Mint maceszgombóc a Vatikánban....

Ugye, a kereszténység fővárosában ez a jó zsidó étel a hagyományos pászkából - kicsit anakronisztikus. Hát az én karácsonyom (amit szintén nem keresztényként tartunk, hanem inkább a gyerekek miatti ajándékozás ürügyére egy mégiscsak eléggé zsidó kisded ;-) születésnapja alkalmából)is nagyon ilyenre sikeredett. Anyám kórházba került - most is ott van (a magyar "egészségügy" tovább betegítő horrorságáról meg az ott mégis azért nyomokban fellelhető emberséges profizmusról majd 1 másik cikkben értekezek, íme:http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=375) -, így hát azok a várt ünnepi kellemességek, jóféle izgalmak nagyon távol kerültek tőlünk a mindennapi bejárás, aggódás során, ebben a pisiszag-szenvedés-halál háromszögben. Ezért az ajándékozás is igencsak redukálódott - ismerősöknek, barátoknak ugyan próbáltam vázolni ezt a helyzetet és a lelkiállapotomat: volt, aki megértette, többen megorroltak talán - fát se vettünk, stb. Darálódtunk naponta abban a lehetetlen és felfokozottan hisztérikus csúcsban be a kórházba meg kifelé onnan - aztán elkezdtünk tömegközelekedni így pár nappal ünnepek előtt, ami szintén kurva mámorító volt a mérgező szmogban! Újabb kisztihand Budapest "vőlegényének" (de ki van cseszerintve szegény fővárosunkkal, ha ilyen hapsija van!!), Dr. Demszkynek is, aki nem tudta legalább azt megszerveztetni, hogy porszívózzák ki most végre egyszer!! azt a sokéves port az utak, járdák, sínek mentéről, ha az a legkárosabb anyag ebben a takony időben...

De legalább a három karácsonyi napon kifogytak a türelmetlen autók - biztos izgultak a bennülők, hogy kihűl a betévő LCD/plazmatévé a boltokban, ha nem rombolnak gyorsan oda, mindenkit legázolva ebben a bazi nagy szegénységben, ugyi - és suhanhattunk azon a világszép Lehel úton, be a kórházi lehangoltságba. Ahol azért volt pofájuk még ilyenkor, ünnepnapkor is pénzt szedni a parkolásért, holott tényleg csak a legsúlyosabb betegek aszalódnak ott a "salátabárban", körülbelül ilyen életre kárhoztatván... Tehát senki nem móka-kacagásból járt oda karácsonyozni, hát ebben lehetett volna kicsit megtámogatni az amúgy is roggyant hozzátartozókat. Na mindegy, ennyit a kegyelemteljesen áldott hangulatról. Szóval az idei menünk is ezt a kényszerű praktikusságot, folytonos rohanást meg az érthető kiégettséget tükrözte: nem volt kedvünk embereket hívni, villogni, brillírozni. Csak négyen ültük körül szomorúan az asztalt a kóródában eltöltött szentestei ottlét után (ahol éppen anyámtól fél méterre a szobatársa haldoklott egész nap hangosan, hogy aztán éjjel el is menjen végleg szegényke). Születés ünnepén elmúlás - megtapasztaltuk sajnos; de hát nem búsonghattunk a vég miatt vég nélkül...

Próbáltunk azért valami jót megmenteni magunknak,hogy kibírjuk a köüvetkezőket is. A férjem már előző nap estéjén (éjjelbe nyúlóan) megfőzte az ominózus, FINOM halászlevét - most éppen - 2/3 rész pontyból, 1/3 rész harcsából http://www.lico-art.hu/media/archivum.php?cikk=76, én meg hozzá rittyentettem a magam rózsatortáját.



Ez egy nagyon mutatós, finom vajas-diósbélésű kelttészta, ami kibomló bimbószerűen sül meg (innen a neve) és látványnak, ízre is guszta. És nem utolsó sorban eléggé "önjáró": hiszen, amíg kórházaztunk, ez a kelttészta szépen dolgozott a meleg fürdőszobában... Az ünnep előtti vasárnap (nem értem, miért van hetekkel előtte vad sorbanállós őrjöngés a kajáért? A Lehelen még hétfő délelőtt is simán be lehetett tumultus nélkül vásárolni...) vettünk biolisztet, amit fele-fele arányban vegyítettem sima finomliszttel - nem egészen fél kg-nyit. Ez nálam érzésre megy, nem méricskélek, amikor átszitálva (könnyű lesz így a tészta) elkezdem beönteni egy öblös bödönbe. Ehhez jön két egész tojás, kanálnyi olivaolaj, meg a kappucsinós bögrényi cukrozott tejben felfuttatott élesztő. Pici só, vaníliáscukor - ennyi csak a kelttétszta-alap. Jól ki kell verni az egészet fakanállal (lehet dagasztógéppel is), amíg egyneműen fényes nem lesz. Aztán meleg helyen kelesztjük és slussz - ebből az én jó kis vidám sztorimból adódóan kb. két-három órányit. Amikor felmászik a drága az edény pereméig, és finom illatokat ereget, már lehet is a gyúródeszkán (nekem Tupperware-lap) teregetni-döngölni-nyújtani és így még egy kicsit pihenve kelni hagyni. Nos, némi átmozgatás, gyúrás után kilapogattam nyújtófával, majd hat-nyolc hasábra vágtam. Utána ezeket megkentem igazi - közepes adag - vaj+ pár kanál cukor+ kb. 20 dkg darált dió keverékével, ami habosra kikeverve jól elosztható. Mindegyik darabot feltekertem - ebből lesz a rózsaszirom-fazon - és állva egymás mellé tettem egy lapos jénai tálban, de tortaformában is jól mutat. Vízgőzös, előmelegített - kb. 220 fokos - sütőbe toltam be a kis édest, megszórtam még maradék dióval és ott hagytam. Nem egészen félóra múltán már pirult, aranylott, rózsaként illatozva feslett ki... Pár perccel a sütés vége előtt meg lehet locsolni pici forró tejjel is, attól még foszlósabb lesz. Nem próbáltam élesben, de biztos meg lehet csinálni ugyanilyen klasszra sós változatában is: elhagyni belőle a cukrot (ami csak az élesztő-futtatásra kéne ekkor) és diót, viszont fűszeresebben begyúrni a tésztát (rozmaring,bazsalikom is kerülhet bele). Na és a tekercseket vajas sonkakrémmel, többféle reszelt sajttal, esetleg pizzafeltétet idéző kechupos trutyival átkenni. A forma, sülési idő ugyanaz, de így kiválóan átalakulna sör- borkorcsolyának szílveszterre... BUÉK :)!

Ezt a nagyon laktató tésztát nemcsak az ünnepi halászlé után lehet küldeni, de a például egy jó erős maceszgombóc leves után is, hogy egyeseket borzongatóan ötvözzem a kétféle hitvilágot ;-)), noha ugye Jézus, Mária és a többiek zsidóságát soha senki meg nem kérdőjelezte eddig... Tehát tételezzük fel, ehetett ilyesféle pászkát - élesztő nélküli keletlen kenyér, mondhatni a rózsatorta ellentetje - maga a Kisded is anno :-).



Hisz tudjuk, hogy a macesz=pászka http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A9szah a zsidók rituális, ősi kajája. Szegények, rabszolgák, nyomorultak eledele volt (lehem óni ezért a héber neve). Amikor minden évben a szabadság diadalaként a kovásztalan kenyér ünnepét ülik, ezzel az Egyiptomból való menekülésre emlékeznek, amikor Mózes segítségével a megalázó rabságból kiszakadhattak végre. Bár őket nem sújtotta a hét csapás - köztük az elsőszülöttek halála, hisz a bárány vérével megjelölt zsidó házakat elkerülte a könyörtelen kaszás - ám amikor sietve elhagyták a fáraók földjét, megint nem volt elég idejük igazi kenyeret keleszteni. A lapos, fehéres-barnás, töredező, ízetlen pászka erre emlékeztet sok ezer éve már. Ma is gyártják,http://www.bacska.hu/html/paszka.html mert noha ilyen keserű emlékek fűződnek hozzá, azért divatban maradt, mint egészséges ropogtatnivaló még ma a XXI. században is: kávéhoz reggelire-uzsonnára avagy megfőzve finom levesbetétnek. Lehet jól csinálni gombikat az eredeti kész maceszlapokat összetörve, ám gyártanak effektív erre való pászkalisztet(darát) is. Fél kilogrammos kiszerelésben árulják, zacskóján három recept is segíti a felhasználását.

Én rögvest megfeleztem a megadott mennyiséget, mert nem hadseregre főztem, csak ötünkre. Tehát: két tojást - a fehérjét külön habosra vertem, majd összevegyítettem a sárgájával - felengedtem kis pohár vízzel. Ahhoz hozzáöntöttem két evőkanál olivaolajat (libazsír is lehet), kiskanálnyi sót, pici reszelt gyömbért (fontos!) és törött borsot. Mindezt összekevertem a teli vizespohárnyi adag pászkadarával. Jól át kell forgatni, hogy olyan fasírtállagú masszát kapjunk, amit pihentetni kell, amíg a macesz meg nem duzzad. Ha már kissé megkötött, a forrongó csont/húslevesbe eregethetjük a vizes kezünkkel formázott, kb. 3-4cm átmérőjű gombócokat, amik kellemesen megnőnek a fővés közben.

A csontlevesünk most tényleg valamilyen - nem agnoszkáltam melyik - állat csontjából készült lassú gyöngyözéssel fedetlenül, hozzácsapva még a Párizsból hozott olivaolajos húsleveskockákból egyet... Mivel répám nem volt éppen, belevágtam gombát, petrezselymet... A színét pirospaprika, szerecsendió adta,de persze tengeri sót,törött fehér- illetve irinyó-pirinyó feketeborsot adtam hozzá (mivel mamámnak is főztem, nem fűszerezhettem agyon!) Kóstolgatva még kicsit módosítottam az ízén. Bár a fiúk szerint a gombócok kissé sótlanra sikerültek. Hát ezt nehéz eltalálni: nyersen ugye ritkán ízlelget ilyet az ember... Gyönyörű, aranykarikás csoda lett a fenséges úszó maceszgömbökkel a tetején... Betegnek is jóízű, könnyen emészthető erőforrás, hiszen a gombócok omlósak és laktatóak lettek benne. Hamar megvan: amíg beduzzad a főzésre váró laska(macesz/pászka), addig elő lehet készíteni a következő fogást és nyugisan forrdogál a lé is. Nálunk karácsony másnap újabb pizza került bevetésre az időtakarékosság jegyében: a sajtosszélű szalámival, gombával és hagymakarikákkal díszített variációm. ;-) Sztárfotó+ recept a megfelelő oldalon: http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=52

Remélem, másoknak ennél szebb, kellemesebb és jobb emlékekkel teli ünnepei sikerültek ebben a szigorú és kemény 2007-es évben. Azt mondják, hogy e szaturnuszi elszámoltatás, ítélet, balszerencse-özön után március 25-től jön Jupiter, a Fortuna major, azaz a nagy szerencse időszaka. Amikor végre teljesülnek a vágyak, sikerülnek a tervek, valóra válnak az álmok. Ámen. :)

Fotók: Sebő Gábor