Barcelona töltött paprikája meg a miénk - két külön ízvilág

Amíg kapni paprikát - és ennek szezonja egyre jobban kihúzódik, hiszen a boltok, piacok még tele vele - érdmes nekifogni, mert az ízének van egy kis napzamata még ilyenkor is... Az ismert magyar ételek közül ez is könnyen, hamar elkészíthető, nagy adagban lefőzhető és mélyhűthető, ezért gazdaságos. Nem utolsósorban pedig annyira finom, amennyire unikum! Lehet próbálkozni szerte a nagyvilágban hasonlóval, de mint példám mutatja, ezt az ízt nem lelhetjük föl másutt.

2005-ben másodszor járhattunk Barcelonában, ami egy különlegesen hangulatos sarkatlan sarka Európának. Az utcák ugyanis a legtöbbször nem derékszög, hanem tompaszög alakban futnak össze találkozásaiknál; ettől valahogy tágasabbnak és barátságosabbnak tűnik. A tenger sokat adó közelsége (ebből adódó évszázados kereskedelmi tapasztalatok+előnyök, idegenforgalmi vonzerő, stb.) a széles járdájú, többsávos, a hatalmas, árnyékot vető platánfákkal sűrűn belepett sugárutak, a nagyvilági paloták, a Ramblákon (sétálóutca-sor) folyamatos hullámzásban korzózó tömeg, a méregdrága üzletek letaglózó választéka, az iszonyú, éjjel-nappal dübörgő forgalom megmutatja, hogy Katalónia mit is jelent Spanyolországnak. No és persze ez Gaudi városa is: a turistacsalogató, örökké befejezetlen Sagrada Famíliáé, a fantasztikus Güell-parké, a mesebeli kéményekkel megbolondított Mia Casaé. (Persze ő se volt próféta saját hazájában: amikor 1926-ban elgyúrta a villamos, ismeretlen holttestként jelentették be... Aztán később pápai engedéllyel a Sagrada Família kriptájába temethették. 200 évet adott az emberiségnek, hogy felismerje és értékelje munkásságát. Azért ebben - hálisten - borúlátóbb volt a kelleténél, hiszen külföldiek, hazaiak csordái tömörülnek állandóan házai, parkja, temploma tájékán)A környező, hangulatos zöld hegyek is fokozzák szépségét: a Tibidabo - a Jóbarátokban (Friends) erről meséltek, ha csajozni-pasizni akartak, mert annyira jól hangzott ott Amerikában -, a Mont Juic: ahol szabadon garázdálkodó, öntudatos macskákat etetnek fekete Mercedesből minden este régi-régi fogadalom miatt. Gyönyörű, pofátlanul merész vörös kis dögöket láttunk, el is neveztük őket Zolinak (egy ismerős hasonnevűje után). Barcelona lenyűgöző de mégis élhető: villamossín pályáját friss zöld fű keretezi, pálmafák bólogatnak, tengeri levegőt kavar a szél. De tud nyomasztóan párás és fojtóan meleg is lenni.

És van Barcelonának is sötét, kanyargós, szutykos óvárosi része. Itt áll a fenséges Santa Eulália katedrális éttermek, fagyizók karéjában. Valahol errefelé van egy kis bolt, amibe azonnal beleszerettünk. A cég neve: KUKUXUMUSU. Édes, karcosan humoros egyedi pólóik, topjaik, már alsógatyáik!, táskáik, stb. is vannak - más városokban is árulják utcán, üzletekben, mint spanyol szuvenirt -, olyan rajzokkal, felfogással, amit csak díjazni lehet! Kedvenceim a bikaviadalos - amikor a jószág üldözi a hülye torreádort meg a vadászos, ua: a szarvas pózol gőgösen fegyvert fogva a millió kiterített ember hullája fölött... Legyen már az állatoknak is igazuk! Neten is rendelhető tőlük minden aranyos marhaság: http://kukuxumusu.com (Ez a cég speciel baszk, euskaria=baszk nyelven jelentése: a bolha csókja.)

Ám mint ők, a katalánok is igen büszkék nyelvükre, hagyományaikra, kemény munkával elért életszínvonalukra/gazdagságukra. Éppen ezért ők nem robbantgatással, ETA-val akarnak elszakadni az anyaországtól, hanem azon belül "ragyognak ki a karból" - hogy Molnár Ferenc Ibolyáját idézzem... Hiszen ez Spanyolország Svájca, ha érzékeltetni kéne a differenciát a többi régióval. Persze délies dzsuva, laza-zaza felfogás azért nyomokban itt is fellelhető, főleg az óváros girbe-gurba utcácskáiban. Itt ezekben a kis sikátorokban - érdekes módon - vékonycsontú, fehér lánykák a kukások, ők küzdenek éjszaka a nagyváros szeméthegyeivel, amik fekete zsákokban akadályozzák a sétát, erős szagélményeket árasztva... Emiatt sokszor akadtunk el kocsinkkal, várva, amíg az éjjel közepén végeztek munkájukkal. Amúgy minden spanyol városban ilyenkor takarítanak, hatalmas üvöltözés, csörömpölés közepette. De csak engem zavart ;-).

Nos, errefelé kóstoltam én a töltött paprika katalán változatát ebédkor egy echte helyi kismocskosban (ahol viszont a tulajdonosnő vékony sebészgumikesztyűben szolgált föl: ki érti, miért?!). Nagyon ajánlotta vendéglátónk, egy húsz éve ott élő magyar notabilitás, mint finom helyi specialitást. Azt a kaliforniai, előzőleg kicsit átsütött paprikát a nálunk megszokott darált hús helyett passzírozott tőkehallal - bacalauval, ami ott és Portugáliában a legnépszerűbb halfajta -, hagymával, fokhagymával töltötték meg és így megsütötték. A szintén paprikából nyert édeskés szaft elterült rajta, de még így is elég semleges íze volt. Ja, és a magyarnál valamivel csenevészebb paprikából csinálták - legalábbis abban a kocsmában így éreztem. Igaz, hogy annak a kaliforniai néven futó zöldségnek le is lett nyúzva töltés előtt már a héja, tehát nem maradt olyan roppanós, mint magyar rokona... Érdekesnek érdekes volt, de nem cserélném el a miénkkel!

Amit leginkább a - Szentgyörgyi Albertről pletykáló cikkemben megénekelt - magyar földön kialakult íze tesz utánozhatalanná. Hiába voltak gyönyörű és gusztusosan piros, méregzöld, aranysárga hatalmas paprikák a világ számos nagyvárosának hipermarketjeiben, amikor megettük őket, közel se jártak az itthoni napon érleltekhez! Azokban az igazi szabad földön-levegőn termesztett és már kapható hazai zöldségekben valami olyan zamat koncentrálódik, ami a lecsónak, zöldpaprikás vajaskenyérnek, stb. mind megadja a különleges bukéját, mégha küllemre nem is festőiek. Ráadásul szigorúan megfigyeltek, és ezért nem annyira mérgezettek, mint a lazább helyekről (pl. Marokkó) behozott, agyonkemizált importáruk.

Nálam tehát így készül ez az étel: az olivaolajon kicsit megforrósított sűrített paradicsommassza (a kisdobozos változat is elég, ami kecskeméti, azt hiszem) kap némi tönköly- és durumliszt keverék rántásalapot, amit hideg vízzel szaftossá keverünk. Abba jöhet só, bors, citromlé, hogy kellemesen-érzékien összevegyüljön a beledobott paprikákkal a főzés során.

Azokkal - hat-nyolc méretesebb darab, másnapra is elég - sincs sok gondunk: mosás után körben levágjuk a szárukat, kivájjuk a magházat-magokat és elkezdjük őket megtölteni jó púposra. A kedvenc, sokoldalú darált húsomat - most kb. fél kg-ot használtam föl, de abból még hat sült fasírtgombóc is kijött másnapokra - tejbeáztatott kenyérrel, felaprított hagymával, sóval, borssal, egy egész tojással összedolgoztam tölteléknek. Ezt kanállal a paprikák hasába gyömöszöltem, amik így elkészítve kerültek a fortyogó paradicsomszószba. Aztán letakarva fővögetett az étel több, mint egy órát (a sertéshúst gondosan át kell főzni/sütni, mert nagyon veszélyes betegség forrása lehet, ha nyersen marad!).

Mi krumplipürét ettünk hozzá - aranykezű uram gyártmányát - de darabosan hagyott főtt burgonyával is isteni!