media_140x140_1.gifmedia_105x140_1.gifmedia_105x105_1.gifmedia01.gif
media02.gif
media_140x105_1.gif
media_105x105a_1.gif

Vélemények, hozzászólások:
media@lico-art.hu


Kulturális, zenei programokról bővebbet a www.sambosi.hu,

Bemutatkozó

A város mocska

Prága - rulez!!!

"ARENA PLAZA, ahol a trend születik" - van mit dolgozni még ezen

Józsefváros mélyén, ahol a házak összebújnak...

Király utcai gusztustalanságok

Te Szent János Kórház! Atyaég!

Amerre fű nem, csak a szar terem... Felkapott környékek siráma

Linkajánló a javából

Mindenhonnan: művész-világ, A38-as hajó, emmaportal, Nádorfi Krisztina rajongói oldala, Millenáris, szigg.net, stb.

Hová, de hová menjünk???

Szerdán kezdődik a 13. SAMBOSI JAZZ FESZTIVÁL a Belvárosban

El Camino real ORSZÁGÚT

Bécsi impresziók

Bécs, noheimal: most épp Rembrandttal randiztunk

Bécsben újra: Provence-tól Egyiptomig

"Édes hazám, fogadj magadba": Dunakanyar

"Édes hazám, fogadj magadba" - Andocs

Brüsszeli hangulatok 2007- nekik - szokatlanul meleg nyarán

"Édes hazám, fogadj magadba" - Székesfehérvár

Bécsi szelet fél napra

Krakkó kis hideg falatokban - megsózva Wielickával ;-)

Auschwitz - nagyon szubjektíven

PÁRIZSi vegyes felvágott ;-))

Versailles - a pompa szinte agyon nyom

PÁRIZS a Pékek, Álmok, Rue-k, Illatok, Zenék, Stílusok egyvelege

Prága fölött az ég szivárvánnyal

Romanticseh vártúrák

Rovinj - ékszerdoboz a templom alatt

Spanyolország: mór mámor, Don Quijote, Andalúzia, Gaudí - és most már Woody Allen -Barcelonája

Franciaország ékköve: az Azúrpart

Olaszország mindig sok mediterrán örömöt kínál

Szem-szájnak, fülnek ingere

Nyomokban még Klimtet is tartalmaz

Porzik a siker útján a Spamalot-vágta

Nagyon szegények lettünk - Vekeredi László halálára (1924-2009)

Bevadult karácsony

Tág és színes a Vodka-univerzum...

Pulykát tekercseltem - karácsonyra is jó lett

Térdre borult Budapesten Leonard Cohen

Nem várt már az indián nyár beköszöntéig Cseh Tamás

Bélszín carpaccio meg a többiek : a guszta hidegtálak bármelyik évszakot feldobják

Válságkonyha juszt is jó ízekkel, ötletekkel !

RADNÓTI MIKLÓS: 100

Rántott csibe takarékos-finoman

Az a jó öreg pogácsa évezredeket köt át

Lévai Katalin kliséinek kiskertje

Flekken medvetalpakon

Stroganoff-bélszín: az egyszerű luxus

A nagy ünnepi sertéspörkölt

A tavasz nyerő párosa: fejessaláta tojásos nokedlivel...

Kocsonya - hideg napok vigasza

Mint maceszgombóc a Vatikánban....

Megkegyelmeztünk Malackának - nem került a gulyáslevesbe!

Fejjel Allahnak

Szezám csukódj! Kínai kel, karfiol csőben sütve

Töltöttkáposzta uram módjára

Magyaros minestrone után hungarikum rétes

Bableves csipetkével - sörkorcsolya felső fokon

Bombay alu Budapesten

Hrabal szárnyacskái San Francisco-ig repítenek

PC helyett PK: politikai konyha, ahol én zsidózok...

Sajtos guba, a kaják nyári Mikulása

Caesar-saláta (magyar kisöccsei)

Polpették magyarítva - sajttól borzas húsgombóckák

Dávid hala

In mermoriam Darvas Iván 1925-2007

Csíkosiszta csirkemájak, vörösborban úszó szivek

Lángos paradicsom leveskével

Brassói aprópecsenye ürügyén erdélyi emlékek

Alain Delon és Mireille Darc együtt járták Madison poros útjait a Champes-Elysées-n

Retro: "A krumplileves, az legyen kromplileves" - antinosztalgia a 3.60-as kenyér korából

SünDisznó az asztalon

Fogyókúrás csirke Stahl-ruhában

Palacsinta: a miénk aztán igazán röpül - a goffrink meg kockáshasú ;-))

Lasagne - jó magyarosan pulykából, a Hálaadás Napja főszereplőjéből

Újházy-variációink és a francia kapcsolat

Vega-gyönyör Dóritól: rántott sajt és gombafejek

Mit rejt a háromlábú csirke hasa?

Csak jó tökösen!

Fokhagyma, vámpírok - Vámpírok bálja

Lecsó (avagy Oscar-díjasan L`ecsó :-)), gyuvecs - éhhalál elleni gyorsbevetésű csodafegyver!

Barcelona töltött paprikája meg a miénk - két külön ízvilág

Bella Itália! (pár falatnyi belőled, egy szerény magyar hűtőből...)

Túrógombóc frissítve, óhohohóóó!

Márquez, Dél-Amerika forró szíve

Kusz-kusz és perzsaszőnyegek - az arab világ ajándékai

Sólet, az a kis light-os ;-) finomság

Popey, a spenót-fan tengerész

Szent-Györgyi Albert és a paprikás csirke meséje

Dobverők a tepsiben

Pizzára fel avagy tésztaság tényleg fél egészség!

Gomba: az étkek kalapos nagyasszonya

Stefánia, Te drága, annyian szeretnek!

Gyökérkezelés

Massát megmentették, de a gyalogbetegnek tavaly halált hozott a honvédosok közönye - nem vagyok meglepve!

Mit ér a magyarságunk?

2009, szeptember 5-e, Freddy Mercury születésnapja:. vajh megint vérbe borul a homokozó??

Vágó és legújabb csapata kíméletlen harcban az ezotériával

Nincs nyugi romaügyben... De ez így nem mehet tovább! -

Rettegett Viktor

Kutyafül

Szégyen, hogy mekkora "állat" az ember!

Ali-balett négy felvonásban

Macskahalál egy kurva film miatt - következmény? Ja, az nincs ilyenért Magyarországon...

MANCSról film készülne Jean Renoval - Mi a kutyusaink emlékét itt is őrizzük

Nőből vagyunk

A Korai Fejlesztőknél soha nincs elég korán!

Párizsi bevásárlótúrán: Lafayette-től Chanelig

Somától Salma Hayek melléig

Dr. Katona Ferenc , a kicsik 1000 %-os ORVOSA

Angelina Jolie vintage-mániája - noha nála ez azért nem a spórolás, csakis a vadászat szelíd őrülete

A pénz beszól

Brüsszeli Green Week: egyetlen kelet-európai részvevőként meghívták a Zöld homlokzat-projekt gazdáját

Spórkassza: hogyan éljük túl a gázvita által kinyitott jégcsapot meg a többi nyalánkságot?

********

ANGOLTANÍTÁS ÉS FORDÍTÁS:
www.teleteacher.hu


Archívum

Fotógaléria




Vaszary Jánossal ünnepel a Magyar Nemzeti Galéria





A magyar századfordulós festészet egyik legmeghatározóbb alakja - és hálisten olyan gazdag a honi piktúra, hogy ilyet még sokak neve után leírhatnánk - Vaszary János,http://hu.wikipedia.org/wiki/Vaszary_J%C3%A1nos_(fest%C5%91) a november embere (hisz születésnapja és házasságkötési dátuma is e havi) 140 évvel évvel ezelőtt jött a világra Kaposvárott, akárcsak egy másik zseni, Rippl-Rónai Józsefhttp://www.bibl.u-szeged.hu/inf/szakdoli/2003/puskas/rippl.html. Főgimnáziumi tanár apja és szőlőbirtokkal rendelkező anyja a legjobb nevelést biztosító kolozsvári Piarista Gimnáziumba küldi a szülővárosában megkezdett tanulmányok befejezésére. Innen meg már a fiatalember számára egyenes út vezet a székesfővárosi Mintarajziskolába Székely Bertalan, Stróbl Alajos és a többi híres tanár "festőköpenyes szárnyai" alá. Vaszary tehát nem küzd jó polgári családjával azért (mint a legtöbb ilyen körből származó kortársa), hogy művész lehessen; hisz egyértelmű tehetsége még a komoly papi titulust elért apai nagybátyját, Vaszary Kolos panonnhalmi, majd később esztergomi hercegprímást is meghatja.



Még ő segíti a vallási témákban is elmélyülni kész unokaöccsét némi, Münchenben töltött tanulóidő után abban, hogy a művészetek Mekkájába, - e szentéletű papnak valószínűleg túl mondén - Párizsba eljuthasson, és ott a híres Julian Akadémiára beiratkozhasson. Munkácsy műtermének küszöbét is átlépheti, de pusztán ennyi és nem több van ebben a kapcsolatban. Kolos nagybácsi - akinek egészalakos, vörösornátusos akadémikus szellemben alkotott képe fogadja a Nemzeti Galéria október 18-tól február 10-ig tartó nagy gyűjteményes tárlatán a volt Ludwig Múzeumban (A épület) a látogatókat - végig a festő jótevője, emberi példaképe és gyámola marad. Utazgatnak együtt a csodásan gazdag Itáliában



Velencén át Firenzéig, Rómáig. A nagyon magának való, hihetetlen vonal- és színérzékeny fiút ezek a művelt és kedves rokonnal átélt barangolások egész életére felöltik témamunícióval... A nagybácsiról festett művel lép Vaszary a közönség elé is a Műcsarnok 1893/94-es téli szalonján. Ezután újra Párizsba indul, vissza a Julianra, ahol még egy évig tanul.

És így elkezdődik egy olyan, a halála után majd hetven évvel is egyre fokozódó sikerszéria, ami azért elég szokatlan a sok meg nem értett, a szegényen sínylődő, nyomorból ihletet kapó tehetség történetében. Mert az ő útja mindvégig egyenletes és egyenes. Ahogy jelleme is. Ma is menő aukciókon verekednek méregdrága képeiért, főleg persze a szecessziós meg az utolsó éveiben alkotott, gyönyörű színorgákba fúló darabokért.



Ezekből majd négy hónapon keresztül e várbeli falakon 200 festmény, 100 grafika és sok iparművészeti remek csodálható meg 22 hazai közintézmény, két külhoni múzeum és sok civil jóvoltából.

A kerek szám nemcsak a festő 140. születésnapjáról hanem a Magyar Nemzeti Galéria http://www.mng.hu/splash.html 50 éve történt megalapításáról is szól. Bereczky Loránd, az intézményt sok évtizede irányító főigazgató - aki itteni első önálló vásárlásán is Vaszary-képet vett anno - a jubileumot ezzel a hatalmas életművel kívánta megünnepelni.



Hiszen 1961-ben volt itt utoljára ettől a művésztől összefogó nagy tárlat, de hát akkor könnyű dolguk volt: még élt és segített az a Révész István, aki lelkesen gyűjtötte János vásznait, rajzait és támogatta barátilag is őt célkitűzéseiben. Róla van egy külön rész a földszinten: portréjával és az utolsó Vaszary festette művel, a Távolban egy fehér hajóval... Most sajnos nem tudott már egy ilyen bennfentes jóbarát segíteni az ouvre összegereblyézésében, amit Plesznivy Edit és Gergely Mariann művészettörténészek végeztek.

A Magyar Nemzeti Galéria - melyet 1957-ben azzal a céllal alapítottak, hogy átvegye a 150 évre visszatekintő magyar múzeológia honi képzőművészeti centrumjának vezető szerepét a Nemzeti és a Szépművészeti Múzeumtól - a X. századtól a mai napig terjedő magyar képzőművészeti spketrum hatalmas gyűjtőhelyévé vált. Olyan kollekció lóg a falain - például 18 darab "elmozdíthatatlan" műtárgya van, amelyet mindig láttatnia kell a nézők előtt és nem is adhat sehová se kölcsön, kínáljanak millió dollárokat cserébe -, aminek értékét felbecsülni se lehet. A főigazgató nem is volt hajlandó Vaszary esetében sem számokat mondani, s még azt sem tudtuk meg a főszponzor CIB Bank képviselőjétől sem, hogy ők mennyivel támogatják ezt a projektet. Bereczky 20-40 milliós tételről beszélt a kiállításépítés kapcsán - mert még nincsen minden számla kiértékelve - ; de ehhez kaptak a NKA-tól is segítséget. Mint fogalmazott "ők itt a fizetésükért dolgoznak" - teszem hozzá: ilyen magas színvonalon -, és a minisztérium, mivel a Galéria mindennapos meglétét segíti, külön nem nyújt erre a célra pénzt. Nehézségeik számosak voltak, hisz meg kellett egyezniük az örökösökkel is anyagiakban, - ugyan 2009-ben lejárt volna az a terminus, amikor még ki kell kérni az ő beleegyezésüket is, de nem akartak várni ezzel a megatárlattal addig - és fel kellett kutatni a még mindig ismeretelen magángyűjteményekben lappangó műveket is. Két külföldi múzeum is kölcsönzött - például a udinei Galleria Marangoni, melynek az olasz állam 1905-ben megvette az Öregek című festményét. A nagy aukciósházak: Kiselbach, Virág Judit, Ernst Galéria, illetve Kovács Gábor bankár szívesen bocsátottak rendelkezésre sok művet. De - ahogy Plesznivy Edit mesélte - a magángyűjtők közül sokan már nem elhivatott műbarátok, hanem csupán pénzfialtatásnak látják a kollekciózást, noha nem hátrány persze az sem, ha ilyen szépségek hevernek a falon ;-)).



Ez a fajta nem akarja, hogy bárki tudjon róla, szóba se áll ezért semmilyen hivatalossággal. Aztán az érem másik oldala az, amikor egész Érsekvadkert megszavazta, hogy odaadják a szeretett darabot - mert az érsekvadkerti templom oltárképe is Vaszary-munka, s ez most derült ki - sőt testületileg meg is látogatják majd... (sok templomban, pl. Balatonfüreden őrzik vallásos alkotásait, sőt a kiállítás egy külön részt is szentel ennek a Golgota-témának.) Ám a legizgalmasabb megbizatásainak egyikét, a tihanyi Halbiológiai Intézet falára készített 8 vagy 13 méteres faliképét, melyen mesés vizvilágot ábrázol Kléberbergs Kuno miniszter felkérése - halászokat, tengeri szörnyeket, úszókat - sajnos nem találják 1960 óta! Csak a hozzá rajzolt tervek láthatók itt kiállítva. De volt örömteli felfedezés is: Alexander Brody, Bródy Sándorhttp://www.literatura.hu/irok/real/brody.htm unokája szíves gesztusból hozott egy nagypapája által írt, korbalei kiadású könyvet a Galériának, az Ezüstkecskét. És abban megtalálták azt a Piroska menyasszony című illusztrációt, ami önálló - grisaille/szürke - képben is látható a tárlaton... Mivel a Galériának van egy úgy nevezett "wanted" (dead or alive) oldala a neten, ahol körözik a lappangó kincseket, sok Vaszarynak így nyomára jutottak... Volt olyan tulaj, aki az utolsó hetekben gondolta meg magát, és adta oda mégis féltett műtárgyát.

Ezért ez be se kerülhetett abba a fantasztikusan nagyszabású katalógusba, mely 9000 forint lesz, és ami 500 taglalja a festőt. Élet- és korrajz, történelmi, stlisztikai ismertető, de a főhős szimpatikus tanári-emberi vonásait is hangsúlyozza: azt, hogy mindig a haladás, a liberális modern szellem képviselője volt. Épp ezért Csók Istvánnalhttp://epa.oszk.hu/00000/00022/00555/17343.htm együtt 1932-ben megalázó módon nyugdíjazták a Főiskolán, ahol akkor már a poros, visszarendeződést szolgáló szemlélet győzött korszakos meglátásaik felett. Pedig tanárnak is kiváló volt: 1920-ban Lyka Károly hívta oda, mert akkor még a modernség fellegvára volt a főiskola, ahol Barcsay Jenő, Miháltz Pál, Hintz Gyula, Medveczky Jenő és sokan mások lehettek tanítványai. Aztán amikor így kiebrudalták, magániskolát nyitott, és ott folytatta a szabasszellemű művészképzést. Sokat idéznek e 10 nap alatt elkészült(!) katalógusban írásaiból, hitvallásából. Ez jól követhető a falakon - melyeken korszakolva lógnak a művek; ezt a jegyhez kapott leporellóban színek segítségével lehet követni. Íme, a sokarcú múvész színeváltozásai. Szó szerint és átvitten is... A kezdeti finom, szabályosan festett, szinte klasszikus arcképek, falusi idillek után - mert Esterhazy herceg fiai, főpap nagybácsi mellett bizony marokszedők, kelkáposzta között álldigáló mezítlábas lányka, fekete kalapos polgárnő



is modellt állt neki - a francia fellélegzés újító korszakában kilazult ecsetje, csuklója is. Foltokba kezd tömörülni a mondanivalója: a színei pazar szikrázása virágcsendéletekben, női kalapokban, mondénul édes és romlott párizsi életképekben



ä csúcsosodik ki, emlékeztetve a jó Rippli bácsi meg a korszak impressszionistáinak szabadságára. Ő is kitört a fény felé, amit aztán első világháborús hadifestő-státuszában azonnal el is felejthetett.

Járta a frontot, és Mednyánszkyhoz hasonlatosan, - aki szintén harci piktor volt - a mélylila, barna, fekete, szürke halálszínek húzódtak rá vásznaira, papírtömbjére. Ami egyáltalán itt felvirulhat, az a balkáni hadszíntér keletet megidéző egzotikumából táplálkozik, mint a büszke tevék a skopjei csatatéren... Amikor végre hazajön a mészárszékké fajult frontokról, más ember lesz. Utána is festi persze haláláig mindenkit elragadó könnyed tájképeit Taormináról, Rapallorol, az olasz napos tengeröblökről



meg mélybehatoló lélekrajzait párizsi kis kokottokról és a kábítószerálomba süllyedt szépasszonyokról. De minden vibrálását örökké leárnyékolja a tudatában hordozott sok-sok ölés, pusztulás emléke. Érdekes, hogy mosolygó szájat nála szinte nem is látni - kivéve az említett francia félvilági Tücsök vérpiros mosolyát,



ami inkább hivatali kötelesség, mint örömének jele -, csak mindig kéjbe pilledt túlrúzsozottat francia nőkön vagy konokan összeszorítottat magyar félszegen ácsorgó parasztlányokon,



embereken. A szemek is vesébe hatolnak festményein, vagy láthatatlanok a fáradtan ráborult szemhéj alatt. Önarcképein is mereven, szigorúan figyel. Ennek a komorságnak ellenére mégis imádták és szeretik ma is: budapesti látképeinél - amelyek a Dunakorzó székeiről ücsörgők szemszögéből ábrázolják a sötétkékben úszó budai várat



- felsikoltott valaki, hogy "De szeretném a szobám falára!" Mert annyi tisztaság és őszinteség árad belőlük: akár a szecesszió növénykacsos, szirmos burjánzását vagy giccstől mentes néprajzi értékekeinket örökíti meg szőnyegben, képkeretben,



bútorhuzatban, mint gödöllői iparos munkálkodása idején, akár virág- és tájképeinek tomboló színkavalkádja, akár jade-opálosan derengő aktjai kerülnek érdeklődésünk középpontjába. Sok-sok arcát mutatja meg, ahogy számos művészeti társaságot hívott életre, elnökölt és igazgatott. Rugalmasan és érdekődéstől hajtva eljut a fauves/vadak hevenyészve odacsapott pacákból összeálló, árnyalatmentes, nyers koloritján



át a Picassot, Légert megidéző kubizmusig. Lukács feltámasztása című nagy képe is e teljes lecsupaszítottság tanúsága; sőt vázlataiban már csak tömbök láthatók az emberi testből, maga a redukált lényeg.

Aztán már kipróbálva minden modern eszközt, ezen is túllép idős korára úgy, hogy a látványban fellehető boldogság végig kíséri. Épp a második világháború kitörése előtti "pillanatban", 1939 április 19-én hal meg: nem kell megérnie tehát szeretett értékeinek - humanizmus, haladás, liberalizmus, szolidaritás, fejlődés - náci csizmák alá gyűrését, szemétre dobását. Nem kell felfognia a felfoghatatlant: lelki rokonainak, mint a falusi életet hozzá hasonlóan nyílt szívvel és odaadással ábrázoló Fényes Adolfnak vagy Farkas Istvánnak a hazából kivetettetését, elhurcoltatását és halálát. Nem kell elszenvednie korrekt és élhető világának a felperzselését. 72 évesen még egy, az elsőnél is szörnyűbb emberdarálót nem bírt volna ki. De hát sorsa kegyelméből nem ilyenek égtek rá arra az érzékeny retinájára, hanem kedvenc olasz tengerpartja felhőtlen napjai. Ott festett, lénye derűjét tükröztetve mindenre, mert a mediterrán mézsugaras napfényben csillámló tenger, annak partján ékeskedő villák és az ezerkék hullámokon tovatűnő hófehér hajó volt utolsó témája. Az egész, sikerekben, szeretetben, folyton ráhulló dicsfényben (sok-sok oklevél, aranyérem kísérte pályafutását San Franciscotól Velencéig) - de elvonultságban is - eltöltött életének jelképe ez a földszinten kiállított közepes méretű festmény. Talán jól és bennfentesen imádkozott érte a hercegprímás nagybácsi: Vaszary János áldott volt minden szempontból.

Fotók: Sebő Gábor




© 2005 Lico Bt.

Tiffany díszüvegekMédiaZöld homlokzat

www.kronart.hu - KronArt Design - weblapkészítés, reklámgrafika, programozás, dekoráció