Bélszín carpaccio meg a többiek : a guszta hidegtálak bármelyik évszakot feldobják
Kinek van kedve - még a legelvetemültebben élháziasszonykának se nagyon - órákig darvadozni nyári 40 fokban a konyha még plusz hőséget termelő ájerjában vendégváráskor? Beleájulhatunk mártírként ugyan zárt helyen is a kondérba - tán ezért is a fővött ételek sztárja a gulyásleves, halászlé, szóval a szabadtéri bográcsos finomságok - de a vendégek sem biztos, hogy értékelik majd ezt a hősiességünket, ha nem bírják eredményét a fullasztó melegben letuszkolni magukba... Ennél sokkal jobb ötlet a pazar látványú és ízorgiájú - előre elkészíthető és lehűthető - hidegtálak kreálása. De ettől a szem-száj-kápráztató szokástól télen sem kell eltérnünk ;-DDD!
Ha nagyon ki akarjuk vágni a rezet (mert sznobékat várjuk, akik élből fikáznak mindent amúgy is fene nagy jólétük ormairól) vagy pusztán kényeztetni akarunk baráti ínyeket kevés melóval - csináljunk bélszín carpacciot! http://href.hu/x/9nds (itt abc-rendben halad a szótár, görgessük kicsit le az étel történetéig)
Ami persze olasz, persze főúrias (akárcsak a Margherita-pizza), és persze nemcsak pusztán festői, hanem egy valaha élt festőről van elnevezve, ;-)) Vittore Carpaccioról! http://en.wikipedia.org/wiki/Vittore_Carpaccio Ő - a XV.- XVI századi velencei művész - Bellini tanítványaként kezdett; de mint a dalmáciai iskola képviselője óriási hírnévre nem tett szert megbízhatóan konzervatív, de reneszánsz érintésű iparosmunkáival. Hiszen kortársai a művészet máig legnagyobb géniuszai voltak, ez tehát szegény Vittore egyéni szocproblémája, nem a miénk... De még az iwiwen is bejelölhetjük: http://www.reneszansziwiw.hu/entity/361/datapage :-)) Nos, Cipriani, a Harry bárja nevű hely tulaja nem tudni, miért épp róla nevezte el hercegnőfogó ételét. De tény, hogy a látvány magáért beszél: a pár órára fóliában mélyhűtött bélszínt dermedt de nem szilánkosra fagyottan kivesszük és papírvékonyra szeleteljük. Egy mutatós tányérra körben legyező szerűen lerakjuk a vesepecsenyét - mi négyünkre úgy fél kg-ot vettünk (kb. 3000 Ft), de abből másnap kifért még három személyes bélszín-tük.toj-os petrezselyemmel szórt burgonyás ebéd is - és meglocsoljuk finom olivaolajjal. (mondjuk azt is lehet, - ahogy én csináltam - , hogy mielőtt lehűtöm a leszeletéshez, egy napig fokhagymás, fűszeres olivaolajos szaftban érlelni) Tengeri sóval, bő citromlével megöntözzük, majd amikor ezt magába szívta a halványrózsaszín hús, lehet is ráadagolni a parmezánt (nálam mozzarella volt épp), rucolát avagy endíviát, uborkát, paradicsomot (én pici mandarinokat is vágtam közé). Ha lett volna, bizisten kis fenyőmaggal is megszórom, de szerintem a pici pirított mandula, mogyoró, dió se árthat neki...
Nagyon finom, kellemesen eltelítő mégis könnyű, hűsítő és élveztes kaja, a vendégség előtt bármikor megcsinálható, hiszen folpackkal lefedve türelmesen vár a sorára a jégen. Finom elszopogatni olivás Jókenyérrel( ez a márkája) - a Kaiser`s-ben 280 Ft egy masni belőle: de van hagymás, paprikás, paradicsomos változatban, mind isteni ízű! Jól csúszik rá a jégharmatos üvegében pukkanásra váró száraz!! pezsgő vagy rozés fröccs avagy a spanyolok kedvenc hőségelleni széruma a tinto verrano: vörösborba öntött narancsjuice sok jégkockával. Mi négyen a nagy habzsi-dőzsinkben a terasz árnyában még kedvenc töltött avagy zsidótojásaimat http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=260 is befaltuk a carpaccióhoz (ami persze nemcsak bélszínből, hanem mindenféle hajszálvékonyra szeletelt, emígy asztalra kerülő ételből készülhet). Ez a tojat is hamari, mutatós jó italkorcsolya - antipasti (előétel) is és főfogás is lehet bármikor. Tejfellel, kefírrel, joghurttal, különböző - gyengébb, erősebb - mustárokkal, majonézekkel, bele- és ráreszelt sajtokkal, fűszerekkel más-más ízhatást érhetünk el...
Hogy a hidegtálazás nagy kedvenc a profiknál is, arra gy forró július pénteki ünnepi - diplomaosztást ünneplő - lakománk is példa volt a Gustoban http://www.kavehazak.hu/kavehazak/kavehaz.php?id=73, e Margit-hídhoz közeli kis meghitt budai kuckóban. A tulajdonos, András hatalmas mennyei és gyönyörű tálakat pakolt kb. húszunk elé a hőségriadós déli órákban bélszínből (bár ez épp nem carpaccio volt), ráksalátából paradicsom, hagyma, fodros sali diszítéssel, + a kétféle lazac /füstölt és sütött), csirkemell, libamáj combóból. Nem feküdte meg a gyomrot az elfogyasztás ( és mennyiség volt pedig!), mindenki azt csipegetett belőle, amire kedve volt. Ámde a hatása (ízélmények a köbön amúgy!) - nálam, a haspóknál is - kitartott éjfélig, a következő - jazzkoncert utáni - hűtőtámadásig ;-))). Íme, az olasz Carpaccio mester olajára méltó látványuk:
Bár arról most nincs képünk, érdemes sütizni is betérni hozzájuk, mert a TIRAMISUjuk egyenesen zseniális!
Fotók: Sebő Gábor
◊
|
