Válságkonyha juszt is jó ízekkel, ötletekkel !

Válság van, - jobb helyeken córesz ;-)) - ezt mantrázza október óta minden orgánum a fülünkbe. Készülnek a komoly megszorító csomagok - Bajnai-csomag - amit persze megint a megszokott, halálosan béna módon közvetítenek a jónép felé, így egy hónappal az Európa parlamenti választások előtt, az MSZP-sek. Riogatnak - értelmetlenül is - mindennel mindenkit; szárnyalnak a rémhíreknek tűnő igaziak, a Fidesz legnagyob örömére. Ízelítő: elveszik az üdülési csekket - ettől, ha tényleg megteszik, legalább bedől a belföldi turizmus, amit ez úgy-ahogy életben tartott, belebasznak a cafeteria-rendszerbe, megsuhogtatják ugye régi kedvencüket, az ingatlanadót a 600 milliós házikók tulajai: ( azért a legtöbb ember az adózott jövedelméből éhezett össze valami kéglit, és kétmillió alatt még jó, hogy a kutyaólat nem adóztatják meg a jelen állás szerint), stb. stb. Na, tutira a vesztésre gyúrnak szocikámék, tág teret adva a népmentő sosehazudósnak, hogy a saját hülyeségeit turbóztassa, ahogy a csövön kifér. Amúgy az origón megjelent ma egy cikkecske arról mesélve igazi mesketét, hogy szép hazánkban amennyi - 400 milliárd forintnyi - a válságcsomag értéke, annyi folyik el a korrupciós kanálisokból egyenest a jó,mély politikusi zsebek mélyére. http://www.origo.hu/itthon/20090511-korrupcio-partfinanszirozas-modszerek-technikak.html. Ezek után ezeknek papolni átláthatóságról, tisztességről, számlaadásról, fehérgazdaságról - több, mint undorító; de ez a rizsa + álságos genyázás legalább pártsemleges. Végre ebben egybesül az ország vezető krémje ever for ever. Mindegyikük tarol valahol, tehát soha nem lesz a mai pol.elit számára itt elszámoltatás és büntis irgum-burgum vaskalap....

Na, ezek után, leküzdve a reménytelenség pitonszorítását, én hozzáteszem ehhez a huhogáshoz a magam kis élethangjait, ötleteit. Lehet talán - remélem, példáim igazolódnak majd másoknál is a gyakorlatban is, bár én nem stopperrel főzetek civilekkel, mint Stahl fakanálművésznő-milliárdosasszony a hitelességért - úgy is spórolni, (mert az elkerülhetetlen sajnos), hogy ne a hasunkon érezzük meg, csak a pénztárcánkon...
Mai ötletem tényleg a kényszer szülte, mert semmilyen más tészta, mint a cérnametélt nem volt itthon. De akadt hozzá hálisten legalább némi sonka (kétféle is: szaftosabb és angolszalonna-szerű),egy egész tojás és mélyhűtött tojásfehérje is (még a farsangi fánkos időkből eltéve), főzőtejszín, brie-sajt, fűszerek. Ebből gondoltam ki ezt a fincsiséget.



A tésztát - egy zacskónyit - kifőztem sós,olajos vízben, ahogy szoktuk. Leszűrtem majd kiolajozott jénaiban összekevertem pár kanálnyi főzőtejszínnel, apróra vágott sonkával, élesztőkocka-nagyságúból feldarabolt brie-vel: sóztam, borsoztam, majd beleforgattam óvatosan a keményre felvert két-három tojásfehérjét. Főleg a tetejére halmoztam a javát és betoltam a közepes erősségűre állított sütőbe. Amikor a hab szép aranyló árnyalatban megsült (kb. 15-20 perc), kivettem és tálaltam is, olyasformán cikkekre vágva fel, mint a tortát. Könnyű, kellemes kis izé lett - végülis ilyesmiből készül, csak édesen: túróval a vargabéles is -jut eszembe, talán lehetett volna beleaprítani hagymát is. De szerintem elviseli a szardíniát is, ha az van otthon - a többi összetevő maradhat.

A takarékosságot szolgálja nálam a biztonságos rántott csibét előállító találmány is, http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=386 , mely szerint érdemes először levest főzni a jószágból - isteni, szinbádosan karikázó aranylé keletkezik így fedő nélkül bugyogtatva - majd a kifőtt darabot (még a teljes combot is!) a szokott panírban kirántani. Hogy ne legyen egészségtelen ettől a dolog (ahogy ma riogatnak ezzel is), a liszt ilyenkor lehet teljes őrlésű bio, Graham, stb. Míg a prézli (zsemlemorzsa) közé keverhetünk megtört diót, mandulát, reszelt sajtot, szezámmagot, de múltkor tört sós mogyorót is belekevertem, ami nagy siker volt - ez fejedelmibb jelleget ad az éteknek. Hogy a mosogatással is spóroljunk ilyenkor (a víz, energia kincs!), nejlonzacskókba lehet a lisztet, morzsát önteni - becélozva a kellő mennyiséget - és abban összerázni a húst, mert sokkal jobban-egyenletesebben befedi így a felületét a panír, a nejlont meg el lehet dobni utána. (Így csinálják Louisánában, Angilában is.) Még azt is elárulom, hogy ha marad tojás, akkor belekeverem a zsemlemorzsát (ami reszelt sajttal még dúsabb és finomabb) és golyócskákat formálva beledobom a sistergő olajba. Attól, hogy csupán a maradékot hasznosítom így, még jóízű feltét is, noha husi, gomba nem rejlik benne... Kis dióval, mandulával még inyencebb falatkák lehetnek ebből - fogvájóra tűzve esetleg előételként is tündökölhetnek.

Más ötletek idevágóan: megmaradt szikkadt kenyérből csinálhatunk krutont (crouton), ami feldobja a hagyma-, fokhagyma-és paradicsomleveseket. . Apróra kockázottan olajjal meglocsolva - lehet fűszerezve is - kisütjük roppanós-barnára és azonnal tálaljuk a forró levesre . Ha nagyobb darab vekni maradna meg szárazon, ehetetlenül, annak kivájva a belsejét, és ezt összekeverve sajttal, tejföllel, hagymával, sonkával/májkrémmel, sóval, fűszerekkel kiváló töltött kenyeret nyerhetünk a sütőben megsütve.. Újra friss lesz és pikánsan ízletes: vacsorának, előételnek, salátával ebédnek is kiváló!

A paradicsomleves végét felhasználhatjuk a már időszerű töltött paprika szaftjának, vagy olaszos tészták mártásának, ha kicsit besűrítjük liszttel és megvadítjuk több bazsalikommal. Főzelékek egy-egy utolsó adagját is ki lehet keverni kis tejszínnel, kefírrel, joghurttal, tejföllel krémmé, esetleg pirítósra kenve vagy ropival mártogatósra véve az addig unamas, gyerkőc által nemszeretem figurát.

A friss, gyenge karalábé héját is - ahogy a nemsokára megjelenő zöldborsóét is - jól megmosottan bedobhatjuk levesbe, kiáztatva belőlük a sok - addig - kidobott értékes vitamint. Szóval agyalni, agyalni, agyalni - reformáljuk csak meg Lenin papa mondását ekkép - biztos sok minden eszünkbe jut a szükség szorításában, ami felett/mellett eddig elsiklottunk. :-))) A magyart mindenhol nagyon kreatívnak ismerik, mert soha nem szenvedett a bőség zavarában - tehát a kényelmi megoldások helyett törnie kellett a bukóját. És ez nem vált eddig se a kárára! Ez olyan hungarikum, amire joggal büszkék lehetünk. Áthidalhatjuk így e nehéz napokat (és azok éjszakáját) http://www.youtube.com/watch?v=cQwwqajZXD8 IMÁDOM!!;-)), - mégse a nyomor jut eszünkbe majd erről.

Fotó: Sebő Gábor