"Édes hazám, fogadj magadba" - Székesfehérvár

Annyi külföldi városról zengedeztem már itt. Mert annyi szépség van a világban persze. És jó odatörekedni, meglátni, s aztán benfenntesen bólogatni, ha szóba kerül, hogyaszongya: "ja, ja Párizs, voltunk ott naná... Róma: hát hogyne, au de csodás ... Bécs: szinte évente, ennyi jár nekünk, még szép, stb. stb." Picit működik azért a sznobfaktor ;-)), mit tagadjuk. Mi most hétvégén Székesfehérvárra



ugrottunk le - főleg a drága Baksa Soós kiállítása http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=226> miatt -,



és hát régen is jártunk ott. Sokszor elhatározom, hogy igenis be kell tájolni saját hazámat is, megismerni minden zegzugát, ez a minimum. Ahogy iwiw-es képem alá írtam POÉNBÓL: magyar vagyok és akkor ott turista is . De...(Mert mindig van egy) DE van úgy - mostanában a kastélyszállókat néztem és milyen combos kis áraik vannak a neten) -, hogy ennyit itthonra sajnálnék kiadni. Lehet köpködni ezért, de ha túlzott az ár-értékarány nekem, akkor nem megyek. Legyen olyan, amiért azt a távot, azt a pénzt tényleg érdemes megreszkírozni. A Balatonnal is ez a bajom, bocs a legnagyobb hazafiaktól! Tényleg gyönyörű a tó, ez nem is vitatéma (bár a szanaszét épített, "mindenféle sufnitól a palotáig"-stílus engem taszít, mert az Adrián, a Földközi-tenger európai részein, Görögországban annyira szépen egységes a táj - valahogy megoldották ;-), de az a lehúzós árképzésük megvadít. Most sem ültünk be se Fehérvárott, se a Velencei-tónál sehová. Annyiért nem érdekel, utálom, ha hülyének néznek.

A Bartók Béla tér 1-től indultunk városnézni, onnan, ahol a Csók István Képtár hatvanas évekbeli (?) épülete áll, előtte a folyton viztől csepegő, ettől rozsdamarta perpeetum mobile-kúttal. Ez Haraszty István http://www.artportal.hu/lexikon/muveszek/haraszty_istvan> kinetikus-művész (hajdani lakatosinas) alkotása. Szobrától csak pár lépés a Fő utca, ami egy Mátyás királynak épített emlékkel indul - szép régi ház elé szerkesztették a reneszánszot idéző árkádokat:



. Hiszen Fehérvár, Alba Regia királyi város valóban.http://www.szekesfehervar.lap.hu/ Géza fejdelem, I. István apja alapította - kőkorszaki, majd római kori maradványokon, hiszen az akkori Gorsium (Tác) fontos csomópont volt annak idején az Adriára vezető úton - 972-ben négy, mocsárból kiálló szigeten. Valamelyikükön áll a mai Belváros is. Míg Géza palotát és templomot emeltetett, Szent István saját városává nevezte ki. Ennek alátámasztásául nagyszabású bazilikát is építettett ide, ám szétválasztva a világi és egyházi hatalmat (hahó mai elvakultak!) püspökségnek már nem neveztette ki. Tőle kezdve törvénykezési napokat tartottak itt évente kétszer és a mohácsi vészig - 1526 - 43 magyar király fejére helyzeték itt a koronát. 1540-ig 13-at közülük itt temettek el. 1222-ben II. András - Bánk bán ellenlábása - itt bocsátotta ki azt az Aranybullát, mely a magyar nemesek jogai-kötelessségeinek gyűjteménye volt, s 1848-ig ez adta az alkotmány alapját. (Vannak, akik ma is odáig ténferegnének vissza az időben, mit nekik az azóta eltelt majd 800 év?! - ezt a nyugatias demokráciát utálva... No comment.)





A török hódoltságot Székesfehérvár is megsínylette - Európa-szerte csodált bazilikáját lerombolták, lakói elmenekültek - és csak 1703-ban lett megint szabad királyi város. Ámde soha többet nem az ország fővárosa., Ezt a rangot Pozsony nyerte el a Habsburgoktól, majd később Buda és Pest. De a barokkos tomporú, gyermekáldású (16 lurkó!) és formátumú Mária Terézia püspökséget alapított itt - Fehérvár számos fenséges tornyos temploma ma is büszkén hirdeti ezt az arculatát.



A török dúlás után ide betelepült németajkú polgárság a reformkorban hazafias érzelmű magyarrá asszimilálódott: ez a szabadságharc küzdelmei - a dicsőséges pákozd-sukorói csata! - során teljesen nyilvánvalóvá lett. A bukást követően a XIX. században a mezőgazdaság helyett inkább az ipari tevékenység adta a megélhetést a lakosságnak.

Trianon után, a visszavágásra készülve háborús termékek gyártására is alkalmas nagyüzemek nőttek ki a földből. Amelyek közül aztán kettő a szocialista éra legnagyobb sikersztorijának is főszereplője lehetett évtizedekig: a Videoton Rádió- és Televízió- ill.Számítéstechnikai Gyár és az IKARUSZ Autóbuszüzem neve ugrik be. Mára már régi dicsőségük ugyan hol van??? - merenghetünk egyet Kölcseyvel...

Több, mint százezren lakják, körbeveszik a belső kis ékszerdobozt az egyen-lehangoló lakótelepek. De annak köszönhetően, hogy az az "egyszemélyes kommunista élcsapat" - kártékonyabb volt egy egész bizottságnál az a despota, végül a rendszerváltás után gyilkosságba-öngyilkosságba menekült Pap János elvtárs - nem itt, hanem Veszprémben regnált és rombolt őrült álmait követve, Székesfehérvár barokk-rokokó bája a belvárosban máig zavartalanul élvezhető.



Nem dózerolták el kíméletlenül harmincöt-negyven éve "haladás, modernség!"-jelszóval e patinás épületeket, hogy betonszörnyekkel gusztustalanítsák el az évszázadok során szép fokozatosan és szervesen kiépült városkájukat. Igyekszenek is most minden régiséget felújítani megbecsülésük jeléül, és ami elkészült az tényleg meseszépségű! A színház, a barokk városháza angyalkái



, a szabadkővűmesek jelképe, a sugárzó háromszögben figyelő szem, a hamvas-finom színek - sokszor peregnek is le menthetlenül,



mert nagyon sok a vizes fal -, a műgonddal formált díszítőelemek kecses részletei: erkélyek, ablakok, tetők - mind egy harmónikusan fejlődő, minden korszakból értékeket őrző települést mutatnak. Sok benne a virág, a Fő utca házai előtt vasárnap délután kettőig állt a zsibi, az izgalmas bolhapiac.



Kellemes zölddel körbe ültetett vendéglői vannak, de ahogy rápislantottunk az árlapukra, hááát... Egy főétel 2500 körül kezdődött. Leves 700 táján. Nekünk ez soknak tűnt, még Pestről jőve is. De ha nem is ettünk a XXI.század Fehérvárjának főztjéből, megálltunk egy pillanatra képzeletbeli szimatot lopni Kati néninél,



a Fertályos asszony szobránál. Rézedénye a kocsiján a hajdanvolt élet ízeit őrizte... Kocsi Balázs készítette "őt" tisztelgésül a hajdani piacozó zöldséges-tejes kofák emléke előtt. Kati nénje élő személy volt, a háború alatt járta az utcákat, ahol mindenki ismerte őt. Orrát - mint minden kedves és elérhető alkotásét itthon és külföldön is, lásd a veronai Júlia kezét, Brüsszel polgármesterének a talpát!, a várbeli Hadik András szobor lovának a tökeit, stb.- szerencsehozó talizmánként fogdossa mindenki. Gyönyörű fényes is ettől... Kocsi még egy ilyen személyes vonzerővel bíró művet - ő Mujkó, a kötélen üldögélő - készített a városnak, saját költségéből. Van persze "komoly" darabjuk is - igazi lovasszobor - bronzból, ahogy illik egy hajdani királyi koronázó helyhez :-)



Jó volt kóricálni a - törpilla tűsarkaimnak kicsit nyaktörő - macskaköveken. Nem mentünk be minden múzeumába - itt van Budenz Józsefnek, az összehasonlító nagy nyelvésznek is az emlékháza, látogatható a babamúzeum, stb. - csak bóklásztunk, ahogy kedvünk tartotta. Beleszagoltunk egy kisváros szolíd vasárnapjába.

Aztán hazafelé vettük az irányt. Elhúztunk a Velencei-tó mellett; nem volt kedvem megmártózni, mert az a kiszáradtnak tűnő, sárgás füves plac nem hívogatott. (Viszont itt láttuk, hogy tartálykocsiból hogyan lehet rendszeresen locsolni a parkokat!) Valahogy az infrastruktúra hallott hiánya - nincs az ingyenstrandon tudtommal WC (anno a rendszerváltás előtt Széplakon korrekt toalettel felszerelt kellemes ingyenplacc volt végig a Balcsi partján), normális árú kajálda - elriaszt ettől a helytől. Vagyonokat fizetni a hekkért... Na nem.

De már fél öt körül azért elkezdtünk intenzíven éhezni. Martonvásárra beérve a férjem leállt egy vendéglő előtt. Azt mondta, éhesen annyira ki- és beszámíthatatlan vagyok (a megszokotton is túúúl), hogy átveszi az uralmat. CSAK IDEIGLENESEN! Oké. Nos, ahová betértünk, az a régi balatoni út és a Dózsa György út sarkán áll, Postakocsi a neve. Fel is pingáltak a házfalra a gyengébbek kedvéért egy zöldes hintót klakkos-frakkos kocsissal meg két némileg amorf lóval. Bévül csupa-csupa virághabzás az egész udvara. A WC - igen, ez a fejlövésem, de fontos mutatója egy helynek! - fifty-fifty arányban volt papírral ellátva, de azért használható. Aztán elénk penderült egy kis zöld emberke - nem a férfiideálom, de pincérnek szuper! Korrekt árakkal dolgoznak és a képen is látható, hogy mekkora adagokkal!



Én kijevi töltött jércmellet kértem, ezt így szervírozták 1470 forintért, valami hatalmas tányéron: nagy adag csonkakúp rizsen dús zöldborsó-sapka, mellette öt-hat isteni friss, finommal kisámfázott husiszelet, szemben velük két alma-, narancsszelet, feketeszeder és ribizli, mint díszköret. A férjem a bevállalós, Marton-tálat kért, mit tudtuk, mi az! Nos: ipari adag frissen sütött roppanós szalmakrumpli (pomme frites) rázuttyintva pörköltalappal sertéshús kockák,megőrjítve mindez füstölt tarjával, házi kolbásszal, gombával. Ízorgia. Valami mennyei volt, kb. 1300 körül. Fejessaláta - egy adag kettőnknek bőven elég volt - 250-300 ? forintért. Két ásványvíz és egy szellemesen - füles üvegkancsócskában - kihozott tejeskávé után mindezért fizettünk - borravaló is belefért persze! - 4000 forintot. Mozdulni is alig bírtunk... Szóval ilyesmire vágytam, amikor kihagytam az előző helyek drága ételkínálatát. Azt nagyon díjazom kis hazánkban, hogy akár nevesincs falvakban, (nekem)ismeretlen városkákban,bár senki nem csinál nekik nagy reklámot, ahol nincs felhajtás körülöttük, finom, élményszerűen főzött-sütött-tálalt és emberies adag kajákat adnak ilyen árakon. Profin lebonyolítva a kiszogálást, sumákság nélkül; olajazottan, gyorsan kedvesen zajlik minden. Csak jó élmények kötnek ilyenekhez és ha tudom, tovább adom a lelőhelyet! (ezek közül azért Esztergom persze ismert, Nagyrécse, Martonvásárhely, remélem a lista gyarapodik hamar..)

A helységet csak egy utca erejéig meg is vizitáltuk nehezen tolatva ilyen menyiségű ételtől elnehezülve. De mert a kastély parkjába a bemenet fejenként 400 forint, és annyink már nem volt kihagytuk... Újságíró igazolványunkat - ami azért Európa minden jelentős helyén beengedésre jogosít, pl. abba a poros kis libalegelő-féle Versailles-ba (ahol cakk-pakk 8 euró a bejutás és ott van a parkon túl is látnivaló) - elutasították. Na hát akkor anélkül halok meg, hogy ezt is lássam. De biztos szép. Kívülről belestünk ;-)) Íme édes hazánk górcső alatt pár órában: volt jó is - a múzeumi dolgozók kedvessége, maga a kiállítás, a város nemes eleganciája és hangulata,egyáltalán a jó idő - volt,ami kevésbé tetszett: az árképzés egynémely helyen, a még pusztulófélben lévő épületek, melyeket remélem helyre hoznak egyszer. Szóval a meccs állása: 1,5:1 (ha ilyen nincs is :-DD)

Fotó: Sebő Gábor