Franciaország ékköve: az Azúrpart

Sok országba illik elmenni a trendiség illetve kultúrális és/vagy természeti látnivalók miatt, mások aztán kicsit el is felejtődnek az újabb felkapott helyek miatt, de ami a XIX. század közepe óta nem "bír" kimenni a divatból: az a francia Riviéra. Még az angolok, Viktória királynővel az élen fedezték föl Nizzának és környékének enyhe, a ködös-nyálas Albionhoz képest isteni klímáját. Azóta áradnak oda a turisták - nem a legszegényebbje! - szinte minden évszakban. Ide települt már a Brangelina-cirkusz is, tehát Brad Pitt és frissen - épp Nizzában - szült neje, Angelina Jolie



net-café-fotó az idén Cannes-ban ünnepelt ikerterhes színésznőről

is július 12-től hatosfogattá szaporodott gyermekseregletükkel, egy visszafogott ;-), 11 milliárd forintnyit érő kastélyoscskába... Igazuk is van, ha nyomulnak errefelé, ahogy az árvagyerek Abramovicsnak is, aki fiatalka barátnőjével szintén nemrég vette meg szintén a - tágabb - környéken ;-)) laza 73 milliárd forintot kóstáló, tengerpartra néző kis kastélycsodáját, ötven kertészt foglalkoztató birtokkal körülölelve. Mivel e tájon nem három szűk hónap egy turistaév, mint a mi szegény, kizsarolt Balatonunkon, - a tél is csak langyos esős - áprilistól dübörög a SZEZON! Május elején már a természet - ó, azok a messze földön emlegetett mimózafelhők - és az idegenforgalmi nagyipar teljes fegyverzetében várja a módos látogatókat. Nos, a derék franciák - meg a tólük jó régen elszakadt monacóiak - dörzsölhetik kezeiket, ha e fenti celebnevek ezentúl még több gazdag élveteg nagyágyút vonzanak ide! Hiszen a Riviéra - noha soha ki se ment a divatból - ezek után pláne az legelső, legfelkapottabb híresség-célpont lesz! Ehhez az őrülethez járul még az ismert Monte Carlo-i Forma-1-es futam is - amit `05-ben kifogtunk éppen -, ami szintén mágnesként húzza ide a pénzköltésbe feledkező lóerő-bolondokat mindenhonnan megnézni a halálkanyarokban füstölgő csodákat. Mert nem elzárt versenypályán, hanem a város útjain, tenger feletti szerpentineken folyik a móka... Monaco,http://hu.wikipedia.org/wiki/Monaco a törpehercegség amúgy is külön fejezet ebben a szikrázóan pazar gazdagság-lexikonban: most költözött oda Szávay Ágnes teniszezőnk http://www.szavayagi.hu/, ami jól jelzi értékét a világban. Hisz ezen a zsufi, eszméletlen procc és drága helyen kizárólag hatalmasra hízlalt bankszámlával + hírnévvel lehet akár csak kis lakást is bérelni. Ági is félévig intézte az ügyeket... Itt lakik még világhírű operaénekesnőnk, Marton Éva http://www.martoneva.hu/ is a családjával. De azért szikláin simán lehet ingyen ejtőzni a napon, utána meg belecsobbani a jajkék vízbe, együtt a boldog felsőékkel. Az a híres-neves Casino-juk egy elegánsabb Keleti Pályaudvart formáz kicsiben. Be lehet menni bármikor hétköznapi ruhában a játéktermes részébe (gyerekeket kint kell hagyni előtte a téren) és máris vadulhatunk a félkarú rablókkal. Az eleganciás termek előttünk zárva maradtak... 2005-ös utunk során épp éjjel suhantunk el sziklái között, minden varázsosan kivilágítva, meseszínhelyként tündökölt.

Nos Monacot elhagyva is van élet. E vidék híre is félelmetesebb, mint a valóság: meg lehet fizetni, persze egy átlagember nem a Carltonba foglal szobát negyedmillióért éjszakára. De Franciaországban nagyszerű hálózata van a Formule és az Etap hoteleknek, sőt náluk az autópálya-lehajtóknál együtt "egy bokorban" találhatók a magasabb osztályba sorolt - kb. egy kétágyas szoba 50-70 euró - szállodák, illetve az egyszerűbbek, mint a fentiek is: kb. 28 euróval könnyítik meg két vendég zsebét. Ebben az árban a reggeli nincs benne, a fürdőszoba és a WC a szobán kívül vannak, maga az enteriőr spártaian egyszerű. De tévé, mosdó melegvízzel, és plusz emeletes ágy található mindegyikben. Bankkáryával működnek, este már nincs is személyzetük. Minden mellékhelyiségük: WC-k, tusolók öntisztítóak.

Cannes volt az első megállóhelyünk, két nappal a filmfesztivál nyitása előtt (2005-ben május 11-én nyílt meg). A város élte a mediterrán nyugodtság pillanatait, csak a frissen odaszögelt farostlemez lépcsők (azokon vonultak később a sztárok már vörös szőnyeggel a lábuk alatt), a kikötőben felsorkozott impozáns, majd 100 fekete Renault kocsiból álló flotta (újságírók, vendégek szállítására) és a rohamléptekben épülő Dolce&Gabbana, Fendi butikok jelezték, hogy valami készül... Már a kirakatokban megvehetően kellették magukat a fesztivállogós topok 12 eurórért, meg más mütyürök, szintén az obligát pálmalevéllel.

Más, izgatott jele nem volt a hacacárénak: a boule-pályákon zajlottak a meccsek (a játékosoknak pici fagolyót kell a saját nagyobb fémgolyóbisukkal eltalálni ill. megközelíteni - ezen órákon át el tudnak kérődzni a provanszálok, őrületes vitákkal izzítva a hangulatot.) A szökőkutak ontották a hűsítő cseppeket, a Croisette - Cannes világhíres, pálmafákkal szegett sétánya növényekkel-fűvel beültetve,járókelőkkel tömve kanyargott a koraestében. Az éttermek is megteltek, a jobbakban olasz árak, 25 eurótól a csillagos égig... De mi a főcsapástól egy saroknyival beljebb - ami szinte kihalt volt - találtunk egy családi üzemeltetésű libanoni vendéglőt. Bűbájos volt már a mosdó is: mint a tulaj elbüszkélkedte, asszonykája kezemunkája volt a horgolt WC-terítő, a rózsafűzérek, képecskék sora... A konyhában sem volt tehetség híján ez a kreatív hölgy: 14 eurórért olyan bőségtálat kínáltak általunk felismerhető ill. soha meg nem tudott ételekből, hogy három is elég volt négy felnőttnek. Természetesen többféle olajbogyó előétel-étvégygerjesztőnek járt hozzá. Cannes-nak van egy óvárosi része is fellegvárral, ahonnak szép kilátás nyílik a tengerre, de mindenki persze a Croisette-n tülekszik, ha éppen nem a jachtkikötő pazar hajóit bámulja. A városnak homokos ingyenstrandja van, bárki lerúghatja a cipőjét, maga alá kanyarítva egy gyékényt, és élvezheti a - májusban még kissé hűvös - vizet. Ugyanez a rendszer mindegyik Azúr-parti városban: Mentonban, Nizzában sziklákon lehet heverészni - WC, tusoló van a közelben - Antibes-ban nagy lapos szürke kavicsokon, Saint Tropez-ban megint homok várja a strandolókat kis sziklakörítéssel.



Ivan Horral a műhelyében

Ezek a helyek szinte lehelik magukból a masszív, tömény gazdagságot. Amelyik világcégnek itt nincs butikja, az nincs a palettán. Saint Tropez - amelyik a múlt század 60-as éveiben lett semmilyen kis halászfaluból Brigitte Bardot házvásárlása folytán máig a legfelkapottabb európai nyaralóhely és a drága Louis de Funes Lütyő csendőrének hála örökbecsű filmszínhely - amúgy egyszerű, hegynek kaptató kisváros maradt, amilyen a többi szent-nevű hely is: Saint Maxime, Saint Raffel, stb. Színes házikók bámulják felkapott kikötője - magyar aggyal felfoghatatlanul drága - járgányait, amik már nem is jachtok, hanem többemeletnyi monstrumok. Fedélzetükön halálunott milliomosok vacsoráznak; a szájtáti köznép meg sétafikál előttük, minden falatjukat megbámulva. A rezignáltság csak akkor hagyja el szegény gazdagékat, ha belavíroz melléjük egy, még az övékénél is böhöncébb, elegánsabb és láthatólag sokkal drágább "ladik". Na, akkor egy percre kiesnek a mélakórjukból kicsit idegesen pislogva az új szomszédra. Ez a bebámészkodás nagypénzűékhez mindennapos sétálgatós szórakozás arra felé, ám ezt lehet űzni a számtalan tengerre nyíló vendéglő terszán ülve is. Egész éjjel kirakodóvásár van, tulajdonképen elérhető áru "rongyokkal". Viszont Dolcéék árfekvése nincs is jelezve a kirakatukban; aki oda bemegy, úgyis tudja.



Ivan Hor képe: Macik motoros vonulása magyar zászlóval a tengerparton

Ha valakit érdekel egy igazi St. Tropez-i különlegesség, látogassa meg Ivan Hort,http://www.ivanhor.com/francais/internet.html (a kikötőnél útba igazítják felé), aki magyar fiúként `56-ban ment el itthonról. Két galériája is van,(Rue Rampart és Rue Gambetta) szeret magyarokkal dumálni.

(Ugyanis sajna nem az errefelé valaha alkotó Picasso, Chagall és más mesterek színvonalán űzik itt a piktorok az ipart, hanem szégyenteljes giccset gyártanak.) Hálisten, a "mi Ivan fiúnk" egyedit alkot: pingpong- és golflabdák, macik, kötelek, és apró papírcsónakok segítségével tüneményes humorral és hangulattal adja vissza választott hazájának légkörét. Vannak hatalmas munkái is - ezeket, mint mondja, főleg a ruszki milliárdosok veszik-viszik Moszkvába és Monacoba - és vannak alig 10 eurórért megvehető plakátjai, bögréi, képeslapjai, trikói; csupa ötlet és kedvesség, humor csillog rajtuk. A fényképen a megszólalásig hasonlít Farkasházy Tivadarra, jól működik az ő beszélőkéje is, de a keze az, ami csodákat teremt. Történelmünk fura fintora, hogy amíg 14 évesen az oroszok elől jött el 1956-ban, most nekik örül a legjobban ;-), mivel köztudottan ők a legpénzesebbek és a legnagyobb "költők" szerte a rongyrázó Riviérán... A helyi újságban




épp azt taglalja, milyen jövőt is képzel kedvenc globálisan felkapott celebfővárossá vált halászfalujába 2900-ra. Ezt a víziót jópofa képregényben örökítette meg a művész. Nekem, bár hol leszek már akkor! - ezt megírtam a szerzőnek is - sokkal jobban tetszik a hely mostani, romantikusan összevissza mediterrán világa ;-).



St. Tropez házai a strand mögött

Saint Tropez felé gyönyörű, kanyargós régi úton lehet eljutni,- ezért is szeretik a mágnások itt megvenni kis kunyhóikat - nem adja könnyen magát. Onnan már tovább a csúcsban vánszorgás Budapest legszebb nyári napjait idézi, mert itt mindig tömeg van, jövet is menet is. Erre az idelátogatónak számítania kell.



Aréna Nimes-ben

Az igazi Provence-hívők nem ezt a zajos világot szeretik, hanem a délibb nyugodtabb vidéket. Arles-ban megérthetjük Van Gogh http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=60 színéhségét, láthatjuk szobaajtaját előtte az óriás vasecsettel. Errefelé mindenütt van a római korra emlékeztető amfiteátrum, Nimes-ben - ez a legnagyobb francia körszínház - véres :(( bikaviadalokat tartanak benne a mai napig. Nimes másik antik büszkesége a Maison Carrée, egy csodás Augustus-korabeli templom , benne reprezentatív kiállítás ingyen: itt hever a képünkön is látható Szókratész, többezer éves sztoikus nyugalmába faragva (róla szóló darab megy néha a Ráday ucai "Stúdió K" - régen Pinceszínház - ban: http://www.lico-art.hu/media/szem-szaj08.php

Ezeket a városokat hatalmas platánsorok ékesítik, gondosan nyírva fiatalítják őket, mert árnyékot adó enyhük jól jön a forró napokon. Aztán az ilyen kellemes környezet a hét egy bizonyos napján pedig vásárnak ad helyet a mediterrán városkákban... Az egész környék ott nyüzsög olyankor a sajtos, halas, húsos, fűszeres, zöldséges, virágos és egyéb pultok körül. Narbonne már Languedoc vidéke: itt éltek a vallásújításuk miatt üldözött katharok http://www.t-mobile.hu/talalkozasok/2005_02/masvilag_eretnekek_foldje_2.html. Carcassone volt a fészkük, a kínzóeszközökból helyre kis múzeumot rittyentettek a várban.



Az Augustus-kori Maison Carrée Nimes-ben

Narbonne-t folyó szeli ketté, és a lenyűgöző katedrális környékén éttermek, kávézók várják a vendégeket, mint a hasát mindenek felett szerető Provence összes városában. Mi egy családias kisvendéglőt választottunk, helyi specialitásokkal. Négyen 60 euró körül fogyasztottunk, de ebben nagyléptékű, igen finom ételek, borok, édesség, kávé is benne volt. Borravaló nincs, csak szervízdíj, ami ellen a magyar szakma most annyira ágál. Itt és más európai városokban is flottul működik ez a rendszer: nincs pofavágás, pimasz megjegyzés a jattra, csak kedves mosoly a végén. Minket egy tahtiti szépség szolgált ki, Gaugain örült volna neki, annál is inkább mert a hűvös éjszakában kétszál spagettipántban sürgött-forgott a vendégek körül, vérprofin és aranyosan...



Narbonne katedrálisa esti fényben

Az üzemanyag olcsóbb, mint Itáliában, mi oda-vissza 42 eurót költöttünk az autópályára, ami szintén kapus, néha bedobós: jó, ha kéznél van az apró. A táj végig meseszép, nemcsak a növények - leanderfák, bougeinvillea-zuhatagok, rózsák, tavasszal a világhíres mimózák -, a tenger, a sziklák, a lankák miatt, hanem mert az épületek itt is a tájba simulnak, szigorú előírásoknak megfelelően. Senki számára nincs kibúvó, de cserébe ámulatra méltó egység (azonbelül millió ötlet és egyediség!) és harmónia árad a tájból...Halványlila, türkiz zsalugáteres, rozsdaszín kúpcserepes - csakis - barackrózsaszínre (ilyesmi itt a föld árnyalata, amit a betonba kevernek) festett házak bújnak meg az olajfaligetek, levendulamezők, szőlőültetvények, csúcsos pineaerdők (sok leég minden nyáron eldobott csikktől, szárazságtól, gyújtogatástól sajnos!), hatalmas vagy épp még picike pálmafák között. Csak a nagyobb apartmanházak törik meg ezt a harmóniát. A gazdagság - minden értelemben - kézzelfogható ezen a vidéken. Hírnevével ellentétben elérhető áron... (2005-ös adatok!)

Szókratész egyszál laza filozófikus gondolatba öltözötten ;-)) a Maison Carrée-ban



Fotó: Sebő Gábor