Orosz téltől tavaszig francia szinek virulnak Budapesten

A Puskin Múzeum gyűjteménye a Szépművészeti Múzeumban

Utrillo Montmartre-ról festett képe

Azóta, hogy a valóban zimankós megnyitón láthattam a képeket 100 ezer látogató koptatta utánam a padlót a remekművek előtt áhitatban csoszogva. Ezért bár a kiállításnak már be kellett volna április 35-én zárnia, a magyar intézmény tárgyalásokat folytat a tárlat meghosszabbításáról. Talán sikerrel és még többen részesei lehetnek fény és a hangulat megragadásának.

Az igazi, hódítókat megroppantó rúszkaja zimá épp hozzánk elérve és minket boldogítva :(( stílusos hátteret kreált a Szépművészeti Múzeum legújabb nagy nemzetközi dobásához: a megnyitó a legzordabb időjárás körülmények között zajlott nagykövetekkel, államtitkár asszonnyal és egyéb notabilitásokkal fűszerezve. A moszkvai Puskin Múzeum http://www.museum.ru/gmii/defengl.htm legféltettebb francia kincsei - szám szerint 55 darab - láthatóak január 28-a és április 25-e között a magyar intézmény alagsori két termében. A Szépművészet Múzeum tehát világszenzáció manapság, hisz - Dr. Baán László főigazgató szerint - nem fordult még olyan elő, hogy a festészet e két különböző de elismerten a legkedveltebb korszakának gigászai egyszerre randevúzzanak egy épületen belül. Itt meg Botticelli, Tizian és válogatott társaik Bálint-napig egy fedél alatt lógnak Degas-val, Renoirral, Picassoval és más XIX-XX. századi nagysággal. A reneszánsz tárlat októberi nyitása óta már látogatószámban el is hagyta a 150 ezres határt; állandó zsúfoltság és sorállás jellemzi Szépművészetink mindennapjait, amihez ez a mostani megamustra még több embert vonz be. Dr. Baán László megnyitójában azt is elmondta, hogy a Van Goghot bemutató akciójuk is az akkori év negyedik legtöbb nézőt becsábító eseménye volt világviszonylatban is. A megnyitó diplomáciai csemegeként is értékelhető, hiszen az orosz nagyköveten kívül a francia - magyarul és oroszul egyaránt folyékonyan előadó - követ is örömmel tett eleget a nemes feladatnak, hogy Schneider Márta kulturális államtitkár után "átvágja" szép szavakkal a kiállítás virtuális szalagját. Mert ez három európai ország ügye is: a két szomszédos állam jó együttműködése nemcsak a mai orosz-magyar viszonyokat jellemzi, de hozzájuk társultan a franciák elkötelezettségét is mutatja hazájuk szellemi importjának fokozására.
Idén ünneplik 100. évfordulóját annak, hogy Gyagilev bemutatta Párizsban forradalmi hatású Orosz Balettjével Sztranviszkij Tűzmadarát, amihez Picasso tervezett jelmezt és szerzett mellesleg Olga Koklova személyében feleséget a balerinák közül... Így 2010 a Fancia-Orosz Év is egyben. Mi most társulhattunk ezzel a tárlattal, hiszen egy orosz múzeum megfizethetetlenül értékes impresszionista, fauve, szimbolista, kubista képeit láthatjuk. A Puskin Múzeum - nota bene, annyi a képekhez Puskin köze, akárcsak a macisajt és a brummogás viszonya: 1937-ben, születése századik évfordulója alkalmából nevezték el róla az épületet - tulajdonképpen orosz sikertörténet lecsapódása tárgyakban.

Már 1832 óta akartak volna a nagyvárosban egy ilyesmit látni az orosz arisztokrata körök,hogy megtörhessék Szentpétervár hegemóniáját ebben is. Hisz egészen az októberi forradalomig leginkább franciás műveltségükkel és irányultságukkal mutatták ki, hogy ők is Európához tartoznak és Moszkvát is fel akarták ide emelni. Végül 80 évvel később, 1912 májusában létrejött az antik szobrok másolatának gyűjteményét felölelő "magból" az a tympanonos, komoly épületben székelő múzeum, mely mostanra kinőtte magát: már hat helyen létezik, és tervezik bővítését. Oroszországban ez volt az első ilyen jellegű. Cvetajev, a költőnő, Marina Cvetajeva apja szorgalmazta ezt leginkább. A most csodálható francia képek derékhadát lelkes és elhivatott gazdag gyűjtők: főleg Morozov és Scsukin textilgyárosok szedték össze, beleszeretve a Montmartre


A Fürge Nyúl mulató, a hajdani nagy festők kedvenc kocsmája ma a Montmartre-on

és Montparnasse gátat nem ismerő tehetséges bohémságába. E két - új tipusú tőkések, akik nem családi vagyontól, hanem saját invenciójuk és sikerük nyomán kőgazdaggá lettek - orosz ember máig a mecénások modern fogalmának legjobb példái, s a Szépművészeti Múzeum e bemutatóval előttük is tiszteleg. Minden kép alatt két nyelven elolvasható, hogy melyikük kollekciójából származik, kitől és mikor vették... Scsukin a szenvedélyes és zsigerből mindig jól választó, míg Morozov, a megfontolt üzleti alapokat is figyelembevevő, szisztematikusan de mindenből egy kicsit válogató rajongó alapesete.


a mai Place du Tertre, a festők tere a Montmartre-on

Tretyakovval együtt ők alkotják azt a hármast, amelyik Oroszországot a szabályosan és tisztességesen véghez vitt műgyűjtés nyomán - hiszen a háborús zabrálások más lapra tartoznak: magyar kincsek is lapulhatnak a Puskin Múzeum pincéjében szép számmal még - művészettörténetileg is nagyhatalommá tette. Főleg az a bátorságuk tiszteletreméltó, ahogy kortársaikat vásárolták-szponzorálták Morovozék lelkesen, mert ahhoz azért különleges érzék és elragadtatottság kellett, hogy a hazájukban is sokszor kiröhögött és lesajnált alkotókban meglássák a páratlan zsenit. De volt szemük rá, hálisten! Például itt lóg a mostani monstre mustra egyetlen Van Gogh képe - Bécsben is ott volt tavalyelőtt, rögvest ki is találtuk, hogy na vajon melyik is lehet a Puskin Múzeumé ;-)



- a börtönudvaron kékes-sárgás színben mászkáló raboké. (ő nem sok képet adott el életében, noha bátyja, Theo, sőt őmaga is galéria-szakértő volt.)

Ehhez kapcsolódik, hogy e budapesti tárlat a műkereskedők hozsannája is, hiszen például Ambroise Vollard, Durand-Ruel, Kahnweiler párizsi galériások rendkívül sokat tettek azért, hogy a francia és az ott gyökeret verő külföldi zsenik neve és művei köztudatba kerüljenek és el is keljenek. Ők ismertették meg Morozovot Renoirral, Degas-val, Cézanne-nal illetve Scsukint Monet-val, Gauguinnel, Matisse-szal, Picassoval. Ez aztán szinte baráti viszonnyá is fejlődött sok esetben, például Scsukin Matisse-nak nemcsak vásárlója de barátja is lett. Olyannyira, hogy a "kép a képen" tematikájú Tánc című vászna előtt vigasztalódott, miközben komor szobáiban gyászolta feleségét és fiát... Az a festmény valóban olyan vibrálást, dinamikát ad ma is - Sarkantyúvirágok című másik munkájával egyetemben -, hogy vadsága dacára teljesen érthető a gyáros őszinte ragaszkodása hozzá.

Persze aztán a 17-es októberi forradalom végleg elsöpörte a régi úri világot minden pozitívumával együtt, hiszen a vagyonokat államosították. Így a két gyűjtő is elhagyta szülőhazáját, noha addig elegáns palotájuk szabad bejárású kegyhelye volt a fiatal érdeklődő társasági embereknek, szinte múzeumként funkcionálva, hírt csapva városszerte az újdonságoknak. Egy hosszú nevű kommunista szemléletű intézménybe vitették a bolsevikok a kincseket, majd Sztálin a II. világháború után raktárakba száműzte azokat. Csak a hatvanas évek nyitották meg ezeknek az ajtaját - 1969 óta főigazgatónő ott Irina Antonova, aki a mostani főkurátor is - és ettől kezdve Moszkva újra méltó vetélytársa lett a kultúra terén is a Leninről elnevezett Néva parti metropolisznak. Budapestre ugyan 1978-ban már elkerültek a Puskinból szép darabok, de az itt látható festmények nagyrésze most van itt gyűjteményes formában először. Nyáron majd a Szépművészeti Múzeum Régi Képtár-válogatása ad viszont-látogatást náluk.

Időrendben, stílusok szerint van felépítve a Tóth Ferenc által rendezett tárlat. A realizmus - mely a Zola, Balzac keltette irodalmi hullám által lett elfogadott - Courbet és Corot vásznain testesül meg: az császárság követelte antik ágálás, másolás után üdítő és megejtő látni a hétköznapok érzékeny ecsettel felvitt eseményeit. Corot elismert és felkapott tájképfestő volt, Becsületrenddel kitüntetett ember, míg Courbet Zola harcostársaként tevőlegesen is részt vett a kommün küzdelmeiben, ezért Svájcba száműzték. Ott se esett kétségbe: a helvét táj drámaiságát festette hegycsúcsok és vad folyók erejét befogó vízimalmok képében. A legnagyobb hatást persze, - mint mindenhol, ahol látható - a világ lelkét máig finoman ápoló-simogató impresszionizmus gyakorolja a látogatókra. A tavaly szintén itt látható nagy angol festő, Turner nyomán is kialakult stílusforradalom finom ékköveiként ragyognak e mindig és mindenhol sztárolt munkák: a Giverny tavában úszkáló vízililiomok Monet-tól ugyanúgy, mint Renoir emberi kapcsolatokra súlyt helyező, pazar koloritú életképe (rajtuk barátjával, a szalmakalpagos Monet-val). Degas stílusbeli önállóságát mindig megőrző alkotó egyénisége az itt kiállított balerinaportrén is nyomon követhető, ahogy Toulouse-Lautrec virtuózitása: hamari de biztos kézzel felskiccelt színes krétarajza lenyűgöző névjegye a törpe zseninek. Cézanne - négyzetesen felvitt, lapos mozaiktechnikája a felbontott, analizált és újra összerakott Provence-i tájról tulajdonképpen amellett, hogy lenyűgözte az oroszokat - elindította a kubistákat is a látott élményt szétszedő és a kapott mértani formákat új kupacba és értelembe gyűjtő útjukon. A fauve-ok - noha egy kritikus dühében megvetően "vadak"-ozta le a látott művészeket az első bemutatkozásukkor, mégis ez lett védjegyük - békésen megférnek a Nabis (próféták) szelídségével, ahogy a vámos Rousseau eszement színű és burjánzású de iskolázatlanul naiv vonalvezetésű tablói a természet teljesen más megközelítését adják, mint Vlaminc vagy Derain tájképei. Rousseau - a párizsi állatkert kitömött állatai nyomán festett - buja dzsungele a mai filmsláger, az Avatar vad pszichedelikus világát előlegezi meg (talán Cameron is rajongója?). A másik, jó polgárból festő-ellenállóvá lett művész, Gauguin is szerepel itt két, Tahitiben fogant vászonnal - láthatóan már teljesen lenyűgözve a mennyei szigetek színeitől, hangulatától, mitológiájától, embereitől...

Mindezt valahol Barbizon (kis falu, ahol ott élve hasonló elvek - természetközeliség - alapján festettek az újítók) ihlette, az impresszionisták és a vadak két végletbe futó felfogásának bölcsőjeként. Róluk éppúgy mesélnek e falak, ahogy a szimbolistákról , az álmok újra hangszerelőiről. Itt van a Montmartre alkoholizmusba bódult csodálatos ecsetkrónikása, soha fel nem növő Utrillo , akinek már szabados elvű mamája is nagyhírű festőnő volt. Mindközött is persze a legmárkásabb név Picassoé, aki szintén a mártírok hegyén, a Bateau-Lavoir /Hajómosoda/ nevű patkánytanyán kezdte meg francia pályafutását haverjaival nyomorogva és a Lapin Agile-ban mulatozva. (erről itt olvashat: http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=122)Itt és most korai műveivel szerepel; kék korszaka előtti Harlekinje a kiállítása plakátja is egyben. Érdemes online jegyet váltani a http://www.jegymester.hu/ -n , így időpazarló sorállás nélkül elmerülni ebben a fantasztikusan gazdag anyagban.