Szezám csukódj! Kínai kel, karfiol csőben sütve

Előfordult, hogy torlódás volt a fridzsiderben: kínai kel, karfiol tömörült ott egy ideje (van, hogy elfelejtkezünk az eldugottabb polcokon sunnyogókról), amikkel illene kezdeni valamit. Azt viszont nem mondhatnám, hogy megszállott kelkáposzta-és karfiolfan lennék :(((... Előbbit azért nem állom kiskoromtól, mert ahol laktam (most egyre coolabb helynek számít a WestEnd környékén) ott egy zsidó ínségkonyha működött az alagsorban a rendszerváltásig: ez volt a Joint. Külföldről - főleg Amerikából - küldték a pénzt az üzemeltetésére, de hogy hová tűnhetett az a teméntelen dollár??? Mert lepra volt hely is meg a kaja is: állandóan - hajnali fél öttől - csak a rákönyökölhetően masszív kelkáposztabűz áradt szerte-széjjel hosszú évtizedekig! Annyira szar lehetett, mint a bűze: még a rászoruló kisöregek is felháborodva csapták oda a kapunkba a kapott löttyöt, hatalmas üvöltések közepette, hogy ki és mi lopja ki ennyire szemérmetlenül az ő szemüket.... Úgyhogy a hitközségei előljárók napi rendszerességgel tetemre voltak híva a gusztustalan tócsák közé. Persze egyetlen egy ottani hivatlosságot nem láttam én az ott töltött 22 évem alatt! ;-) Na, szóval azóta a szagától is már hányok, az íze is borzasztó szerintem, így ez teljesen kimaradt asszonykorom változatos főzési tudományából. De van fény az éjszakában azért: mert a kínai kel http://www.elelmezesvezetok.hu/szamok/05/02/11.htm, amelyik itthon nem olyan régen jött divatba, más ügy: nincs szinte taszító aromája, ha főzöm-sütöm, kellemes, üde és könnyű. Sok-sok C-vitamin gazdagítja friss-hars zöld leveleit, melyekről már "szüretkor" letépik a keményebb alsó darabokat. Az erei sem ehetetlenek, de a vastagabbját ki is lehet vágni.

Én egy 80 dkg-as darabnak kb. a kétharmadát használtam fel, levelekre szedve, megmosva, megfőzve ecetes vízben . Vele főtt egy fél fej nagyobbacska karfiol http://www.elelmezesvezetok.hu/szamok/06/02/25.htm, ami szintén C-vitaminbomba, rostban dús de szénhidrátban szegény zöldség. Mediterrán vidékről került el a késő reneszánsz idején Olaszországba, majd elterjedt szerte a földön. De Amerikát inkább a brokkoli (ami "testvére" szinte) hódította meg. A karfiol is bír jókora szagélményt eregetni, ha főzzük; ecetes vízben forralása ennek csökkentésében jótékonyan segít... Kéntartalma és rostanyagai miatt fel is tud fújni, és annak biza lehetnek kellemetlen következményei. Erről IS szólt az a svéd kultuszfilm, ami 2008-ban épp 30 éves: a Picasso kalandjaihttp://hu.wikipedia.org/wiki/Picasso_kalandjai. A bohém spanyol piktornak az első felesége Olga Koklova volt, a Gyagilev-balett http://hu.wikipedia.org/wiki/Szergej_Gyagilev táncosnője. A mozidarab épp azt jelenet figurázza ki - de gyilkosan ám! - amikor a karcsú és könnyeden ugrabugráló Olgánk egy karfiolvacsora után fellép a világot jelentő deszkákra. Zúgva és messze száll a szelektől, mint a győzelmi lobogó.. Sőt. Aztán amikor már jóideje elváltak egymástól és Picasso hajókázik egy óceánjárón, rémülten rezzen össze körülnézve, amikor meghallja a felbődülő hajókürtöt: "Olgaaaa????!!" -kérdezi dermedten.

Nos, ennek ellenére azért szakemberek melegen ajánlják mindkét zöldség fogyasztását bélrák, emésztési nehézségek, vitaminpótlás és fogyózás céljából. Amikor az én kelem és karfiolom megpuhult (nem kell agyonfőzni) leöblítettem hideg vízzel. Addigra kifőztem egy keménytojást, kikevertem 1 doboz joghurtból, 1 másik tojásból, pici mustárból, sóból, tejből és pár kanálnyi lisztből folyós palacsintaszerű tésztát, amibe szezámmagokat kevertem. Felvágtam 6-8 húsos bacont három darabra. Beolajoztam olivával a tepsi alját, majd rá a kínai kel leveleit, arra a tojásszeleteket, szalonnát. Megöntöztem e mártással, reszelt sajttal, utána pedig jött a karfiol-emelet. Arra ugyanúgy tojáskarikák, baconok, sajtreszelék. Amíg el nem fogyott a hozzávaló, így haladtam.



A végére is maradt még locsolni való és sok-sok reszelt sajt + szezámmag még. Gyönyörűen megsült - 4-5 adagnyi - kb. 15-20 perc alatt, kitöltve egy közepes tepsit. Ha a bacont elhagyjuk belőle, vegaörömként is funkcionál - már ha a lakto- és ovovegákat leszámítjuk - , hiszen tej, joghurt/tejföl, tojás azért szükséges ehhez a csőben sütéshez, avagy gratinírozáshoz. Ami ezt jelenti egy netes szakinfo szerint: A "csőben sütést", más néven gratinírozást sütőben - vagy grillsütőben - végezzük. Pirítást jelent, mert a különböző csőben sült ételeket először meg kell főzni, esetleg a megfelelő mártással bevonni, így csak rövid ideig kell sütni, azaz csak a felső rétegüket kell megpirítani. Az ily módon sült ételek elkészítését a tálalás idejére időzítsük, különben összeesik, kiszárad." (amúgy ez sem teljesen igaz, mert lehűtve még pár napig finom marad) Ilyesformán sokféle ételt lehet feldobni, határ a most fagyosan csillagos ég.........