember betódul a sötét tónusú játszóhely által kettéosztott nézőtérre, már ott horkol zsákszerű rongyokkal takartan a fogoly. Őre pedig peckesen körülötte járkál. Kétszer szól a kakas a hajnali Athén távoli falai között, s ez felébreszti az ősz foglyot. Lukács Andor karnyújtásnyira nézőitől, kibontakozva a szalmazsákot és őt magát borító textilféleségből, borzas-álmosan át is lényegült Szókrátésszé. Nincsenek erre eszközei, "csak" egyszerűen úgy van ott: halálra ítélve, elárulva. Szinte kínos is, mennyire beleépülhetünk gyorsan morzsolódó perceibe. Éppen az a legnagyobb baja, hogy a kurva kakas kiverte szeméből utolsó édes álmát Mitróról, fiatal, tüzes szeretőjéről. Hát unalom és félelem ellen jobb híján alkalmazni kezdi tudományos módszerét a börtönőrön, aki jólértesültségét - hogy bizony Arisztophanész is benne volt ebben az ítéletben - kezdi fitogtatni. Filozófusunk e fölött elsiklik, inkább szelíden-lassan bevonja az egyszerű beszélgetésnek induló vitába majdani gyilkosát... Azt a kisembert, aki a szakmájára - leginkább a gyorsan ölő bürök méreg kitalálására - igen büszke lévén, kezdetben kicsit lenézi ezt a tutymutyi halálraítéltet. Oda se figyel nagyon a vénségre. Hiszen annyi embert végzett már ki, annyi rettegésnek volt ő az utolsó szemtanúja. Sőt csakis erre készül minden idegszálával: ez lesz neki a biztos megélhetési forrása, minthogy Szókrátész soha le nem ír semmit, kizárólag majd tőle, az őrtől tudhat erről az éjről mindent az utókor... Ezért aztán tökmindegy neki, hogy mit csinál most a vénember, a sztori már fogalmazódik a fejében, ahogy a róla mintázandó szobra (mert művész is kicsit) a kezében. Hannus Zoltán hiteles a minden lében-kanál, az állami sarzsi adta hatalomtól, lehetőségtől először igen öntudatos, de aztán megzavarodottságában egyre kuszábbá és vadabbá váló kisember szerepében.

Hiszen mint örvénylő tornádó tölcsére - akarja-e vagy se, nincs befolyása rá - magába szippantja ezt az egyszerűnek tűnő férfit az öreg rab gondolatmenete. A filozófus halkan, mintegy magának elmotyogott szavai észrevétlen fűzik be a jó kis hajnali "szadizásra" készülődő foglárt, aki így nem tud már a kajára, a tennivalóira, a megszokott-várt élményre figyelni többé. Felizzik kettőjük között az ellentét az athéni mentalitásról: jó-e a városnak a tirannus, ha övé az egyszemélyi felelősség, és tudni, hogy ha elszúr valamit, azért ő a hibás, és vajon rossz-e az a demokrata, aki a jót magának tulajdonítja, ám balfék dolgait ráfogja mindenki másra?

Vannak is rendesen áthallások magyar politikai viszonyokra (mi választások előtt két nappal láttuk), pedig Cserje még csak nem is él az olcsó de jól kamatoztatható aktualizálással. A ruhák az athéni módit idézik (tervező: Tordai Hajnal) és találóan egyszerű a díszlet: belógó, gyertyás kandeláberek miatt kell még jobban figyelni a mozgásra a felrajzolt cella szűkös terében. A szimbolikus erejű de láthatatlan börtönajtó, - amit hangeffekt kíséretében krétával és szivaccsal nyitnak-csuknak - a lét két síkját idézi. A helyiség egyik valódi ajtaját pedig kitárva hagyják végig: így jelzik a valahol mégis létező szabadság messzeségét.

A pergő és egyre csavarosabb mondatok annyira megkavarják az őrt, hogy felhorgadásában elárulja, miért is választotta ezt a pályáját. Megalázottságáról, tönkretevéséről hallva, hozzávéve azt a történetet is, hogyan végeztették ki egymást a jó athéni államférfiak, Szókrátésszal együtt esünk töprengőbe: ki a szabad végülis? Mi az értelme ennek a létezésnek, ha a cellán kívüli világ is ilyen rémisztően zárul körénk?

A két férfi vitáját nő érkezése szakítja meg. Xantippé - Nyakó Júlia elsöprően akaratos megjelenítésében - viharzik be, hogy a megvesztegetett őrt rávegye már a harmadik, végzetes kakasszó előtti ruhacserére és férje megszöktetésére.

Mert hiába akart már előbb is szabadulni unt életétől az agg filozófus, bürökkoktél csak és kizárólag a harmadik kukurikúú után jár...Hiszen rendnek kell lennie! Így a feleségének jut még egy esélye feleségének a mentőakcióra. Végre tehát átcserélik a férfiak gönceiket, ezáltal a börtönben önként dolgozó most valóban rab lesz így. De a fogolysors vállalása előtt még (vissza)él Szókratészként a férj jogával: leteperi Xantippét az őszbecsavarodott valódi házastárs szeme láttára. Alázódjék csak meg ő, a nagy filozófus is, tanuljon meg ebből olyan hévvel gyűlölni, hogy ne érthessen és magyarázhasson meg már mindent mindig olyan pontosan! Élhesse át a maga vén bőrén azt, ahogy őt, az ioniai őrt egykor ugyanilyen helyzetbe hozták ugyanezért: veszett dühe és porba alázása energiáját így transzformálták elnyomói parancsra gyilkolássá örökre.

De az egyszerű ember számítása mégsem vált be teljesen. A mindenre (f)elkészült filozófus érthetően azért még felháborodik a látványon - működik tehát a bűn és kiszolgáltatottság pszichológiája -, ám nem akar már elszökni és hajóra szállva új életet kezdeni. Nem érdekli, hogy ezentúl élhetne és taníthatna szabadon Ioniában (amit a patrióta exőr lelkesen ajánlgat neki, az athéninak). Sokkal jobban izgatja a gondolat embereként ez a morbid szerepcsere, így a benne rejlő mentális kaland itt tartja halálos ítéletének színhelyén.

Ugyan visszajön érte kardos (és meggyalázott) asszonykája, aki hangosan povedál is a maradás ellen, de azzal csak magának árt. Mert a két hím, levezetendő a bennük sok mindenért meglévő feszültséget - férjként - egymásnak ront, és a közéjük ragadt nőt megfojtják a vad tusakodásban. Ha már így esett - neje élettelen karját Lukács egyet biggyesztve ledobja, úgy mondja indulat nélkül: na ez meghalt - közösen, most már zavaró tényező nélkül kóstolhatják meg a bürökturmixot. A kisember nagy ötletéből párolódott halált. A humánus gyilkolót. Koccintanak vele, viccelve és hetykén: csak épp nem az életre, hanem a végre. Kétszer is meghúzzák, és az asszony két oldalán elheverve kimúlnak. Mindketten rabként, mindketten szabadként. Őrként és Szókrátészként. Színe és visszája.

Cserje Zsuzsa szeret realista módon közelíteni a nagyon szellemes, de komoly odafigyelést igénylő történethez. Lehozza közénk. A szárnyaló gondolatok megülnek és elidőznek a vaskos valóság tárgyai és eseményei fogságában. Rácsok közé kerülnek azok is.

A börtön-feeling fokozására színészei nyílt színen használják a küblit, először Szókrátész, majd felesége, aztán a börtönőr. Méltóságukat nem rendíti meg ez a testi késztetés, mindnyájan úgy kezelik a helyzetet - amúgy 50 ember egy-két méteres távolságról és kieső szemmel figyeli őket -, mint a világ legtermészetesebb dolgát. Kell és kész. Amíg a testi folyamat a bödönön ülve zajlik, addig is csevegnek, vitáznak, agyalnak zavartalanul athéni módra. Hiszen élet minden alapesete megtörténik ezzel a három emberrel ezen az utolsó éjen: az evés-ivással töltekezés majd az ürítés, szeretkezés majd az elmúlás. Fentebb régióikba is betekinthetünk, mert álommal, szellemmel, szerelemmel, odafigyeléssel, aggódással felemelkednek a fogda puszta vegetálásra kitalált falai közül. Mind a két síkjukon hitelessé formálta őket a rendezői elv, így természetesnek fogadjuk el világaikat. Közöttünk élő igazi emberek gondolkoznak és vitáznak, értenek egyet és vesznek össze, álmodnak és szembesülnek a valósággal, emlékeznek és zárják el az életüket a jövő elől. Kerek egésszé így válik a sorsuk anélkül, hogy szájbarágós történelem-felmondásba fulladna ez az este.

A Stúdió K-ban április 28-án és május 19-én este fél 8-kor látható ez a börtön-komédia. A pinceszínház - "zöldlámpás" ház, ahogy magukat hívják - a Ferencváros vigalmi negyedében, a Ráday utca kiülős éttermes részéhez közel található, a Mátyás utca 9. szám alatt. Közel a metró, a 15-ös busz, és akad parkolóhely is.

Börtönkomédia a Stúdió K-ban    Börtönkomédia a Stúdió K-ban

© 2005 Lico Bt.

Tiffany díszüvegekMédiaZöld homlokzat

www.kronart.hu - KronArt Design - weblapkészítés, reklámgrafika, programozás, dekoráció