A tavasz nyerő párosa: fejessaláta tojásos nokedlivel...

...de a sztracsapka se kutya kovászos uborkával!

Hiába, hogy a tavaszi langyosság kicsit megakadt március elején – nem baj: izzítanak a hangulaton a drága honmentőink már 15-ére! – azért mindenki várja már a kikeletet. Most, amikor „tavaszi szél vizet áraszt” és még hűvöset fúj a szoknyák alá, esőt permetez a fejünkre - tudható, hogy a hidegnek lassan vége már. Idén március 23-án lesz húsvét, elég korán -180 valahány évvel ezelőtt volt ilyen, és kb. ugyanennyi esztendő múlva lesz megint... De már azért a piacokon bazsalyog a teliképű fejessaláta, ami - mint ezen a linken http://www.kertpont.hu/index.php3?menu=cikk&cikkid=491 olvasható - igen régi gyógynövény-leszármazottaktól nemesedett mai étellé. Már az ókori egyiptomiak , majd a görögök (Arisztotelész, Galénusz), közvetítésükkel pedig a rómaiak is kedvelték: termesztették, ették, élvezték. Augusztusz császárt súlyos bajából ki is kúrálta e növény fogyasztása. Ezért oltárt is emeltetett neki. Kolostorkertekben – hisz a papok híres növénynemesítők-termesztők voltak - nődögélt sokféle fajtája (a Földközi-tenger mentén ma is a hosszúkásabb levelűeket eszik. Kolombusz és konkvisztádor-kollégái juttatták el innen a Karibi-szigetekre.) Egy ma is honos gyomnövényből , a keszegsalátából származtatják, aminek addig ehető a levélzete és a virága, amíg zsenge... A ma kapható szépszínű fejessali e hosszú nemesítési folyamatok utolsó „gyümölcse”, mely népszerű fogyókúrás étel is kalória híján, de ásványi anyagokkal, vitaminokkal dúsan: http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=248 is.

A tojásos nokedlivel egyenesen tavaszthozó/idéző ételnek tartják – talán az üde zöld-sárga árnyalata miatt is . Mindenesetre, aki húsmentesen böjtöli tisztára magát húsvétra, az is finomat ehet, ezt megkóstolván. Könnyű elkészíteni és megenni is látványnak kellemes - mindig olcsó, gyors ebéd, vacsora. Én kiskorom óta imádom teli szájjal falni, ;-)



megtanultam hát főzni is. Odébb van igencsak a bonyolult és drága kajáktól, laktató és mutatós…. Kell hozzá három tojás – egy a tésztába, kettő majd a kész galuskákra – és annyi liszt, amennyit a tojás meg a víz felvesz, hogy sima, picit folyós, rugalmas tésztát kapjunk. Ezt leginkább érzésre lehet kimérni. (ez két felnőtt adagja) Én fele-fele arányban használtam bio- azaz teljes kiőrlésű illetve hagyományos finomlisztet (ezért barnásabb a képen). Kell bele némi só + én még valamennyi füstölt sajtot is belereszeltem, pikánsabbá téve… Fel kell forralni 1-1,5 liternyi sós-olajos vizet és abba kell beleszaggatni a trutyit (ami, ha áll félórát, órát, addig jól beduzzad). Az igazi profik vágódeszkára borítják és boszorkányos gyorsasággal késsel aprítják a lobogó vízbe a formás galusokat. Ám hol vagyok én ettől???? De hálisten lehet kapni olyan fémszaggatót, ami egy serpenyőalakú, soklyukú darab. Arra ráöntjük a nyúlós tésztát, és elkezdjük addig kavargatni fakanállal, amíg át nem folyik a vízbe az összes lisztes anyag. Gusztusos, rugalmas falatokat kapunk, de kb. negyedórai kemény fizikai meló ezt „ledarálni”… Nekem megéri, mert nagyon finom lesz! Ahogy az utolsóval is végzünk, jénaiba leszűrjük, majd két tojással elkeverjük. Megsózzuk és a mikróban megmelegítjük úgy, hogy a tojás picit rezgős maradjon rajta.

Amíg a mikrohullámú sütő dolgozik, vagy persze előbb, a fejessalátát leveleire bontva megmossuk – mindent földet kisikálva belőle! – és megszárogatjuk. Mert csak úgy tapad rá az a dresszing, ami evőkanálnyi olivaolajból, fél citrom levéből, késhegynyi mustárból, sóból, vízből áll. Nem szabad agyon ecetezni, cukros vizezni, mert akkor elfonnyad és ehetetlen guzmi lesz! Paradicsommal, kis újhagymával is feldobható: így látványnak is frissítő. Ez a két íz együtt – a könnyen omló galuska és a roppanó savanykásan üde zöldség – a gyomrot ugyan nem terheli de kellemesen megtölti. Ilyen galuska - tojás feltét nélkül -, dukál a csirke- és sertéspörkölthöz; viszont ha kis nyers reszelt krumplival felturbózzuk a tésztáját, majd kifőzés után ráöntjük a pirított szalonnapörc, zsír, juhtúró, tejfel-combót, már meg is érkezünk a sztrapacska mennyeiségéhez (ami Szlovákiában népétel - de a krumplis tésztájú tulképp haluska névre hallgat és a káposztás tésztájú az ottani igazi sztrapi. Nálunk valahogy mégis ez így ragadt meg a köztudatban, tehát maradok én is ennél a variációnál... Jó tudni, hogy jövőre biza már csak euróért szolgálják fel nekünk mindkettőt a jó tót atyafiak ;-) Sörkorcsolyának isteni, meg általában is mindenkor nagyon finom és persze laktató. Képünkön az uram (+ a Nap) készítette sós-fokhagymás kovászos uborkával pózol a "drága".

Apropó, a kovi ubi - jó vendéglői szlengben -, az persze nem a tavasz, hanem már a forró nyár üzenete! Amikor két-három full verőfényes nap várható zivatamentes kánikulai meleggel, na akkor érdemes beindítani az ipart: kinek mennyire van szüksége, annyit vegyen kovászolni való uborkából (más, mint a kigyóugorka: kisebb, rücskösen kopottasabb héjú!!) a piacon. Ehhez hozzá a vásároljon a delikvens, mondjuk a zuram nagy csomag száras-virágos kaprot is, és keressen otthon pár szelet szikkadt - de van aki a pirítottra esküszik - kenyeret. A zöldséget gondosan megmosva - aprólékos háziasszonyok (na nem ilyen a férjem ;-) levágják a két végét is, nehogy keserűvé tegye a művüket - szorosan egymás mellé állítja egy nagy befőttesüvegben. Közé tunkolja elosztva a kaprot, a fokhagyma gerezdeket és a tetejét befedi a kenyérrel. Ezt lobogó, sós vízzel leönti - jó az üveget a mosogató fémtáljába állítani, így nem reped el a hirtelen hőtől - egészen a bödön szájáig. Légmentesen lefedve napos helyre cipeli (mivel nálunk ez a tetőterasz: három emelet séta felfelé majd a kész cuccal lefelé)és várja az érés csodáját. Pár nap múlva, amikor a harszöld színű uborka sárgulni kezd, a leve bugyog, akkor kész is. (nálunk most a dolmányos varjak is belebódultak élvezetébe...) Le kell persze szűrni a katyvaszt róla, utána kisebb üvegekbe porciózni, felönteni a kovászlével és behűteni. Kész is. Csak annyit tudok mondani róla: isteni (főleg, ha eltaláljuk a só ideális arányát)! De a sztrapacska nem szezonétel, így télen elbírja maga mellett a csalamádét is, lényeg a zsíros ízre a savanyúság...