Pulykát tekercseltem - karácsonyra is jó lett

Azért a mája se kutya

A vendégvárás - valljuk be, nem kell a púder - a jó ízű dumálás ígéretén túl bizony nagy kihívás és melo/dia/ is egy háziasszonynak. Aktualizálok, hát még karácsonykor! Ragyogjon minden - mert azért a nők egymás lakását legalább olyan vizsla szemmel fürkészik, mint a smink-cipő-ruha szentháromság megjelenését nemtársukon -, kerüljön különleges, ízletes de mégsem egész napi tűzhelynél fonnyadást követelő étel a szépen terített asztalra, stb. stb. Ehhez azért adnak néha jópofaságokat ötletként a kertévék főzőműsorai, már ha épp nem anyázva undorító stílusban részegeskedésbe fullad, mint Nagy Feró nyári hala a tortán... Vagy a jelen botránya: amikor dicsfénybe vont cölöpként belénk vert sittes celebek gyűlnek az asztalhoz. Nem mondom, kemény aranymosó fáradozás a sok szenny között épp kifogni egy normális, emberi kapcsolatokról és jóíz/ekről/lésről szóló adást, de nem lehetetlen.

Én persze nem ilyen vagyonokért nagyüzemi módon látok vendégül barátokat - pénz se jár ezért ;-)) - de kitenni, persze hogy szeretnék magamért! Hát még ha olyan, élházitündér teszi tiszteletét nálam, mint a "mutymák"-királynő Piroska - http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=349 - aki híresen jó szakácsnő és pedáns otthonában hagyományos háztartást vezet. Ilyen baránőm, van még talonban. És noha tudom, hogy nem érhetek a poros lábuk nyomába, azért mindig nekifutok a dolognak :-DD.
Legutóbb ízvadászatomban a Nők Lapjából a Lajos Mari-féle receptsorozat egyik darabja ihletett meg (ő olasznak titulálta, mert szerinte feltétlenül parmezánsajt, pármai/serrano sonka kívántatik bele fehérborral öntözve - na, hát ezekkel ez közel se olcsó) - gondolván, hogy ezzel talán közelebb kerülök a tökélyhez... Ehhez pediglen nem más, mint a sajtossonkás pulykatekercs által gondoltam eljutni, ami nagyon pipec kis étel!
Karácsonyra is bevált: turbóztam tejben áztatott zsemlés, májas, tojásos töltelékkel, amit köré is öntöttem. A bélése a már bevált kétsajtos-sonkás ízvilág - lentebb olvasható - volt, fehér muskotályos borral locsolgatva, mmmm... (De lehetett volna az ünnepre tekintettel gesztenyés-mascarponés, narancsos-mézes-joghurtos/tejszínes is.) Lényeg, hogy ne száradjon ki!



Látványnak se utolsó a finomra pirult szalonnacsíkok alatt, ahogy kanyarodik benne a többszínű ízvilág... Isteni illata van - forrón is zseniális krumplival (amit sütőben kell kockákra vágottan megsütni a már héjában megfőtt burgonyából és megszórni köménnyel vagy petrezselyemmel), k.pürével, rizskupolával, esetleg vokban sült, serpenyőben párolt zöldségekkel. De másnap hidegen is finomra hangszerelt és jól is szelhető a képen látható paprika, zöldhagyma, paradicsom esetleg előzőleg behűtött krumplisaláta társaságában. Ezért ideális kirándulókaja két friss kenyér-,zsömleszelet közt is.

A pulyka http://pulyka.lap.hu/ történetéről-előnyeiről már zengedeztem - a nemsokára megint eljövő Hálaadás Napja alkalmából http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=65 -, így férjem a kedvenc Lehelünkről gyönyörűszép és asztalt beborítóan hatalmas mellehusikat hozott. Kg-ja ott 1200 forint, de még a három óriás darab se volt összesen 1 kilogramm: kettő még várja a mélyhűtőben további sorsát. Tehát egy madárnyi ;-)) adag bőven elég volt este négyünknek (igaz, akkor volt gombás szűzérme szűzérme is a menüben) és így maradt még két ebédrevaló két személynek. Én kétféle nemzeti sajtosat - francia brie+ olaszfazonú magyar mozzarella - csináltam.
A következőképp: a az egyben hagyott, szétterítve kivert mellyecskéjét bekentem olivaolajjal, majd betakarva teljesen ráfektettem a vékonyra (vagy ahogy sikerál) szelt brie-ket (amit lehet bármilyen karakteresebbel is helyettesíteni, lévén a második sajt, a mozzarella semleges). Ezt aztán teljes szélességében beborítottam angolszalonna-szeletekkel (mert ez volt épp nekem: Bécsben vettünk jóval olcsóbban, mintha itthon vásároltuk volna meg. Röhej!!) Ám ez is lehet bármilyen sonka (ez azért volt jó, mert speciel sós lévén megspórolt nekem egy kiadós sózást), tán kicsit zsírosabb is. A husis részt követte végül a felkarikázott mozzarella - meg is fűszerezhetjük borssal, oregánóval, stb. pici pikánsságot adva, de nem muszáj - majd jött a lényeg: A TEKERÉS. Jó szorosan kell felcsavarni (ahogy az ős-slágerben a szőnyeget) és az egyben maradását zsineggel is segíthetjük , a végén pedig fogvájóval megtűzhetjük kicsit. Igyekezzünk a végeit betűrni, ne folyjon majd ki az a finom olvadt sajt a sütőben. (valamennyire persze ez elkerülhetetlen, de fel lehet kaparni és akkor olyan, mint a sajtchips. Fincsi!)

Aztán az egész hasábot begöngyöltem szaftos bacon-nal, majd odatettem sülni - a szokott fél hetes kapcsológombi pozícióban, ami kb. 190-200 fok lehet. /sajna, rég lemászott már a számozás a mosás miatt az inoxról). A pulyka hamar megvan, egy órát lehetett ott a tűzben. Bőszen eregetve sült,generálva a nagy nyeldeklést megindító szagélményt - persze jól meg is locsoltam őkelmét a vele sütött szűzérme fokhagymás-olajos páclevével. (Lajos Mari fehérborral öntözést és mellé vágott hagymát-fokhagymát ajánl, nyammmm. Először fedetlenül megkapattam a tűzön, hogy kéreg süljön rá, megőrizve az értékes leveit aztán félideig alufólia alatt párolódott, majd ez a vége felé a bacon ropogósításkor megint lekerült róla).

A tálalásnál csak csak a zsineg leválasztása kicsit macerás a forró húsról (ami, ha állhat 10 percig, kevésbé esik szét), de után egy profi késsel szépen vágható mutatós, csigás mintájú szeletekre. Ez a bebugyolálós stílus megszünteti a pulyka eredendő szárazságát és jellegtelenségét, mert átitatódik bőven a sajtok és a sonka/angolszalonna, fűszerek aromájával, zsírjával és a rálocsolt folyadék zamatával is. Felül-oldalt is ráborul az arany-ropogósra pirult bacon, - tehát a só szinte el is hanyagolható ilyenkor a nyers husinkból- szintén jól felizgatva a szagától már amúgy is őrjöngő ízlelőbimbókat...
Kipróbáltam most kicsit másféle ízben is: a pikánsabb micisajttal (surányi szomszédasszonyunk Mici kecskéjéből)



meg a szárazabb, szeletelt mozzarellával
bazsalikommal és zsírosabb, prágai sonka-szerűséggel. A tetejére a sonka kövérje és húsos szalonnacsík került - kettő melléből két tekercs lett, ami a közepes méretű jénaiban összefogta egymást, tehát zsingeleni, tűzni se kellett. (igaz, a fokhagymás micisajt kifolyt, de finom levet eresztett legalább, abban pácolódott végig a húsunk.

Egyáltalán nem bonyolult (mint nálam semmi se!!) viszont cserében mutatós, finom, jól kihasználható és takarékos étel (persze ha igazi pármai, serrano sonka, parmezán és eredeti olasz mozzarella van benne, akkor átvált luxuskategóriába ;-) ).Ám "magyarra fordítva" is igazán élvezhető télen-nyáron - akár asztaldíszként főfogásnak akár praktikusan csomagolható tízórainak, kalóriabarát fogyis ebédnek, uzsonnának bármikor!

A novemberben szokásos amerikai pulykagyilokban tényleg nem cicóznak, hanem hatalmas madarakat áldoznak a Hálaadás Nap oltárán. (Ehhez méretezett tűzhelyeik is vannak, ahogy San Francisco-i barátnőm meséli, nem is tudom, végre hozzájutottak-e egy kisebbhez, amit régóta keresnek.) Nos, például ő majd ilyenkor kacsát tálal, mert az szerinte kevésbé ízetlen és száraz, magyarként némileg tehát tojva a szent hagyományra...
Akkor legyen itt még egy recept ebből, az Amerikában mindjárt oly üldözötté váló jószágból: egy szürke novemberi magyar hétköznap - amikor épp nem ünnepeltem semmit, hálát se nagyon volt miért adnom - pulykamájjal kísérleteztem. Nagyobb, értelemszerűen, a csirkéénél és volt itthon kb. 8-10 darab belőle. Egyszerű de nagyszerű ötletként olivaolajjal kikentem egy közepes jénai fedőt, abba pedig belefektettem - sózás nélkül, mert akkor kemény lesz!!! - az adagokat kicsit bemustározva, a javát gépsonkával lefedve. Amelyikre (4-db) már nem jutott (hisz ad hoc történt), egyelőre pucéron ment a tűzhalálba... Grillezve sütöttem körülbelül 20 percig - , aztán sajtvágóval szelt vékony szelet ementálival/más is lehet/ beburkoltam a mezteleneket is. A sonkásak addigra már szépen pirulgattak (tán a pucérság látványától...) A sajtosok is elkezdték a munkát, és 10-15 perc múltán - mikor már barna-aranyra olvadt rájuk - elzártam az egészet. Pici sózás után(de a sonka és a sajt is átadta az ízeit neki) már lehetett is enni rizskörettel, amit a finom szaftjával alaposan meglocsoltam. Ez a mennyiség hármunk ebédje volt és így is maradt - mágikus szám! - még három belőle, mert kiadós. (Kint hűl a fagyos erkélyen. Már nem: valami kóbor és igen pofátlan macska - hogyan??? - felfalta...)
Salátákkal kellemesen diétás étel, sült vagy főtt krumplival esetleg ebből gyártott pürével már kicsit testesebb ebéd/vacsora - de friss kenyérrel tunkolni se rossz! Jól illik hozzá a maradék nyári kovászos uborka vagy csalamádé, cékla és egyéb szezonbéli savanyúság de hagymás páclevében a most még bővében lévő paprika-paradicsom is kiváló alapanyag köretnek. Ha húsos baconunk van, a sonkát az is kiválthatja, sőt akkor még izgalmasabb az íze.