Magyaros minestrone után hungarikum rétes

Tudom, tudom, hogy az az igazi talján minestrone persze más: http://en.wikipedia.org/wiki/Minestrone Ahogy az angol nyelvű szöveg is megemlíti, ez a recept az olasz povera cucina=szegény konyha egyik tipikus esete, amikor mindent beledobáltak, ami az egyszerűbb népek kamráiban, kertjeiben lapult ahhoz, hogy egy kiadós, a hasat jóleső melegen megtöltő lötty kerekedjék belőle. Engem se vezetett más, mit mondjak ezekben a zegernyés (anyagi és hőmérsékleti értelemben véve) időkben. (Bár... Ahhoz képest, hogy mindenki sír-rí, mennyire nagy nyomor van - sok helyen tényleg éheznek gyerekek, felnőttek, ami iszony! - azért pl. a Premier Outletben egy sima novemberi szombat délelőtt el se lehetett férni se a járdán, se a parkolókban a márkás dobozokban tobzódó népektől... Meg aztán kezdődik, gondolom karácsony előttről lévén szó, a plazmatévékért folytatott öldöklő küzdelem is, mer` aztán anélkül kultúrember egy lépést se manapság... Szóval a mi szegényeink egy /tetemes / része azért elég jól él, lekopogom ;-) ) Na, asszony bölcskedés helyett mars vissza a fortyogó bödönhöz! Hisz szerintem a spórolás azzal is kezdődhet/megvalósulhat sokszor, ha egy kis fantáziát viszünk a mindennapi kajákba, így azok kapnak egy különleges, uncsi hétköznapoktól kicsit elvivő ízt, hangulatot.Ez nem pénzkérdés! Én épp ezt kívántam meg, tehát a magam módján elkészítettem, ahogy a meleg rétest is. De mindekettőt kicsit másképp, mint szokás.

Vállalom, mégha el is átkozna egy olasz ezért a "névbitorlásért"... Tehát nekem minestrone=zöldségleves volt az, amit egy borús és derékfájós délelőttömön kotyvasztottam... Talján módinak az egyik fajta azért nem volt nevezhető, mert épp a fő szám: a paradicsom - mivel mostanság már drága és semmi de semmi íze - és a parmezán (pótolta a liptói) hiányzott belőle, másféle zöldség bőven termett viszont ;-)). Olyanok mint - mert épp az volt otthon, mondhatná kórusban az, aki szokott volt olvasni ;-) - sárgarépa feldarabolva, savanyúkáposzta, lila- és póréhagyma vékony karikára szelve, gombafejek szép számmal felaprítva, zöldpaprikacsíkok, babérlevél-darabok. Először a répát kezdtem karamellizálni a forró olivaolajon, majd hozzákevertem kedvenc Czeizel-egészségmegőrző vagy mifene lisztemből egy rántásnyira valót. Aztán a megpirított holmit hideg vízzel leöblítettem, és abba a lassan forrdogáló lébe belekerült még a színe végett kurkuma, némi tejföl/joghurt, kis rozmaring, tengeri só, fehérbors és citromlé cseppekben. Addig fődögéltek együtt, amíg a répa megpuhult. Azalatt elkészítgettem a bélését: épp volt a fridzsiderben friss juhtúró, amit egy tojással, liszttel, kis kaporral elkevertem könnyű tészta-állagúra. Ezt szaggattam a lehető legkisebb - picifejű műanyag - kanállal a levesbe. Gyönyörű pufira növő darabok lettek, jó laktatóak de pehelyfinomak. Ebben a nyálas-havas hideg, komor időben nagyon jólesett két alkalommal is ez a savanykás forró gazdag leves... Át is alakítottam kicsit , hogy máskor, másként is élvezhessük, hisz annyiféle variáció rejlik még benne: zöldbabbal, pici mustárral-ecettel, kaporral, paradicsommal, vajgaluskával - olivás olasz margarin+liszt -, burgonyával kicsit másféle ízűvé.



Szerintem - esetleg tészta nélkül, több savanyúkáposztával (A-, B-,C-és U-vitaminbomba)http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=306, hagymával, zellerrel, stb. - lehetne fogyókúrás levesnek is kinevezni. Hiszen a korombeliek tán emlékeznek egy olyan korszakra, amikor minden magára valamit is adó ill. magáról kilókat ledobni kívánó asszonyka káposztaleveskúrát csinált. Hogy eredményes lett-e, nem tudom, ez még a húdebiztostutitipp divatéhezés előtti, kőkorszaki időket idézi. Dr.A.e - lehetne írni a Kr.e mintájára.... Volt olyan ismerősöm, akit meghívtam magunkhoz vacsorára férjestül. És ilyenkor az ember lánya azért kitesz magáért: két-három fogás, desszert, stb. kerüljön azért az asztalra ugye... Sütöttem-főztem tehát, mint egy fenékbelőtt Duracell-nyuszmó egész nap. Belibeg a házaspár este hat-hét körül; ám a csaj valami józsef attilai "kegyelmeséktől kis láboskában"-stílusban. Mondom: szia, mi ez? Ja, válaszol lazán, ő most három hétig kapusnyalé-kúrán van,azt nem lehet megszakítani, úgyhogy elhozta magával, ezt fogja enni egész este... Bakker!!! Ezért főztem??? És tényleg: ezt szopogatta végig a lökött luvnyája. Annyival nem lett szebb tőle, de engem legalább kiborított kicsit vele. Bunkóság-e ez? Húszpontos kérdés, felhívhatod anyádat...

Bár a galuskák nagyon finomanra sikerültek és kétszer véve, újra felmelegítve is is jóízű ez a magyaros minestrone, egy kis frissen sült rétes



meg nem árthat semmiképp... Kész réteslapból dolgoztam, mert hát sok mindenre hajlandó vagyok a hasamért - úgymint csipetke-, fánk-, lángos-, pizzagyártás - de hártyavékonyra nyújtani x-szer tésztát nem tudok! Erre itt található millió fajta ötlet:http://retes.lap.hu/, meg egy autentikusnak tűnő recept a Wikiről: "Igazi házirétes tészta

Hozzávalók: 50 dkg rétesliszt, 2 dkg zsír, 1 egész tojás, 1 evőkanál ecet, 2-2,5 dl víz, 1 mokkáskanál só.

A vizet meglangyosítom, belekeverem a sót és az ecetet, majd az összes többi anyaggal együtt közepesen kemény tésztává gyúrom. 4 cipót formálok belőle. Az egyik cipót liszttel meghintett, tiszta abroszra vagy nagy mérető konyharuhára teszem. Tetejét olvasztott zsírral bekenem, és egy alufólia-darabbal betakarva 15 percig pihentetem. Ezután nagyon vékonyra kinyújtom, majd kézzel óvatosan alányúlva kihúzogatom. (Ha valaki nem akar bajlódni a húzogatással, akkor olyan vékonyra nyújtsa, amennyire csak lehetséges.) Bármilyen, tetszés szerinti töltelékkel megtöltöm, felcsavarom és a szokásos módon megsütöm. (A másik három tésztalapot ugyanígy készítem el.)"

Lehet, hogy egyszer kipróbálom mégis (bár zsírral nem szoktam élni)soha nem mondd, hogy soha-alapon... Az viszont tény, hogy ez a fajta tészta is hungarikum a javából! Sós, édes variációinak tényleg csak a fantázia fogyása szab határt. Mikrózható is, mélyhűtve meg sokáig tárolható finomságokkal töltve. Én egy adag felengedett réteslaphoz két nagyobb almát lereszeltem, hozzátördeltem jó maréknyi diót és belekockáztam pár darab ringlót. Ezt összekevertem egy tojással, pár kanál cukorral, zacskó vaníliáscukorral, pici fahéjjal. A kész lapokat kétfelé szedve megkentem kis olivával, majd belesodortam a gyümölcsös pépet. A tekercseket egy tojássárgájával megkentem és odatettem 200 fok körül sülni. Amikor - elég hamar - aranybarna lett, a cukros, citromos fehérjehabbal is átsimogattam, hogy még fényesebb, ropogósabb legyen a teteje. Nagyon finom, szaftosan ízletes lett.

Van olyan is, amikor vastagabbra hagyva meg a tésztát, mondjuk brokkolit teszek bele, olyan magyarfajta kínai tavaszi tekercsnek álcázva. Ilyenkor megfőzöm ecetes(nem lesz bűz a konyhában)-sós vízben a zöldséget, majd összetöröm kicsit és tejfellel, reszelt/márvány sajttal, tojással összevegyítem tölteléknek. Néha húsos bacont is vágok közé. Feltekerve kisütöm, majd tálalásnál kisebb darabra szedve adom tányérra. Szerintem isteni finom (lehet perszer gombával, karfiollal, spenóttal,tökkel!!, stb. megtömni)és még a brokkolira meg a többi, a szülők által egészségesnek becézett kajára oly nyafi kölyöknek is be lehet így csempészni némi vitamint a kényes szervezetébe...