Bella Itália! (pár falatnyi belőled, egy szerény magyar hűtőből...)

Lehet, hogy most is (mint a régebbi pizzámért) kapnék a fejemre/pofámra, ha igazi olaszok olvasnák főzős ámokfutásomat ;-)... Ám bármennyire próbálom tisztelni itt az ő hagyományaikat, ha nekem a mókusraktáramban csak olyan anyagok lelhetők föl, amik szigorúan véve köszönő viszonyban sincsenek az olasz előírásokkal, termékekkel (ezekbők kis echte ízelítő itt, az egér ide-odahúzogatásával lehet klassz térbeli élményeket kapni :-)): http://flashificator.com/1/BlueMoon/Buffet/Buffet.html - hát mit lehet tenni? Borul a papírforma és kész.

De két próbálkozásomat juszt is leírom, mert finomak lettek. Ugyan innen-onnan összekapart maradékból és kevés melóval készültek el viszont hamar; mégis valami délies hangulatba ringattak. /Ha már odamennem egy darabig elég reménytelennek tűnik sajna :((/

Bár paprikásnak elkészített csirkecombokról már írtam itt e hasábokon, mégsem tartok attól, hogy ismétlem magam, ha most másik három "szexisebb" darabjukról mesélek újfent. Ezeket sülten és olaszos - zöld-fehér-piros - trikolórban tartva szolgáltam föl, mivel háromféle tésztával sámfáztam ki. Eme töltelék viszont tényleg eredeti olasz, durumbúzából készített termékhttp://vv.alomvilag.hu/fozes-sutes_egy_varazsutesre-ez_nem_boszorkanysag: orsócska-formájú - "ő" a fusilli - és paradicsom, spenót illetve alapsárga színű. Miután kifőztem, némi tejszínes, tejfölös, olivaolajos mártásban megforgattam a talán fél zacskónál picivel több adagot. Azért lett ez, mert épp ez volt otthon; mondanom se kell, semmi előre tervezettség nem volt a dologban. ;-)). (Lehet, hogy komoly háziasszonyok/férfiak szerint ez a fajta főzés nagyon is megvetendő, de kit érdekel? Én sokszor rögtönzök hangulat, étvágy és a meglévő élelmiszerek hármasságát egybe illesztve. Ebből jönnek ki néha a legjobb kaják!)

Szóval a csirkecombokat meg is sütögettem kicsit, amíg a tészta főtt. Előtte persze mindegyiket rendesen lemostam, epiláltam (főleg piaci állatot eszünk, azt meg annyira nem kozmetikázza a gazdája ;-)) és megkentem - szent Stahl Judit intelme alapján - libazsírral és citromlével, hogy ropogós legyen majd az aranybarna bőrük. (Ebben speciel igaza van a nagyasszonynak.) Besóztam, sőt némi fokhagymás fűszerport is hintettem rájuk. Amikor kicsit már megkapatta őket a hő (fentről is kapták a grillből az áldást...), kiszedtem a sütőből és elkezdtem a bőrüket felhuzigálni, hogy megtölthessem őket.

A tészta - ami annyifelé bír mindig mászni, ahány szál van belőle! - lassan belekerült a helyére, így téve omlósabbá a húst (ezt meg a Lázár-Géza RTL-klubos páratlan főzőpárostól tanultam pár éve); míg a maradékát a három comb közé középre halmoztam kis szafttal megöntözve. (Némi locsolást jó néven vesz majd a továbbiakban is. :-))

Elkezdtek sülni, alul-felül, először nyílt tűzön, majd mikor az orsókák barnulni kezdtek már, akkor alufólia alatt. A csirkének kell minimum másfél, vagy tán két óra is, a beefsteakkel ellentétben a készre süléshez; neki nem jó, sőt veszélyes, ha véres és nyers marad! (lásd: madárinfluenza és egyéb ínyencségek L) Majd még egy kis szolizás a roppanós bőr kedvéért és kész is lett a mű. Nagyon kiadós eledel, no meg a tészta megsütve/barnítva olivaolajon igen finom ízű magában is. Együtt ez komplett ebéd, nem is kell mellé más köret; mi kis céklasalival ettük. A háromféle tésztaszín meg az aranybarna csibe nagyon kellemes összhatást ad a szemnek és utána a gyomornak is...

A következő napon aztán kicsit kihalt fridzsideremben tényleg nem sok minden árválkodott... Viszont éhezésbe zuhant vizsgára gályázó, mindig madárétkű fiam, aki csak csipeget, épp annyit, mint egy griff. Szóval nincs más hátra, mint előre: maradt tegnapelőttről egy tányér spenót - Popey matróz kedvence, mint tudhatjuk -, ami viszont kettőnknek rohadt kevés. Nos akkor legyen belőle zöld gnocchi, még ha fejemet is veszik ezért jobb olasz körökben!

A gnocchi http://mek.oszk.hu/02700/02763/html/, az olaszoknál az a krumplis nudli, amit Jupiternek szentelve leginkább csütörtökön - Giovedi=Jupiter napja - esznek ott hagyományőrzőék. Még az éttermek is igazodnak ehhez a szokáshoz, ahogy a 12 nyelven beszélő nagyszerű polihisztor: az orvos-író-festő-zenész-szakács-tanító Lénárd Sándor, a Micimackó latinra fordítója http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kda/0/27399/1 Római konyha című szakácskönyvében elregéli... Ez az egész szokás talán azzal függ ez össze, hogy Jupiter (görögöknél Zeusz) - a kicsit nagyon is félrekufircolós ;-) főisten - máig a gazdagság, a mázli, a biztos anyagi jólét szimbóluma is. Bolygója, Jupiter - a legnagyobb a Nap után - a horoszkópban mindig a Nagy Szerencse, a jósors jelölője. 2008 az ő éve! A gnocchik meg nudliformájukat villával szétlapogatva pénzérmékre (is) hasonlítanak; de lehet, hogy tökmás a dolog magyarázata, mélyebb és titokzatosabb. Vagy egyszerűbb, nem tudom, sajnos.

Amikor spenótos változatát csináltam, akkor épp az eredeti recepttel szemben (ott főttet tesznek a tésztájába) én 2 db friss, üde nyers újkrumplit hámoztam és reszeltem hozzá. (erről szól a sztrapacska is: galuska frissen reszelt burgonyával dúsítva) Annyi tönkölybúza- illetve réteslisztet ( éljen az egészséges élet+ ez volt a készletben!) szórtam rá, amennyit a spenótfőzelék és egy tojás felvett ahhoz, hogy rugalmas tészta legyen belőle. Pici tejet is hozzáöntöttem, sóztam, borsoztam, kevertem-kavartam, és hagytam pihenni/duzzadni is. Odatettem gyöngyözve forrni olivaolajos-sós vizet a szaggatáshoz, mert itt épp amorf darabok készültek, hisz épp nem volt kedvem nudlizni 1 nagyot ;-))).

Addig is csináltam némi kis tejszínből, tejből, olivaolajból, pár pörcre sütött szalonnából, otthagyott szendvicsben talált szelet sonkából és sajtból mártásfélét is. Amikor a zubogást meghallottam, nekiálltam kifőzni a gnocchi-galusokat. Nem nudliztam, hanem kávéskanállal formáztam a tésztát, amit belezuttyintottam a lobogó vízbe. Pár perc főzés után kihalásztam őket, megöntöztem a szósszal és ráreszeltem (épp eidami, és nem parmezán) sajtot bőségesen. Nagyon jó lett, kettőnknek még sok is abból az egy tányérnyi spenótból... Három darab még maradt, azt mélyhűtöttem: majd valamelyik húslevesembe felszeletelve felszolgálom.

Varietas delectat, legyünk stílszerűek és latinosak: hiszen ez aztán tényleg sokféleképp főzhető, ízesíthető, szószokkal, reszelt sajttal bolondítható étek!



Ez a képen a toscanai bor előtt - már csak kis maradék, ami két bőséges adag után árválkodik nálunk - kettő db közepes főtt (szétnyomott) krumpliból és annyi tönkölylisztből készült, amit egy egész tojás, kis víz felvesz, na meg sóból és pici gyömbérből. Jól gyúrható, rugalmas tésztát kell kapnunk, amit öt-hat hosszú nudlira sodortam. Ezeket felvagdaltam, és érme-nagyságúra lapogattam, villával bekarcolva az egyik felüket. Lobogó, sós-olajos vízben kifőzve jól megduzzadnak és megnőnek. Bekavartam a forrdogáló olasz zöld pestos (készen kapható, Alla genovese a fajtája), francia camemberes szószba, amit kis magyar tejföllel lazítottam a "népek barátsága" eszme talaján ;-))). Bízva bízzunk a rómaiak (ill. en bloc az olaszok) ősi ízösztönében, amit Lénárd tanárúr is istenített: mindenféle szósszal lelocsolva, reszelt sajttal borzasítva kellemes hamar-étel, ami jól eltölti a bendőt, de főtt krumplis jóféle biolisztből mégsem hízlal szerintem. Hódoljunk ezzel is Jupiter uraság elótt, hisz ő a Fortuna major!!