Kusz-kusz és perzsaszőnyegek - az arab világ ajándékai

Az arab világot nem szabadna csak a megszállott nyugat-Izrael-Amerika-gyűlölők irányította-fanatizálta terroristákkal azonosítani, de az általuk okozott vérözönben persze hamar megy ez a leegyszerűsítő elutasítás, hisz sajnos majd mindegyik híradó mindennap szolgál effajta szenzációval. Az a hír meg, hogy 7 gyermekes, 41 unokás 57 éves palesztin nő robbantotta fel magát mártíromságra vágyva - aminek borzasztóan örül a családja, amikor széttépetésének hírét megkapják - egyenesen felfoghatatlan a számomra, ahogy az is, hogy jólszituált, angol kórházakban dolgozó orvosok készültek autó- és önmaguk felrobbantására, hogy halálba vigyenek más ártatlanokat a reptereken és kocsmák előtt... Hogy az ölés ennyire beépült már a mindennapjukba, ennyire mámorossá tehet egy olyan embert is, aki pedig részese lehetett sokszor az életadás misztériumának. (amúgy ez a Fatima még ahhoz is lúzer volt, hogy magán kívül mást meggyilkoljon, de a szándéka kétségkívül a "minél többet magammal rántani a halálba"-gondolat volt...) Ebből látható sajnos, hogy az utóbbi negyven évben ők se adnak arra, - hiába mondják gyakran, hogy ne a terroristákról ítéljük meg ezt az órási tömeget - hogy inkább a kreatív, békés, csodát termelő arculatát mutassák meg ennek a gazdag kultúrának. Ami pedig a középkorban hihetetlen sokat adott a nyugati világnak is matematika, irodalom, csillagászat, filozófia, építészet, textilművészet terén. Szögekkel kibélelt bombáik szétvetik hallva merényleteikről a türelem, megértés burkát is; hisz mostani gyilkos mentalitásuk fényévekre messze távolodott a még tolerálhatótól. Érthető így, hogy sajnos működésbe lép róluk hallva a zsigeri előítélet és félelem. Bár a sokat támadott Izraelben, a lerombolt tornyú NY-ban, a metrót mészárszékké iszamosított Madridban és Londonban dacosan mégis azt mondták az emberek a szörnyű támadások után: nem félünk azért se, mert pont ez a céljuk, ez a megalázó rettegésben tartás! Éljük az életünket, mert akkor is erősebbek vagyunk ezeknél! Ennek szellemében jelent meg az Ulpius Kiadónál 2007 végefelé e koraközépkorban, a törzsi állapotokban megrekedt és káros iszlám ellen harcoló szomáliai születésű politikusnő Ayaan Hirsi Ali Engedetlen című könyve a nyugat és a -sajnos még kevés - haladóan gondolkozó muszlim tennivalóiról: http://www.muvesz-vilag.hu/irodalom/hirek/6771 Kemény kritikát ad a mai helyzetről...

Utazási rovatunkban - El Camino real http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=6 - ugyanakkor sokat zengedeztem Granada, Cordoba, Sevilla mesés épületeiről, arról a ma is átélhető varázsról, ami mór gyökerű történelmükben rejlik. Mert az a kor az arab aranyidők voltak tudomány, művészet, filozófia, vallási türelem szempontjából. Ám, ha aki oda nem is jut el, meg-megállva egy itthoni szőnyegbolt kirakatánál, ő is visszaröpülhet az időben oda gondolatban... Most ehhez segítséget nyújt az Iparművészeti Múzeum március 10-ig tartó új kiállítása is az oszmán-török szőnyegekről. http://www.muvesz-vilag.hu/kepzomuveszet/hirek/6143 Az általam ismert legnagyobb választék-legkedvezőbb pénzért együttállás nem is a belvárosban lelhető föl (bár persze ott is vannak lenyűgöző boltok, galériák de olyan árakkal is!), hanem a teljesen le/kipusztult Csepeli Vas- és Fémművek épületében, mondhatni kint, Jimmy-földjén, messze-messze... www.bakhtar.hu Varázslatos élmény a földtől plafonig zsúfolt raktáraikban kutakodni.:-)) Onnan hoznak irdatlan mennyiségű, változatos (nagyságban és mintázatban, stílusban és árban) darabokat, ahol még ma is őseik útmutatása alapján, ugyanúgy szövik mesésen bonyolult, páratlan árnyalatú szőnyegeiket a helyiek: Irán http://www.deluxe.hu/cikk.php?article=4207&pat=1, Afganisztán, Törökország, India, Kína, stb. vidékeiről. Néha igen elmaradott körülmények között főleg fiatal lányok, gyerekek görnyednek a szövőszék előtt napestig; engem Törökországban oda is vont az egyikük egy pár percre aranyosan, de totál lebőgtem persze: még azt se értettem, mit hová kell behúzni, nemhogy a mintával tisztába legyek! És néha garzonlakásnyi méretű remekek készülnek így kézimunkával, szemrontóan sok mintával. Több száz éves technikával dolgoznak, anyáról leányra száll a mesterség, ez a fő megélhetési forrás életük végéig. A technológiai "elmaradottságuk" abból a szempontból talán nem is baj, hogy a vegyszerek náluk ismeretlenek még, hiszen növényi, állati festékekkel festik az alapanyagul szolgáló birkagyapjút, selyemhernyó gubójának szálát, avagy a termesztett gyapotból nyert pamutot.

Mivel sok helyütt a nomádok vagy az általunk nagyképűen elmaradottnak hitt falusiak szövik ezeket a szőnyegeket, kilimeket, gyakran elámulunk azon, milyen hihetetlen fantáziával, harmóniával, eleganciával dolgoznak; kitalált de precízen megvalósított tündérországgá szépítve kietlen vidéküket, ahol élniük és robotolniuk adatott. Minden szőve van körülöttük: a lakásul szolgáló sátruk, benne a "kertjük" - ezt a fajta szőnyeget hívják baktijárinak, mert csupa-csupa ragyogó virág az egész, ezzel téve a köves, szürke, kopár kinti világukat elviselhetővé -,ebből készülnek bútoraik: a buja párnák, a sótartóik, a nyeregtáskáik, tevetakaróik, az "ajtaik", stb.

És a színek, minták vidékenként, országonként változnak és igen jellegzetesek az adott helyre. Mesélnek e remekek ilymódon és talán ez volt a varázsszőnyeg-monda alapja: hiszen figyelmesen megszemlélve egy-egy perzsát, az elárulja nekünk "szülőföldje" történelmét. Ezért soha ne csak az árát, mint a kézimunka horribilis értékét nézzük (persze a készítője kap érte a legkevesebbet!!), ami természetesen nagyon jó befektetés, mert értéke nőttön-nő, hanem a benne megtestesülő álmokat és verejtéket is, fantáziájuk és műhelybe zártságuk keserédes gyümölcsét...

Például az afgán szőnyegek legtöbbje valami gyönyörű, alkonyi napfényű rozsdásbarna, vastag, meleg, súlyos puhaság elefánttalp-mintázattal, ami lehet fekete vagy sötétkék. A fürge nomádoké egyszerű mintázatú gyapjú anyagú, de "benne van a kakaó", ahogy pestiesen mondják: olyan nehezek, hogy alig lehet őket felemelni. Hol geometriai formákkal, hol bumfordi állatokkal /bár Allah az élőlény ábrázolást nem szereti ;-)/, de mindig vakítóan világos, élénken tiszta színekben pompáznak. Készítőik mindig útrakész vándorok: összehajtható szövőszékeikkel bármikor tovább tudnak állni, ha épp elfogy birkáik elől a legelő... És az új helyen már szövik is tovább redukált formakincsű de megejtően szép munkáikat.

A török Heratban viszont mámorítóan szép, aprólékosan megtervezett, sűrű csomózású - minél több a csomó egy négyzet cm-en, annál gondosabb kivitelezésűnek, annál értékesebbnek számít - selyemszőnyegek készülnek. A - hamisítható, mert bármikor lemásolható - festményekkel ellentétben EZT nem lehet kamuzni: ha a hátulja is mintát és struktúrát ad ki, keleti csoda és kész, "szerzője" így is, úgy is névtelen marad.( Amúgy, aki megcsinál ugyanolyan minőségben egy ilyet, az remeket gyárt, nem hamisít!) De nincs két egyforma, annál szabadabb szellemek ők! A legfinomabb darabokat nem is a padlóra szánják durva taposásra, hanem átvilágítva a fal dísze lesz egy luxuslakásban, ahol a tulajok meg is bírják ezt fizetni... Iránból jönnek a náini, mindig csak kék-szürke tónusú különlegességek, amiket anno a múlt század elején úgy kezdtek gyártani, hogy csődbe ment valami munkaruha- és kendőüzem ezekkel a színekkel dolgozva, és mindenáron menteni akarták a kapacitás kihasználását meg a megélhetésüket. És igazuk lett: gyönyörű ez a két, visszafogott, elegáns szín együtt,pedig semmi mással nem variálják azóta se, csak az árnyalatok és a rajzolatok bősége biztosít folyton új darabokat. A másik jellegzetes iráni vonulat, a gondos rajzolatú, bülbül-mintás (fülemile) imaszőnyegeké; ezekbe szőve a mecsetkupola formája is irányt mutat, merre is kell ráborulni Mekkát imádva. Mert fő feladatuk a szőnyegeknek mégiscsak az isten dicsőítésének segítése. Mivel Allah csak a tökéletes minden lény közül, így a legvirtuózabb mester is ejt egy pici hibát a szövésben, nehogy a nagyképűség bűnét kövesse el...

Az iszlám hitben hat alaptétel van, amit minden körülmények között be kell tartani: a hitvallás, hogy Allah a legnagyobb egyedül való a mennyben és Mohamed az ő prófétája (sahada), a napi ötszöri imádkozás Allah dicsőítésére (salah), a szegények rendszeres támogatása, az adakozás (zakat), a Ramadan/böjt betartása (sawm) és az életben egyszeri Mekkába zarándokolni, sőt ehhez segíteni a szegényebbeket is. .(hajj). De az iparszerű gyilkolászás, robbangatás, terhes nőnek álcázva ezer halált osztani, stb. nincs benne, azt csak beletorzítják; ezzel hatalmas vallási és kultúrális szakadást idéznek elő a világ nyugati és muszlim fele között. Ez Európában is iszonyú nagy gond, Németországtól Franciaországig, Belgiumon át Hollandiáig küszködnek vele a kormányok és a többségi lakosság. Angliában is aggasztóan radikalizálódik a már kint született, magasan iskolázott középosztálybeli pakisztáni fiatalok egy része.

Sajnos, akik ezzel operálnak, azok valamiféle harmadik világháborúra izmoznak hullahegyeik fölött; érthetetlen törekvés, mert a muzulmánok nagyobb, csendesebb és józanabb fele is a békés, viszonylag szabadon élhető életre törekszik. Erről bővebbet lehet megtudni a Kabuli könyvárus című regényből, mely Asne Seierstadt norvég újságírónő írt emlékeiből, és ő hiteles ebben: együtt lakott Afganisztánban egy ottani családdal... Ott se és Irakban sem a béke felé mutatnak sajnos az eemények. Hogy hol a megoldás?

Nos, ha kigyönyörködtük magunkat a pesti boltok szőnyegválasztékában (vagy a fenti linken), hímzett párna- és bőrlámpa-arzenáljában - mert most nagyon divatos lett a lakberendezésben ez a puha szeráj-look! - akkor megspékelhetjük hazai "arab napunkat" egy kis házilag főzött kusz-kusszal.

Az igazi észak-afrikai étel egyenlő mennyiségű liszt és búzadara rohadt fáradságos összefőzéséből készül persze női kezek által ;-), de én pl. a Kaiser`s-ben vettem olasz előre gyártottat :). /Pasta Zara, 500 gr.-os kiszerelésben, talán (már nem emlékszem pontosan) 360 Ft volt./ A doboz kb. 1/2-ét használtam el és így is négy személyre elég volt. Amit otthon éppen találtam - szokásom szerint ;-) - azt kutyultam rá; lehet, hogy a hithű muszlimok le is köpnének érte (pl. kovi ubi)! Amúgy igaziból arabbá válva kézzel illene enni, és csakis jobb kézzel, mert a másikkal az ellenkező folyamat, az ürítés utáni tisztálkodás zajlik. Soha-soha nem keverendő össze a kettő!

Szóval vissza a konyhafrontra: meghámoztam és vékonyra metéltem 1 sárgarépát, felszeleteltem 2 kovászos uborkát hosszában (ezt találtam, sajnálom!), negyed póréhagymát és hozzá dobtam jópár mandulával töltött olajbogyót. Főzök kaja, ami van...- lehetne ez a jelmondatom /eredete a Stefánia-cikkben ;-)/! Ezeket mind együtt megsóztam, olivaolajon megpároltam és lefedve állni hagytam. Addig legyártottam hozzá a húsgombócokat.

A már e rovatban "megzenésített" fasírtom alapján készültek ezek is, csak más fazonban: a tejbe áztatott kenyérrel, egy tojással, az apróra vágott hagymával-fokhagymával, sóval-borssal összetrutyiztam a - most pulyka - kb. fél kg-nyi darálthúst, és gömbökké formáztam. Sütőbe vele, fél heten (nincs már rajta jelezve a hőfok, mert lemászott a mosás miatt) szépen sülögettek, néha forgattam is őket. Grill is besegített, de aki úgy szereti, bő forró olajban ki is sütheti a felső platnin, az gyorsabb.

A kusz-kusznak is nekifogtam, amíg a rávaló készült. A fiam sasszeme el is bírta olvasni a bolhabetűkkel írt magyar utasítást, tehát: a kusz-kuszt lábasban kell kis olivaolajon megpirítani állandó keverés mellett. (nagyon hamar oda tud kapni!!) Egy másik edényben negyed liter vizet forralunk egy kis sóval, amibe ha forr, a megpirított tésztafélét beleöntjük és fedő alatt 2 percig pároljuk. Utána ehhez még hozzáadunk 5 dkg vajat/margarint, majd lassú tűzön, állandó kevergetés mellett (ezzel együtt oda tud égni a beste!) 5 percig főzzük. Aztán kész is. Megvan akkorra már hozzá a husi is, kb. fél-háromnegyed óra alatt.

Mély tányérba szedjük középre porciózva a tésztaságot, rátálalva a megsült, ropogós gombócokat és a megpuhult zöldségeket. Nagyon laktató. Amúgy lehet rápakolni mindent: csirke-, bárány-, marha- disznóhúsból(erről egy hithű muzulmán hallani se akarna!)ragut vagy sült darabokat, csicseriborsót (a Nagycsarnokban valahol kapni), paprikát, paradicsomot, borsót, babot, stb.; csak a fantázia szabhat határt. Én nagyon jót ettem az echte "keleti" Krakkóban, aztán évekkel később Brüsszelben is, az arab negyedben forró mentateát utána küldve. De, mint a példám mutatja, itthon is élvezhető ez a gyorsan finom étel.