Bableves csipetkével - sörkorcsolya felső fokon

Kultikus magyar kaja: omlós pogácsával http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=385 befejezni, savanykás borral vagy habos sörrel leöblíteni, maga a mennyország - szerintem. Felszisszenhetnek erre a light-étkezés prófétái, a radiátorhas-pártiak - akkor is kevés ennél finomabb, kiadósabb, egyszerűbb téli ételt ismerek. Mert ez az, amit lehet nagy adagban lefőzni, majd többször megmelegíteni (csak sűrösödik, érlelődik közben); közben egyre csak élvezni és dícsérni. Persze a korszerűség ide is belopózdhat ;-)), az nem csorbítja értékét. Ha olivaolajon pirított hagymával, durum vagy teljes kiőrlésű liszt+simaliszt keverékével csinálunk rántást, aztán 12 %-os tejföllel locsoljuk meg a végén, viszont addig is sovány füstölt hússal vagy virslivel, lezsírozott/fölözött lével készül, - mit lehet ellene felhozni?! A babról már meséltem a szintén light-os sóletemről szóló cikkben: nagyon gazdag fehérje- és vitamin, valamint ásványi anyagforrás.

Ezért a "szokott" kultúrtörténeti, orvosi szpícsek helyett most egy kis - a bableves generálta - nosztalgiában füröszteném a drága olvasót, akinek köszönet az érdeklődéséért :))! Ez volt, hogy úgy mondjam: habosbabos lánykorom egyik olyan kajája, amit otthon nem nagyon ehettem (anyám-apám reggeltől napestig melózott), mert főzés nem volt, én pedig a kapott kajapénzt cucc-puccba fektettem. Mint máshol megírtam, ennek is köszönhettem gazellaságomat a hatvanasok-hetvenesek idején. Hiszen a folytonos sorállással, mondjuk ki: dzsungelharccal elérhető ritka import holmik iszonyú sokba kerültek, pláne nekem, a diáknak! Ha belvárosi portyáimon bármikor kígyózó tömeget észleltem a Vörösmarty téren, na az tutibiztos jele volt annak, hogy megint új OLASZ, SPANYOL cipő jött (néhány darab csak!) a Luxusba, amit most épp átépítenek. Ha tehát akart az ember lánya valami dögös, másokat felcukkoló holmit, be kellett oda állnia, még ha nem is tudta eleinte pontosan, miért és meddig is?!! ;-) Mivel nekem az átlag 37-es lábam van, az ilyen méret persze elfogyott gyakran az orrom előtt, hiába csesztem el ott az időmet. Vagy nem volt kenőpénzem a vizilófejű Erzsike nénit megpuhítani, adjon a pult alól mégis... De nem voltak azok kidobott órák mindig, sanyarú szocialista kaszinóként is fel lehetett fogni, ahogy ott cseverésztek a divatőrültért sorállók egymással! ;-)))

Ezért kellett, hogy legyen nálam mindig pénz, kinek volt ideje-kedve enni ilyen feszült korszakban? (ezt már a lányom, fiam el se tudja képzelni. Hogy ne legyen a boltokban az, amit akar! Sőt a túlsok, a "millióból kiválasztani", az a gond most nekik. Persze, van aki ezt is fikázza, mert kint nyugaton még több van. Na ja.) Aztán, amikor hétvégén anyámékkal vendéglőbe mentünk (az teljesen bevett, általános szokás volt családilag, mert megfizethető és jó volt majd mindenkinek) gondosan egy hétre belapátoltam előre az ételt...

Szóval e házias ízek csak ritkán értek el; néha, ha barátommal sörözni mentünk a Rózsadomb aljában lévő helyre - most is étterem van ott a Mechwart térnél -, ott főztek isteni sörkorcsolya-bablevest,foszlós pogácsafelhőkkel körítve. Maga a mámor - és ráadásul olcsó - volt! Mégegyszer ilyen finomat egyetemista koromban ettem egyik csoporttársnőmnél, Buday Andreánál. Ő ráadásul lelkiismeretesen csipetkepárti is volt: tanulni gyűltünk oda tulképp, de ez az íz mindent kimosott az agyamból... Így, én se mellőzhetem ezt a csodát a bablevesből, ha rászánom magam. Iszonyú időigényes valami pedig, a fene egye meg!

Stahl Szent Judit, a főzőkanál nagyasszonya szerint, aki pasingert nem lehet a hasán keresztül megfogni, azt nem is érdemes: ebben véletlenül igaza van! A férjeim mind olyan emberek, akik enni is, csinálni is szeretik a ételeket. Az exről csak tudom, hogy brillírozik a tűzhelynél, a jelenleg rabigám alatt nyögővel meg tényleg szerencsém van; hiszen jól tud főzni, - főleg, amikor arra is gondol, hogy nem mindenkinek van azbesztgyomra, mint neki, és visszafogott marad a fűszerezésben... Néha sajnos, átcsap a feje felett egy-egy túl kreatív hullám, na akkor vad dolgok kerülnek ki a keze alól, és ez sok feszkónk forrása. Egy konyhában nem is bírunk megmaradni. ;-))) De a nyílt tűzön készített bográcsgulyása, a halászleve és a palacsintája - nemsokára ezt meg is "zenésítem" itt - támadhatatlanul fenomenális! Most ez bableves az ő ötlete volt, rákészülve a téli élvezetekre (35 fok hőségben nem jut eszünkbe legyártani és enni...). Úgy kezdődött, hogy a piacot járva (ő vásárol be, neki ez élvezet)látott akciós füstölt sovány, száraz húst, a szokott 1500 helyett 600 Ft-ért. 40 dkg-t vett belőle, plusz fél kg szárazbabot hozzá. Ez kb. öt-hat adag levesre elég. Persze a csülök, a virsli, a kolbász is jó helyen van egy ilyenben. Ízlés dolga...

Én igenis szeretem a pici rántást, nem túl vastagon, egészéges (teljes őrlésűvel kevert) lisztból DE létezzen; tartsa össze a ételt! Aztán erre jön a hideg víz, lelkiismeretes simára kavargatás, majd bele a gondosan mosott bab, megtisztított, hasábra vagy karikára vágott sárgarépa, fehérrépa, fokhagyma, hagyma meg bors és só (bár ha sózott a csülök, akkor csak módjával!). Szépen gyöngyözve forrdogáljon; ha a bab megpuhul (ehhez kell az előző napi beáztatás, de AMC-szerűvel is hamar megy), kész is. Neki, a macerát nem bíró férfiúnak...

Mert én biza a csipetkét ki nem hagynám belőle! anékül félkarú óriás ez az étek, hogy képzavarral éljek. ;-) Annyi liszttel, amennyit egy egész tojás felvesz, formázható gombócot gyúrok, így rugalmasan kemény lesz kifőzve. És a gyöngyöző lébe lassan elkezdem belecsipegetni. Kemény félórás meló, az tény: de addig lehet gyakorolni az intimtornát (izomösszehúzások ott lent, sok mind érdekében...), hasbehúzást, memorizálni jövő heti feladatokat, merengeni azokon a régi szép időkön, stb. Pici sodormányokat kell belelöknünk a levesbe, amíg a lisztgyurmánk el nem fogy. Nem szabad türelmetlenül elnagyolni, golyóbisokat szaggatni, az a műfaj meggyalázása! Nagyom finom, gulyásba is kötelező, hisz rugalmas tésztájával igen laktatóvá teszi ezt is http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=315 meg a most tárgyalt lét is...

Már a lábasban belekeverhetjük a tejfelt, de az is jó, ha csak a tálalásnál megy rá egy kanálnyi. Egytál étel, annyira laktató; befejezésül langyos(ra mikrózott) pogácsa, sajtos sütemény - fokozzuk a luxust, ha még belénk fér pár darab! De lehet hozzá is enni ezeket kenyérszeletek helyett.

Sőt utána még néhány szem dióbél elrágcsálása is csodát tesz: most olvastam, hogy a dióban olyan, omega 3-alapú, növényi zsírsavak (alphalinolenic) vannak, amelyek az olivaolajénál is hatékonyabban karbantartják az érfalakat, ezért jobban is védenek a pusztító oxidáció, lerakódások ellen. Tartalmaz még arginine aminosavat,(ami a salétromsav termelést szabályozza) és antioxidánsokat. Száraz rozéval-, ha már a levesbe úgyis ment pár csepp belőle ;-)- leöblítve pláne tehermentesül a gyomrunk, de lelocsolhatjuk jófajta, (nem gagyi-gazdaságos!) malátalével is, ezért nem is csoda, hogy jobb kocsmákban a csülkös bableves alapdarab bor-sörkorcsolya-szerűség. Ennek a "kultúrának" valóságos professzora drágajó fiacskám is, (anyaszomorító és takarításgátló rengeteg - már személyesen kiivott - sörösüveggel,-dobozzal telzsúfolva szobáját), aki a bablevesért is él-hal ;-)).

Ám "alapos-kalapos" ínyenc lévén a jó vörösbort se veti meg: Villány vidékét bejárva, valami mennyei bablevesről regélt könnyes szemmel. Ott - azontúl, hogy nekem elérhetetlen módon, mindent háziból állítottak elő a lébe - friss lilahagyma-karikákat is szórtak a tetejébe... Ki lehet próbálni!