A nagy ünnepi sertéspörkölt

Na igen, nálunk már csak ilyen luxusosan http://www.vallalkozoinegyed.hu/20080519/husz_szazalekkal_dragul_a_serteshus nagyszabásúvá fajulnak a születésnapi események. ;-)) Egészen ad astra: a sertépöriig... De ha 26 éves fiam azt szereti és - épp nem volt érkezésem thai, laoszi, indiai, mexikói és egyéb, jajdedivatossá lett népi "hurálos" csodát rittyenteni (ezeket nem is tudom főzni amúgy) - szerinte én meg tudom is főzni, akkor why not, ahogy Shakespare kérdezhetné? A jó, egyszerűségében mégis fenséges magyar könyha egyik kiemelten népszerű étele ez. A sertés, disznó, gyesznó, stb. néven elhíresült kétújjú patás http://www.kislexikon.hu/sertes_a.html régen lecövekelt már az ember mellett. Hisz svájci leletek alapján megállapítható, hogy az időszámítás előtti évezredekben a könnyen megszeldíthető európai vaddisznó meg esetleg valamilyen ázsiai fajta simán hagyta magát háziasítani. Mindenét fel lehet dolgozni: húsát, zsírját, bőrét, sörtéjét. Ahogy mi fogalmazzuk némileg nagyon hippokrita (álszent) módon, a Rudi - volt egy ilyen német filmecske a családi baráttá váló röfiről, meg hát ugye a nagy klasszikus amerikai Babehttp://www.filmajanlo.hu/index.php?inc=film&id=601 - valahogy mindig ránk hagyományozza a szerveit... Jóságos donor, köszönjük mindenét! Mondjuk - még álságosabb módon - én malacpecsenyét nem is eszem, ahogy borjút se - azok a picikék még éljenek egy kicsit legalább! - és azt se bírom, ha egész alakjában kerül nyársra és utána asztalra, szájában citrommal. Brrrrrrrrrrrr. A pörköltben legalább már annyira nem ismerhető fel. ;-))



A mi pünkösdi ételünk - Pongrác napján született a fiacskám, így ez most 2008-ban ünnep volt (nekünk mindig) - több mint 1kg /120 dkg/ sertéscombból készült. A bejáratott Lehelen http://www.lehel-csarnok.hu/tortenel.htm vette az uram, ahogy a többi ételünket is rendszeresen onnan szerzi be. 1 óra parkolás ingyenes, finom a lángos, szemgyönyörködtető a zöldség-gyümölcsfelhozatal, nagy a választék, jók az árak. Nos ezt az onnan hozott mennyiséget szépen megmostam, majd elkezdtem felkockázni, ami nem is volt kis meló. Mivel viszonylag szép sovány volt, nem kellett nagyon sok mócsingot lefarigcsálni róla. A sertéshúsra már mondtak mindenfélét: egészségtelen, tehát rákosít, hízlal, fúj-fúj... A legbibliaibb átkot a zsidók küldték rá; hithű se tőlük, se a mohamedánoknál nem is ehet ilyet, mert hogy rút, mocskos állat őkelme. Persze, mert szegénykének nincsenek verítékmirígyei és ezért nem tud izzadni - hány ember büdösebb nála a hatoson nyáron, ő egek!! - így jobb híján a pocsolyában hűti le magát, sárban dagonyázik, hogy így enyhítse a meleget a testén. De le lehet mosdatni, slaugozni és akkor nem koszosabb egy marhánál, mondjuk. Meg hát van egy veszélyes betegség, amit a húsában esetleg tenyésző bakérium okoz, ez a halálos botulizmus http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1996/9637/06.html. Bénulásos idegmérget termel ez a baci, melyik a hőt nem bírja, tehát ezért kell nagyon alaposan megfőzni-sütni a sertéshúst! (Ezt használják gyengített formában az arc mimikai ráncait eltüntető botoxkezelésben.)

Valószínű, hogy kőtáblás, vándorlós időkben, ott a forró sivatagban korrekt főzés-sütés lehetőségének híján ugye sokszor estek a szegény szemiták ilyen fertőzésnek áldozatul, így egyszerűbb volt megtiltani egyszer s mindenkorra a malachús zabálását. Amúgy ez a földben tenő baktérium fellelhető a halakban, madarakban is, tehát szegény disznót annó hat-hétezer éve kemény diszkriminiáció sújtja egyeseknél ;-)). Manapság újra divatba jön hazánkban az egészségesnek kikiáltott mangalica, a bodridisznó (olyan göndör a szőre). Spanyolországban meg a fekete, erdőben makkoltatott jószágok husából készül a vagyonokért árult serrano sonka, tehát a prémium-lauxuskategória is elérhető általa. Jó páran - mint sokáig George Clooney is - háziállatnak tartják (pl.: vietnami csüngőhasút), hisz nagyon intelligens. A szaglása egyenesen remek, kitúrja a legdrágább szarvasgombát, ha erre beidomítják. És bizony a francia-olasz hegyekben ez a munkája sok röfinek... Szóval az állatok polihisztora, aki azért sajnos bevadulva írt néha embert is. ;-))

Nos a baktériális veszélyek tudatában elkezdtem főzni a szentséges pörit, jó idővel a tálalás előtt. A felkockázott tetemes mennyiségű húst - öt adag lett belőle - a kis olivaolajon megfonnyasztott egy fej felaprított vöröshagymára dobtam. Addig sütöttem, amíg szépen kifehéredett mindegyik kocka. Majd rászórtam a kedvenc rántásom eléréséért egy kanálnyi tönkölylisztet, pirospaprikát. Mindezt megkevertem és hideg vízzel felengedtem. Sóztam tengeri sóval, pici babérlevelet - egy spanyol sráctól tanultuk,hogy még a tészta főzővizébe is kell belőle -, paradicsomot, paprikakarikát, kurkumát, borsot és cseppnyi vörösbort adtam hozzá. Fedő alatt, néha kavargatva szépen elfődögélt magában kb. másfél óráig. Addig bőven volt idő elkészíteni a nokedlit http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=333, eme étek kiváló kísérőjét. Nekem most épp durumbuzám volt - amibe nem is szoktak tojás tenni olaszéknál - ez sárgásabb és kicsit grízesebb állagot adott. Én persze adtam a kb. 40 dkg durumliszthez 10 dkg tönkölylisztet is (éljen a reformkonyha!!) egy egész tojást és annyi vizet, amivel lágyan rugalmas tészta lett. Állni hagytam, hadd duzzadjanak össze a lisztszemek... Az uborkasaláta se volt ördöngösség: egy nagy kígyóuborkát felszeleteltem, besóztam. Majd leöntve a levét, kikevertem számára olivaolajból, ecetből, pici horcicaból (szlovák mustár: nem annyira erős, karakteres, mint a miénk, némileg fűszeres ízű) dresszinget, fokhagymát is téve hozzá. Azt is állni hagytam a jégen, kis paradicsomkarikákkal színesítve az összhatást, ami így szép hazafias piros-fehér-zöldbe borult...

A pörköltfőzés legmelósabb része a nokedliszaggatás. Kikerülhetetlen menete a következő: szívemhez-mellemhez szorított lyukas serpenyőféleségen áttuszkolom fakanállal az ide-odacsúszkáló tészaságot, mint fél egészséget ( copy right: l`Art pour l`Art-társulat) a lobogó sós-olajos víz felett. Így szép, szabályos galusok pottyannak ki, de erőteljesen kell kavargatni, hogy oda ne száradjon. A végére aztán jól ki lehet dögölni izzadtan a tűzhely mellett, nem mondom! Ilyenkor dúdolja önerősítésnek a kissé elcsigázott házinémber, hogy aszongya>
"Este fess a pesti nő ha kicsike száját festi ő/ csak érte remeg a férfisereg/

nappal stoppol, port töröl/ de este fél kilenc körül/ már dáma megint, taxinak int/

a bárban kacéran flörtöl,/ és nylont visel a lábán/ száz mohó férfiszem rögtön/ jajj leszalad a bokáján/

hajnalban szól a vekkere/ és tele van már a cekkere/ mert nem derogál,/ piacra jár./

délre jó ebédet főz/ csak szépíti őt a gáz a gőz/ mert mindenes is a kis hamis

az égből szállt a Földre a gyönyörű pesti nő/ van úgy hogy hű, hogy hűtelen,/ hogy jószívű, vagy hogy szívtelen/ mert ördög és angyal ő."

Mit mondjak: a taxival bárba járás rohadtul kimaradt az életemből, mint ahogy a stoppolás is (kivéve a boldog hetvenesekben az autóstoppolást...Na azt se én integettem le miniben álldigálva az út szélén "Földvár felé félúton" meg Jugóban, hanem a barátom.) Amikor zubogó vízből szűrővel minden darabot kihalásztam, kicsi liptóival is megbolondítottam, így adtam köretnek a puhára főtt, zamatos pörkölt mellé. Hú, siker volt a köbön, gourmét-kám igen rendesen betermelte, ahogy a család többi tagja is. Nem az a flancos procc kaja, de felvágásmentes, jó söröző-borozó együttlétekhez igencsak ajánlható télen-nyáron! Mélyhűthető, felmelegítve is finom, legfeljebb az összetapadt nokedliket kis tejföllel át lehet keverni.