Megkegyelmeztünk Malackának - nem került a gulyáslevesbe!

Bizony, ez a jópofa répa-Malackánk



megmenekült a fulladásos haláltól! A természet ilyen aranyos játékszerét mégsem szeletelhetjük-hámozhatjuk éles késsel, mégsem vethetjük forró dézsába, mint a mondókabeli katicabogarat! :) De persze az igazi gulyáslevesbe elengedhetetlen az immunerősítő, bétakarotinban igen gazdag sárgarépa. http://www.vital.hu/themes/health/carrot1.htm. A gulyásleves hungarikum és hiába kapálódzunk ellene, a külföldiek szemében mi mindörökre a gulasch földje maradunk. Van ugyan az irish stew is, http://kihivas2003.neumann-centenarium.hu/ford3/csapat068/gasztronomia/stew.html, ami ürüből, bárányból (is) készülve hasonlít a miénkhez, de itteni pásztorlevesünk azért mégis más. Mivel a marhacsordát - a gulyát - gulyás felügyelte, ez az étel a XIX. század elejéig az ő bográcsában főtt kint a szabad pusztán. (aztán került lassan az úribb közönség konyhájára) Láttam az Arte tévécsatornán egy francia filmet a Hortobágyról. Ott interjúvolták erről is lelkesen a mai - speciel - csikósokat, akik szintén nyílt tűzön készítették ezt az egyszerű de nagyon tartalmas és finom levest a stáb sűrű nyálcsorgása közepette... Mi is szoktunk nyáron igazi bográcsban ilyet főzni, de ez akkor éri meg, ha nagy társaság gyűlik össze rá. Kettőnkért szöszölni vele ott egész nap, na ne má`.... Most a férjem akciós de nagyon szép marhalábszárat vett a Match-ben, 1 kg 20 dkg-t. Ebből rittyentett egy jó téli, csak főzésre való vasárnap délelőtt isteni gulyáslevest,



ami a halászlén http://www.lico-art.hu/media/archivum.php?cikk=76 és a palacsintán http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=67 túl szintén a sepicialitása. Mire előkászálódtam, már rotyogott a műve - nem kuktában főzte, hanem csendesen zubogtatva egy normál edényben - délelőtt 10-től kettőig, tehát négy kerek órán át.

Felkockázta a húst - ebből a mennyiségből szerintem 10-12 adag simán kijön, még jó, hogy hideg van és kint tudjuk hűteni az erkélyen - , majd olivaolajon (tudom a zsír autentikusabb, de soha azzal nem főztünk) megpirított három közepes fej apróra vágott vöröshagymát. Arra rádobta a husit, és azt is pirította, hogy így összeugorva a külső rostjai megőrízzék a belső szaftosságot. Amikor kifehéredtek a marahalábszár darabjai, rászórt pirospaprikát, megkeverte és felöntötte vízzel. Beleszórt három-négy sárgarépát, tengeri sót (óvatosan!), borsot (egészben is), kis babérlevelet. A 8-10 közepes krumplit héjában főzte ki külön, hogy a húspuhulásban ne essenek majd szét a levesben. Ekkor léptem színre én a segédmunka talajára: ilyen nagyívű dolgoknál az uramnak a kicsire figyelés sajna nem megy. Szépen lehámozni a burgonyát vagy a lányom vagy én szoktam, mert nekünk van elég türelmünk ehhez. Őt kis ottragadt héja, ilyen-olyan pötty abszolút nem zavarja... Minket annál inkább ;-).

Na, szóval amíg a krumplicskák felnégyelve vártak a sorukra, én elkezdtem bekavarni minden népi levesek értelmét a CSIPETKÉT!!! Már a bableveses cikkben http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=66 is zengedeztem róla. Nem bonyolult, de időigényes. Abban a fent emlegetett francia filmben a hortobágyi jóemberek laza-zazán galuskákat szaggattak a bográcsba, ami biztos finom, de köze nincs a csipetkéhez. Egy egész tojáshoz annyi lisztet - most fehér és napraforgós barna került sorra vegyesen - adunk, amennyiből rugalmas tenyérnyi golyóbis készül. Ne ragadjon a szorgos kézhez, de elég puha legyen. Ha belesodorjuk a lassan forrdogáló lébe, azonnal kifő és nagy mennyiségben finom tölteléke lesz. Kb. félóra, amíg ott kell szórakozni vele (lásd eres, munkás kezeimet ;-) ...



Szerintem megéri a végeredmény, de persze ez az egész macerka el is hagyható... Amikor már utolsókat rúgtam (majdnem szó szerint is), akkor belezuhintottam a felnégyelt krumpit is a lébe; így amíg a csipetkézés folyt, épp átvette a jó ízeket. Én még partizánakcióm keretében kis vörösbort, ici-pici csípős indiai fűszert és valamivel több porított szerecsendiót is tettem hozzá. Akinek jól bírja a gyomra a vad hatásokat, az Erős Pistával ( magyar csípős fűszerpaprika-őrlemény) is nyakon öntheti a tányérjában.



Forrón tálalva az igazi, lehet mellé kenyeret is enni, bár szerintem a csipetke+krumpli combó épp elég tömény... A hús vajpuhává főtt, míg a répa és burgonya épp kellemes állagú maradt. Hidegben sokáig eláll, felmelegítve ugyanolyan finom, mint először, de mélyhűthető is szétosztogatva csavaros üvegben.

Utána egy kis süti,



és kész is a kiadós ebéd! Erről a nem annyira szép, mint kellemes ízű és edénytakarékos ;-)) piskótaszerűségéről már írtam egy nyári cikkben. Idézek tehát magamtól, ami nem semmi ;-): Az a plánéja az ügynek, hogy nem koszol az ember vele semmit se a konyhában az előkészületek során, hiszen azzal a joghurtos pohárral mérünk ki mindent rögtön a tepsibe, aminek a tartalmát felhasználjuk. Tehát kell bele: 1 adag joghurt(csináltam már kefírrel, sovány tejföllel is), majd ha kiürítettük, annak a helyére kerül 2 pohárnyi rétesliszt, 1 pohárnyi cukor (lehet nádcukor, szőlőcukor, stb.) fél pohár olaj, tasak vaníliás cukor, fél tasak sütőpor és 2 egész tojás. A kikent tepsi ezt mind befogadja, és benne jól össze is tudjuk dolgozni a tésztát. Szép aranysárga lesz: kb. félig töltse csak ki a teret, mert nőni fog sütés közben. Belekeverhetünk mindent - meggyet, szedret-egrest (brr!), málnát, apróra vágott barackot, almát, szőlőt, szilvát, ringlót, télen narancsot, banánt -, ami belefér! De gyümölcsös joghurttal még ennyit se kell fáradnunk, bár szerintem a friss gyümi az igazi! Na, most a képen azért barnás a drágám, mert teljes kiőrlésű lisztből csináltam éppen... A gyümis joghurtos szövegem is felül kell vizsgálnom ;-)): hisz azt olvastam, hogy annyi eper, stb. nem terem széles e földünkön, mint amennyit műanyagpohárba zártan kínálnak zamatos falatként... Tehát azok biza` élelmiszervegyészek kreatív találmányai fakérgegből, szir-szarból kikísérletezve, az igazihoz valamelyest hasonlítósra tervezve. Ezek után a lelkesedésem e termékek iránt 0-ra csappant sütésileg is. Inkább az igazit favorizáljuk, akkor legalább tudjuk, mi csúszik le.... ;-))