Spanyolország: mór mámor, Don Quijote, Andalúzia, Gaudí - és most már Woody Allen -Barcelonája

Spanyolország a Búsképű Lovagot és pohos fegyverhordozóját ünnepelte egész 2005-ben. A kerek dátum - 400 éve adták ki először a holdkóros nemes szívszorító történetét - alkalmából millió féle kiadásban olvasható Cervantes regénye. (cordobai szülőháza aranyos kis téren áll.) Ez a pár évszázad bizony alaposan felforgatta a hispán, katalán, andalúz, stb. világot: egy hatalmas, gazdag és szerethető országgá gyúrta össze a különböző népeket a sokszor nagyon véres és kegyetlen történelmük. Bár ezt a kényszerűen felvállalt, de mára a legtöbb helyen zökkenők nélkül megélt egybeforrottságot a mai napig nem emésztették meg például a baszkok. Az ETA törekvése még most is - halált hozó merényletekkel zsarolva - a teljes elszakadás Spanyolországtól. Pedig Bilbao és környéke azért nem a legszegényebb arrafelé...

Mi Andalúzia felé vettük az irányt, mert a fiam meglátogatása volt a cél. Dávid azév februárjában kezdte féléves jogi ösztöndíját Granadában, az egyik legtündéribb spanyol városban. "Aki nem látta Granadát, semmit se látott!"- figyelmeztet a közmondás és egy Placido Domingo által sokszor eldanolt sláger, http://www.youtube.com/watch?v=_CkV4KJc-QE és ez teljesen igaz! :-))) Kis településnek számít a hatalmas Madrid meg a második legnagyobb Barcelona mellett, - még Sevilla is több lakossal bír - de átlátható, teljesen a diákok kegyét kereső, barátságos és romantikusan gyönyörű. Na és ott van az Alhambra=Vörös Erőd (vörös agyaból égetett téglából épült, ilyen az andalúz talaj)!

De addig még sok időt igénylő hosszú út vár a vándorokra. Franciaországot elhagyva, Figuerasban az érdeklődő meglátogathatja a legexcentrikusabb festő, Salvador Dali http://www.literatura.hu/archivum/dali/dali.html múzeumát.




Ám aki tovább siet, mert a Dali-megfestette túlcsorduló idő nem áll rendelkezésére, azt Antonio Gaudí városa, a nagyvilágiasan tágas, tengerparti Barcelona http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=41, Katalónia hatalmas fővárosa


Mögöttünk Barcelona kicsit ködbe borult tengerpartja és egy fémoroszlán popsija

várja, amely megihlette a fehér hajú papuskává öregedett Woody Allent is: http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/woody0518/, http://www.indavideo.hu/video/Yes_they_kiss nemcsak anno a Jóbarátok sorozat egyik epizódját (amelyikben a legjobb csajozós-pasizós dumaként a klassz Tibidabó-hegyről mesélést oktatták egymásnak a haverok...) A spanyol Pénelopé Cruz az ebben a filmben - Vicki, Christina, Barcelona - játszott szerepéért kapott 09-ben Oscart.

Nos ez a kikötő-város szemkápráztatóan nagyszabású, elegáns, nagyvilágias és mindig zsúfolt; nekünk is sikerült érkezéskor kifognunk a csúcsok csúcsát, na de ott mikor nincs dugó?! Másodszor jutottunk el oda, de az első élmény róla mindig ez: éjjel-nappal hömpölyög a sétáló tömeg széles sugárutjain - itt létezik olyan villamospálya, amely hars-zölden van befüvesítve - és a jellegzetes lecsapott sarkú háztömbök közöt tömött sávokban a kocsik is, ugyanúgy. A Ramblákon, - amely "a" sétálóutca több felvonásban" - folyton folyvást korzóznak a népek mosolyogva: a közepén, a széles járdákon éttermek kiülős része várja a megfáradtakat újságosbodegák, üzletek, padok között. "Spanyol férfiban a legszebb hölgyet is" sikerült pasivadászatán meglesnünk koraeste, sőt e szöszke, tekintélyes méretekkel felszerelt, széparcú hímnőstény még az uramat is csábítgatta egy körre, amikor parkolni próbált... Nem tudjuk, mennyit nézett pénzben ki belőle, de Gábor kihagyta a soha vissza nem térő lehetőséget.;-)

Sok szálloda, hostál (olcsóbb szállások fürdőszobával, néha egy-egy ház emeletén több lakásból kialakítva, néha egész épületet betöltve) van a városban (Pesten is nyílt már ilyen: http://www.maverickhostel.com/eng/photos.php , mégis alig találtunk szállást, olyan óriási a(z idegen)forgalom. Egy hostalban - ami jellegzetes szállási forma itt, de vannak olcsó Formule hotelek a városok határában is - kétágyas szobát már 32 eurórért is adnak, persze helyszínenként változhat az ár: inkább feljebb ennél. (Barcelonában ehhez volt internet-használat is, persze külön fizetve.) Szépek a házaik, de nagyon hangos az élet errefelé... Híres piacuk, a San José is bejárható délelőtt: szemezhettünk croissant-tépkedés közben forró kávéval a kezünkben, hatalmas eprekkel, virgonc cseresznyékkel plusz megnyúzott nyulakkal. A nyuszókat azért hagyják ilyen - minket legalábbis dermesztő módon - nyitott szemmel bámulni a pultokon, hogy a frisseségük (nem homályos a szemük még) így is nyilvánvaló legyen. Brrr... Halak, vadak, s mi jó falat - Arany Jánossal szólván - mind megtalálható itt, ebben a hangulatos csarnokban.

Bocs, de még egy "jó, ha tudjuk"-info innen egész Spanyolországra nézve: Barcelona központi terén (is) magasodik a híres spanyol áruházlánc, az El Corte Inglés (angol szabás) http://www.elcorteingles.es/ épülete. Minden városukban van belőle jónéhány a jellegzetes zöld felirattal... Itt speciel ez hatemeletes monstrum, - tetején panoráma-vendéglővel - és mindegyik szintjén kellemes, tiszta WC-k találhatók ingyen!. (Akinek külföldön no problem az anyagcsere, az előtt le a kalappal, de szerintem nem árt tudni ilyesmit se a nyugodt úthoz.) Mert egyébként be kell ülni ezt elintézendő a nem olcsó vendéglőkbe. (és bizony sokszor - na, jó a kisebb városokban ;-)- nőként igen megrázó bemenni a férfiakkal teli füstös kocsmákba, bámuló szemeik előtt keresgélve a koedukált, hmmm-minőségű klotyót...) A Corte ezt elegánsan megoldja; amúgy mindenféle áron mindent vásárolhatunk, sőt ehetünk is benne. A legnagyobb brandektől az átlag no name-ig árusítanak - mindig van leárazás valahol (néha könyveknél is!) és mindegyikükben van közért. Mi nagyon szeretjük Spanyolhon bármely szegletében!

Barcelona legnagyobb nevezetessége Antoní Gaudí na meg az ő máig ható, idevonzó szép-szabálytalan munkássága! http://www.bibl.u-szeged.hu/inf/szakdoli/2003/puskas/gaudi.html. Ő a múlt század elejének "avantgard" építésze: szeszélyesen kanyargó vonalaival, emberarcú kéményeivel, indázó vaserkélyrácsaival, a Güell-parkban



látható, mozaikból kirakott mesebeli állataival, fantasztikus térképzésével iskolát teremtett (a bécsi Hundertwassertet http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=211 biztos a hatása alá vonta). És nekikezdett Barcelona örökké épülő de soha el nem készülő csodájának, a Sagrada Famíliának. Ez a monstre, őrülten formabontó templom minden ízében élmény, Barcelona vitathatlan jelképe



(a képen múzumát is magában foglaló Mia Casa nevű épülete teteje látható, háttérben a Família tornyaival)

- de hogy mikorra fejezi be végre az utókor a mai "űrtechnológiával"? Rejtély. Zaj, vaskerítés, állandó munka vette körül 6 éve és most is, amikor újra láthattuk. Ezen kívül az óváros igazi katalán kocsmái, a patinás és hatalmas gótikus Santa Eulália székesegyház, a szökőkútjában békésen totyogó libákkal, megmászható tornyával több napos látnivalóval halmoz el.

Barcelona után erőltetett menetet diktáltam Granadáig, hiszen 800 km-re vannak egymástól; Spanyolország irdatlan nagy. http://utazas-nyaralas.info/spanyolorszag/spanyolorszagterkep.html Andalúzia azért is szimpatikus, mert autópályái ingyenesek, állami építésűek lévén. A fizetősek kb. oda-vissza 50 euróba kerültek: bedobós, ticketes váltakozva van. Az elválasztó sövenyek errefelé hatalmasra duzzadt leander-, hibiszkusz- és rózsabokrok: a mennyországban lehet ilyen talán! A fehér házak vörös cseréptetővel, rácsos ablakokkal, szikkadt földjeiken bólogató öreg olajfákkal (sok elfagyott a különösen hideg, 04-es havas télben, sok elszáradt a 40 éve nem tapasztalt szárazságban) a menetközben sokszor látható fekete vasbikákkal, - amely az ötvenes évek óta híres szimbóluma az országnak - hűen őrzik a La Mancha lovagját megíró Cervantesnek lábanyomát: megkapóan szép út. Tavasszal még üde és friss, nem a sárgára tikkadt arcát mutatja.

Granada diákváros: akkor még nyüzsgött minden utca, vendéglő, kocsma a fiataloktól. Olyan pezsgő és kellemes ettől minden. Nyáron kiürülnek az egyetemek és a bérelt lakások, jönnek a turisták kevésbé szimpatikus hordái. Mivel a tengerpart - legközelebb Motril



- autóval, busszal hamar elérhető, ilyen szempontból sem kellemetlen választás odautazni; elérhető árú szállodákkal teli a partja. És van ennek a helynek egy utolérhetetlenül csodás tulajdonsága: mivel a diákság sose gazdag, viszont nagyszámú, a vendéglősök kitalálták az egy eurós tapast(kis előételek) :)). (Ez tulképp a tapar= letakarni igéből származik. Amúgy, a XIX. században uralkodó XII. Alfonz királytól eredeztetik magát e jó szokást. Őt kínálták egyszer cádizi borral és mivel nem szerette volna, ha por kerül a borospoharába, egy szelet sonkával lefedték a serleget, így nyújtva oda az uralkodónak. Na, ez annyira megtetszett neki, hogy ezentúl mindig így kérte italát. Innen van a tapa szó, mely többes számban kis falatkákat jelentve adja a spanyol ivókultúra egyik fontos pillérét. Kibélelik vele a gyomrot, nincs is sok részeg...)
Ha tehát valahol rendelsz egy italt: sört, bort - tinto verranot: jéggel, narancslével megbolondított vörösbort -, ásványvízet, stb., akkor jár a tapas cakkpakk 1 euróért. De kóstolónak azért bőséges adag ám és mindenhol más és más. Kis nyársak sült hússal, pizzácskák, pacal(?!), húsos, sajtos variációk, halas, sonkás verziók, szóval elképzelhetetnül változatos millió féle-fajta finomság. Minden helynek van specialitása, amit ki kell próbálni!


Fiammal a csacsis szobor előtt Granada hangulatos terén

Szokásunk lett Dávid szakértő ;-))vezetésével folyton tapas/z/olni: három-négy helyre beültünk egymás után kipróbálva a kínálatot(végül már a kristályvizet elvittük másnapra magunkkal, mert annyi sört, bort mégse lehet egybe ledönteni);1-1 pénzért ettünk-ittunk, megvolt az ebéd, vagy vacsora. Még az elegáns, színházba menő polgárság is rákapott erre: nagyestélyiben ücsörögnek a diákok között önfeledten tapas/z/olva... A koktélokban se gyengék: íme az egy eurós választék - a több, mint 120-ból minden rá se fért a képre, amit fiam, a lelkes fogyasztó készített egy bárban ;-))



Fantázianeveik szárnyalnak, pl. a 119-es "Quick fuck" néven c.wishky-kiwi-granada összetevőkből áll... Hatása???!!! Különös hangulatuk van a girbe-gurba arab-negyedbeli sétáknak (még többszáz éves arab fürdőbe is bekukkanthatunk), ahol pár eurós közel-keleti szuvenírek kaphatók a boltocskákban (az itthon többezerért árult hímzett-tükrös párnahuzatok ott 2-3 eurósak), le lehet nézni a hegyről a városra, sok-sok aranyos szögletét be lehet járni, de a már emlegetett Alhambra



mindent visz élményben! A Naszridák nemzetségének palotája volt eredetileg, amelyet minden generáció még szebbre, pompázatosabbra fejlesztett, sőt V. Károly is beemelte ide a saját barokk palotáját, amely kirí innen arányaival, hiába szép.

A számtalan, szökőkúttal,



pazar növénnyel, bástyalakúra nyírt tujasövénnyel "megvadított" kert mindegyike valamelyik családtag, kedvenc feleség, nővér birtoka volt. A 13-14. században a hegy kellős tetejére építették, 720 m hosszúságban és 220 m szélesen, 23 toronnyal ékesítve. Komoly egész napos program bejárni az Alcazaba, Arab-palota és egyéb részeit, főleg az Oroszlános-udvart. (Ezt pár évig renoválják, talán már elkészült és nincs zárva; de állítólag kiharcolták a papírmasé állatok odatételét az illúzió megőrzésére addig...) Ugyanis a szigorú mohamedán hit soha nem engedte a figurális ábrázolást, de persze egy fejedelemnek megvoltak a kiváltságai: e buta pofácskájú, igencsak egyszerűen megfaragott oroszlánok



vízköpő díszkutat állnak körbe, presztizs okokból elkészülvén. A falakat arab csipekminták, a kacskaringós feliratok ezrei fonják körül, a mennyezetek a sztalagtit - cseppkő - fazont adják ki, és ahol nem ezt használták, ott a tömény déli színekben viruló fajansz csempék ékeskednek padlótól plafonig.



Medencék, falikutak, szökőkutak hirdetik az arabok természetimádatát: a nagy folyók vize - három van belőlük - a viznyomás erejétől jutott ide fel, mindenhol csörgedezés, cseppek hullása zenél. Rózsaorgia volt májusban: lila, rózsaszín, lazacpiros és más különös árnyalatban kicsitől a gyermekfej-nagyságig nőve illatoztak. Vannak éjjeli programok is itt, az se lehet semmi! Márciustól októberig 8.30-tól 20 óráig tekinthető meg, délután kettőkor nyitnak újra ki. (Télen 8.30 és este 6 között látogatható) Belépő 10 euró, elővételben (a sorállás megúszható így) 11.

Lenézni a folyton szélfútta - mindig elkél egy kardigán! - tornyokból a városra, megállni a háremhölgyek alvószobáiban, megérinteni azt a kihaltan is szép fát, mely tövében az egyik feleség megcsalta férjét, aki ezért egy egész családot irtott ki - szóval megélni a mór világ legfényeseb éveit: életre szóló élmény.

Ilyen az is, ha Sevillában



meglátogatjuk az Alcazart (5 euró), az Alhambra "kistestvérét", a Palotát a spanyol uralkodók és az arab ezeregyéjszaka urainak egybegyűjtött kincseivel. Itt is mámorító kertek,



bennük súlyos virágterhekkel küzdő fák, halakkal tömött medencék és kutak tucatjai kínálják nyáron a Sevillában szokásos hőség (40 fok felett!) ellenszerét. Az Izabella-kori kincsek: nagyszobányi belga faliszőnyegek (köztük a II.Lajos királyunk Máriájának megrendelésére készültek), míves fagályák,hercegnői hangszerek, stb. a szintén gyönyörű kerámia és faborítású termekben láthatók.

Sevilla mindig a feltúrt korszakát éli: átépítik, csinosítják pokoli csörömpöléssel;-))

De lenyűgözően gyönyörű, ha az ember nem kényes a zajaira. Vannak hangulatos kis éttermei - a Serpiente nevű főutcája környékén drágák és míszebb pincérekkel teliek - , de a tapas-fellegvár Granada kínálatát sem árban, sem változatosságban meg sem közlítik. Csodálatos katedrálisa, a Giralda, - 40 valahány méteres, megmászható tornyán az arany Gábriel-arkangyal figurával - 8 euróért hűvös és fenséges élményt ad. Errefelé látható Kolumbusz - állítólag csak itt igazi - hamvainak síremléke. (Minden spanyol városban természetesen van a nagy hajósnak sírja, naná.) Parkjai, utcácskái, a zsidónegyedben termő narancsfái, konflisai, folyópartja felejthetetlenek



Drágább mindenképpen Garcia Lorca városánál (bár ő nem szerette Granadát, ahol nyári villája most a róla elnevezett park szélén áll).

A harmadik arab csoda Andalúziában Cordóba. Itt a Mezquita, a ny-i arab világ egykori főmecsetje a legfőbb attrakció. De már az ókorban kereskedelmi központ volt ez a Sierra Nevadán át is elérhető város (magyarban a kordován csizma/szattyánbőrből készültet jelent/ őrzi e hely ipari jellegzetességének emlékét). Néró nevelője és áldozata, Seneca is itt született, szobra a híres arab filozófus Averroes és a hasonlóan nagynevű Majmonides zsidó bölcs emlékével együtt látható itt. Békességben... Izgalmas "vidék" a Judería nevű zsidónegyed, kanyargós utcácskái vendéglők sorát bontják ki a turisták előtt. Ennek közelében van tehát a mecsetek mecsete, amelynek méreteit a turistairodában fából 1:100-hoz arányban megcsodálhatjuk. Az Omejjád-kalifák fészke volt ez a város sokáig, királyi palotájuk figyelemreméltó.

Adatok ezreit lehetne sorolni a mecsetről: elég annyi, hogy impozáns belső részében több, mint 800 oszlop tartja a mennyezetet. Mindegyik más és más, római kori innen-onnani;



ha hosszú volt, levágták, ha rövid, kitoldották, nem szabályos, de épp ezért is lenyűgöző. Kápolnák sora bújik meg köztük, meg a keresztény templom a maga irdatlan méreteivel: olyan, Brazíliából hozott fekete, trópusi fából faragott kóruspadja van, hogy az világcsoda Minden az benne persze: páratlan mívességű arab kézimunka, arany és ezüstkegytárgyak embermagasságban feltornyozva a kincstár falai között, festmények és szobrok... Méretei gigászi erővel hatnak! Egy egész nap (és sokszor esős Cordobában az idő, jó menedék is ilyenkor) is kevés persze rá. 8 euró körüli a belépő, van csoportkedvezmény.

A bölcsek városa érdekes spanyol hagyományban is gazdag. Ezek azok a belső udvarok - patiok - melyek itt lazán megleshetők, hiszen szellős rácsok választják el az utcától. Gyönyörű növények, elegáns vagy egyszerűbb bútorok állnak bennük és a Portugáliára, Spanyolországra oly jellemező azulejos/színes csempe -kirakással, borítással díszesek. Itt fogadják a háziak a beeső vendéget, így nem kell a lakás belsőbb - intimebb - tereit feltárni akárki előtt; elég leülni vele a falakkal körülzárt de az ég felé mégis nyitott különféleképp berendezett udvaron...



Itt íveli át a római híd a Guadalquivir folyót; ez este kivilágítva a mecsettel, várral mesebeli látkép a folyó túloldaláról. Mindenhol ezen a vidéken vannak kellemes színvonalú kempingek, tehát nem gond az ottlakás sem. A vendéglők (tapas itt sincs olyan áron és méretben/választékban persze sajnos!)megfizethetőek a gazpacho (hideg, zöldségekkel, kenyérrel összeturmixolt paradicsomleves)http://www.lico-art.hu/media/szem-szaj20.php és paella-vonal mentén... De mindenféle hal, sertés, marha, szárnyasétel kapható és finom édességeik vannak(kivéve a túlcukrozott geil arab sütiket). Nem kihagyható a csodás ízű, (hiszen szabadban makkoltatott, vadon tartott malackákból készített) sonka, a serrano, amely igen drága. Hártyavékonyra szeletelik, amúgy mindenhol emeletnyi disznócombok lógnak, abból vágják le. De a családok tonnaszám viszik haza és maguk farigcsálják a kenyérre, ami szintén jóízű. Mint itt minden: a bor, a sör, a víz, a gyümölcsök... Az étel tehát nem sokkal drágább, mint nálunk, a ruházat - a legújabb fazonú és déliesen elegáns kivitelű - kb. mint itt a jobb boltokban. Májusban már akcióznak, de vannak olcsó, kinai? üzletek is. Ismerik a turkáló fogalmát, Granadában a diákokra szabva szombat-vasárnap nyitva van egy-kettő, jópofára dizájnolt, arab és európai cucokkal teli üzlet.

Ami még megragadóan izgalmas ezen a tájon és nem könnyen, csakis kanyargós utakon elérhető a világtól elzárt farmon élő bikák előtt elhaladva, nos az a nevével ellentétben egyáltalán nem randa Ronda. 700 méteres szakadék vágja ketté a fehér falú várost,



mely, aljában a vízeséssel igen festői látvány. De mivel nincs még megoldva a szennyvízelvezetés, eléggé büdös - magyarul szarszag - terjeng a világszám körül főleg az ötcsillagos szálloda ablakai alatt... Itt is van valamiféle arab palota (4 eurós, elég pofátlan áru belépővel, ha a méretét és gazdagságát a többihez viszonyítjuk), isteni fagyizó sárgarépafagylalttal, mexikói ezüstöt áruló, üvegpadlójú így a régi falakat feltáró üzlet,a szokásos giccseldék és a leghíresebb torreádor família, a Romerók emlékhelye. Sajnos, nagy kultusza van ennek az állatgyiloknak itt e tájon - én mindig a bikának drukkolok!! -, minden városban található több-kevesebb aréna és hetente legalább egy viadal lezajlik. Biztos megvan ennek a szokásnak a mélyről jövő magyarázata: a férfiasság és a véres halál fonódik itt egybe szigorú koreográfia mentén, de például Dávidomat - hálistennek! - nem tudta magával ragadni fél év alatt se a dolog. Bezzeg Hemingway-t... Az életüket így kockára tévő hősöknek nagy a reputációjuk. A kis vékony fekete Manuelito torreádornak Cordobában van különösen nagy becsülete. Róla forgat filmet a magyar származású, hozzá meglepően hasonlító Adrian Brody http://www.premierpark.hu/cikk.php?cikk=1005154 A rondai aréna igazi látványosság, előtte a város nagy fiának szobrával. Hegynek felfutó helység ez is, a déli verőfényben nem volt kis feladat bejárni a forró sziesztába süppedt utcákat.

Hazafelé Tarragona (a római korban fontos kikötő, szép amfiteátrummal), Alicante (kellemes tengerparti üdülőváros), Girona (a drágább Franciaország előtti utolsó nagyváros, ahol érdemes tankolni, bevásárolni) voltak meg-megállóhelyeink.

Bizony kétszeresen fájt a szívünk, amikor kiléptünk az országból; hiszen nemcsak a fiunkat hagytuk ott még pár hónapig, de ezt a nagyon élhető, igazán jól berendezett, kellemes mediterrán világot is. Vissza is vágyik mindenki és az sem bánja meg, aki a Siófok-szindrómás, túlzsúfolt tengerparti darálóból odébb áll a belső szebb, patinásabb részek felé (pl. az északi, hűvösebb Galícia, ami nagyon divatba jött az El Camino-zarándoklat miatt, a fiam szerint szintén mámorítóan szép része ennk az országnak). Persze a leghívogatóbb az a nagy kékség és manapság már megvenni se olyan elérhetetlen álom egy apartmant vagy villát odakint... (2005-ös adatok, de nincs nagy változás az árakban!)



Fotó: Sebő Gábor