media_140x140_1.gifmedia_105x140_1.gifmedia_105x105_1.gifmedia01.gif
media02.gif
media_140x105_1.gif
media_105x105a_1.gif

Vélemények, hozzászólások:
media@lico-art.hu


Kulturális, zenei programokról bővebbet a www.sambosi.hu,

Bemutatkozó

A város mocska

Prága - rulez!!!

"ARENA PLAZA, ahol a trend születik" - van mit dolgozni még ezen

Józsefváros mélyén, ahol a házak összebújnak...

Király utcai gusztustalanságok

Te Szent János Kórház! Atyaég!

Amerre fű nem, csak a szar terem... Felkapott környékek siráma

Linkajánló a javából

Mindenhonnan: művész-világ, A38-as hajó, emmaportal, Nádorfi Krisztina rajongói oldala, Millenáris, szigg.net, stb.

Hová, de hová menjünk???

Szerdán kezdődik a 13. SAMBOSI JAZZ FESZTIVÁL a Belvárosban

El Camino real ORSZÁGÚT

Bécsi impresziók

Bécs, noheimal: most épp Rembrandttal randiztunk

Bécsben újra: Provence-tól Egyiptomig

"Édes hazám, fogadj magadba": Dunakanyar

"Édes hazám, fogadj magadba" - Andocs

Brüsszeli hangulatok 2007- nekik - szokatlanul meleg nyarán

"Édes hazám, fogadj magadba" - Székesfehérvár

Bécsi szelet fél napra

Krakkó kis hideg falatokban - megsózva Wielickával ;-)

Auschwitz - nagyon szubjektíven

PÁRIZSi vegyes felvágott ;-))

Versailles - a pompa szinte agyon nyom

PÁRIZS a Pékek, Álmok, Rue-k, Illatok, Zenék, Stílusok egyvelege

Prága fölött az ég szivárvánnyal

Romanticseh vártúrák

Rovinj - ékszerdoboz a templom alatt

Spanyolország: mór mámor, Don Quijote, Andalúzia, Gaudí - és most már Woody Allen -Barcelonája

Franciaország ékköve: az Azúrpart

Olaszország mindig sok mediterrán örömöt kínál

Szem-szájnak, fülnek ingere

Nyomokban még Klimtet is tartalmaz

Porzik a siker útján a Spamalot-vágta

Nagyon szegények lettünk - Vekeredi László halálára (1924-2009)

Bevadult karácsony

Tág és színes a Vodka-univerzum...

Pulykát tekercseltem - karácsonyra is jó lett

Térdre borult Budapesten Leonard Cohen

Nem várt már az indián nyár beköszöntéig Cseh Tamás

Bélszín carpaccio meg a többiek : a guszta hidegtálak bármelyik évszakot feldobják

Válságkonyha juszt is jó ízekkel, ötletekkel !

RADNÓTI MIKLÓS: 100

Rántott csibe takarékos-finoman

Az a jó öreg pogácsa évezredeket köt át

Lévai Katalin kliséinek kiskertje

Flekken medvetalpakon

Stroganoff-bélszín: az egyszerű luxus

A nagy ünnepi sertéspörkölt

A tavasz nyerő párosa: fejessaláta tojásos nokedlivel...

Kocsonya - hideg napok vigasza

Mint maceszgombóc a Vatikánban....

Megkegyelmeztünk Malackának - nem került a gulyáslevesbe!

Fejjel Allahnak

Szezám csukódj! Kínai kel, karfiol csőben sütve

Töltöttkáposzta uram módjára

Magyaros minestrone után hungarikum rétes

Bableves csipetkével - sörkorcsolya felső fokon

Bombay alu Budapesten

Hrabal szárnyacskái San Francisco-ig repítenek

PC helyett PK: politikai konyha, ahol én zsidózok...

Sajtos guba, a kaják nyári Mikulása

Caesar-saláta (magyar kisöccsei)

Polpették magyarítva - sajttól borzas húsgombóckák

Dávid hala

In mermoriam Darvas Iván 1925-2007

Csíkosiszta csirkemájak, vörösborban úszó szivek

Lángos paradicsom leveskével

Brassói aprópecsenye ürügyén erdélyi emlékek

Alain Delon és Mireille Darc együtt járták Madison poros útjait a Champes-Elysées-n

Retro: "A krumplileves, az legyen kromplileves" - antinosztalgia a 3.60-as kenyér korából

SünDisznó az asztalon

Fogyókúrás csirke Stahl-ruhában

Palacsinta: a miénk aztán igazán röpül - a goffrink meg kockáshasú ;-))

Lasagne - jó magyarosan pulykából, a Hálaadás Napja főszereplőjéből

Újházy-variációink és a francia kapcsolat

Vega-gyönyör Dóritól: rántott sajt és gombafejek

Mit rejt a háromlábú csirke hasa?

Csak jó tökösen!

Fokhagyma, vámpírok - Vámpírok bálja

Lecsó (avagy Oscar-díjasan L`ecsó :-)), gyuvecs - éhhalál elleni gyorsbevetésű csodafegyver!

Barcelona töltött paprikája meg a miénk - két külön ízvilág

Bella Itália! (pár falatnyi belőled, egy szerény magyar hűtőből...)

Túrógombóc frissítve, óhohohóóó!

Márquez, Dél-Amerika forró szíve

Kusz-kusz és perzsaszőnyegek - az arab világ ajándékai

Sólet, az a kis light-os ;-) finomság

Popey, a spenót-fan tengerész

Szent-Györgyi Albert és a paprikás csirke meséje

Dobverők a tepsiben

Pizzára fel avagy tésztaság tényleg fél egészség!

Gomba: az étkek kalapos nagyasszonya

Stefánia, Te drága, annyian szeretnek!

Gyökérkezelés

Massát megmentették, de a gyalogbetegnek tavaly halált hozott a honvédosok közönye - nem vagyok meglepve!

Mit ér a magyarságunk?

2009, szeptember 5-e, Freddy Mercury születésnapja:. vajh megint vérbe borul a homokozó??

Vágó és legújabb csapata kíméletlen harcban az ezotériával

Nincs nyugi romaügyben... De ez így nem mehet tovább! -

Rettegett Viktor

Kutyafül

Szégyen, hogy mekkora "állat" az ember!

Ali-balett négy felvonásban

Macskahalál egy kurva film miatt - következmény? Ja, az nincs ilyenért Magyarországon...

MANCSról film készülne Jean Renoval - Mi a kutyusaink emlékét itt is őrizzük

Nőből vagyunk

A Korai Fejlesztőknél soha nincs elég korán!

Párizsi bevásárlótúrán: Lafayette-től Chanelig

Somától Salma Hayek melléig

Dr. Katona Ferenc , a kicsik 1000 %-os ORVOSA

Angelina Jolie vintage-mániája - noha nála ez azért nem a spórolás, csakis a vadászat szelíd őrülete

A pénz beszól

Brüsszeli Green Week: egyetlen kelet-európai részvevőként meghívták a Zöld homlokzat-projekt gazdáját

Spórkassza: hogyan éljük túl a gázvita által kinyitott jégcsapot meg a többi nyalánkságot?

********

ANGOLTANÍTÁS ÉS FORDÍTÁS:
www.teleteacher.hu


Archívum

Fotógaléria




Bécsi szelet fél napra

A Délitől a Déliig

Amiért hozzányúlok most 2008-ban ehhez a tavalyi beszámolóhoz, normális ésszel iszonyú és elképzelhetetlen: az amstetteni rém http://velvet.hu/sztori/rem080515/ néven elhíresült Fritzl "papa" (meg Prikopil, Natascha Kampusch elrabló kínzója és az öttagú családját lazán lebaltázó bécsi jóember) zavartalan ámokfutása évtizedeken át ebben a hajde boldog Ausztriában. Ahol tényleg KÜLSŐLEG annyira harmónikus minden, annyira gemütlich, tiszta és sugárzó, hogy csak irígykedhetünk, ha elsuhanunk a futómuskátlikkal zsúfolt házak előtt. De ezentúl már örökké azt IS fürkésszük, vajon melyik pince kit és milyen szörnyűséggel sújtva rejthet???? Ödön von Horváth, Kroetz vagy a friss Nobel-díjas Elfriede Jelinek sok más írójukkal együtt majd száz éve már dühödten támadja és gyepálja ezt az osztrák - mint láttuk, eléggé hamis - idillt. Állítják minden művükben hogy irtó férges ez a mosolygó, fényespiros alma belül; a "sógorok" oly kiegyensúlyozott boldogsága, gazdagsága álca csupán mély lelki nyomorukra. És lám, a valóság - pár év alatt döbbenetes eseteket produkálva ill. fellebbentve - igazolja is e nekikeseredett szerzőket. Elfriede - akit igencsak gyűlölnek az osztrák jobboldalon, mint hazája beste elárulóját kritikus könyvei miatt - így vélekedik Ausztria legújabb letörülhetelen szégyenéről, Amstettenről: http://www.muvesz-vilag.hu/irodalom/hirek/8620. Sajnos, - nekem legalábbis - ezek után ez is beugrik majd, ahányszor az agyonsepert, rendezett utcáikon sétálok, bekukkantva a habos-babos függönyök mögé. De azért érdemes elmenni oda a kincses szomszédba, csak figyelni kéne tán a felszín mögé is. :((

Itt például a fényes belvárosi kirakat felirata szerint ilyenek a tipikus bécsi nők (túlszabályosra legyártva) -, hisz az élők azért vaskosabbak és a hírekben olvashatóan, néha sokkal meggyötörtebbek...



Az uram Brüsszelből szombaton hazajőve kénytelen volt osztrák és magyar autópálya-matricát venni. Hogy ne vesszen kárba, június 19-én kiugrottunk Bécsbe, vagy ahogy itthon mindig mantrázzák: a sógorokhoz. Nem tudom, honnan jön ez a bizalmaskodás, talán a történelmi egymásrautaltságunk (sokáig alá-fölérendeltségi viszony, majd harcok után dualizmus) hozta? Szóval a pesti kánikulából el a másik Duna-parti városrengetegbe, az ottani vadmelegbe! De hát annyira közel van ahhoz, hogy mégsem legyünk otthon - kocsival két és fél óra sincs főleg hétköznap és nagy dieselautóra kb. 5000 forint üzemanyaggal (ott jobb minőségű a nafta és tovább is tart!) számolva - így kellemes célpont. Épp egy aktuális kiállítás miatt mentünk elsősorban. Ez - június 24-ig volt nyitva - a gyönyörű Belvedere



alsó épületében a Kert címmel
tekinthettük meg. Mivel ott még sose jártunk - most voltunk negyedszer-ötödször? - azzal kezdtük a túrát.

Itthonról délelőtt 11 körül bírtunk elrugaszkodni szendvicsekkel, italokkal felpakolva. Lehet, hogy snassznak tűnik, de ha tíz perc melóval ezt meg lehet csinálni - PrímaPéknél vett rusztikus bagettekbe olivás margarinra salátaleveleket, keménytojást, szalámit tunkoltam, hozzá egy autós pihenőben elrágcsáltunk paradicsmot, paprikát, zöldalmát - minek dobjak ki ott egy csomó eurót hasonlóért? Az is igaz, hogy Bécs http://becs.lap.hu/ annyi mindenről híres, így a gasztronómiájáról is. Leszögezem: vessenek ezért a - közhellyel szólva - makkot makogva gurigázó vérnősző mókusok elé: a Sachert http://hu.wikipedia.org/wiki/Sacher-torta>, mint olyant utálom. E patinás néven a gazdag szálloda és étterem státusz-szimbóluma az osztrák fővárosnak, oké; de akkor se veszem a számba a tortáját. Brr. Jelzem itthon a Daubner-cuki Óbudán gyárt ilyet parfétortában! :) Volt, hogy ott elcsábultunk az igazi wiener schnitzel http://www.noiportal.hu/main/npnews-2714.html irányába és az tényleg mennyei. De egy ideje megfogadtam, hogy kiskorút, ha lehet, nem eszem, és a borjú még annyira fiatalka, éljen még! - másból pedig az eredeti bécsi szeletet nem szabad csinálni!! Olyan is előfordult, hogy beültünk a Hundertwasser



egyik házában lévő galériás cukiba Mozart-golyós fagyira (a most itthon piacra dobott mocis Carte d`Or ilyen). Mmmm. (Azt is olvastam, hogy idén e városban echte kutyafagyit is divatba hoztak hálisten!) De egy napra elkölteni egy vagyont vendéglőkben, az nem a mi pályánk...

Nos, valamikor kettő táján bevitoráztunk Bécsbe a Duna-csatorna menti ringen. Nem egyszerű a közelekedés náluk sem, mert a térképek se jelzik az egyirányú utcákat; sűrűn járnak a villamosok - kis keskeny két szerelvényes piroska meg az újabbak -, buszok, konflisok,



köztük suhannak a biciklisek (mint Brüsszelben, itt is bérelhetők citybike-ok, ez BX-ben egy évre 10 euró, gondolom errefelé se lehet másként), meg autók az egész napi őrült forgatagban. Parkolni csakis olyan jegyért lehet, amit trafikokban árusítanak félórás, órás, két órás kiszerelésben.(nincs cicó: elviszik a szabálytalanul álló kocsit!) Mint a totószelvényt, x-szel ki kell tölteni rajta a kívánt időmennyiséget. 1 óra 80 cent, és a fel nem használt cédulák korlátlanul elővehetők a következő kirándulásnál.

Mi rögvest a Belvedere-t céloztuk meg, valahonnan a belváros - Stephans Dom, stb. - irányából, oda elkavarodtunk könnyebben, mert azt már ismertünk valamelyest. Ez a palotaegyüttes a Prinz Eugen Gassen közelíthető meg. A két, egymással szemben lévő, de nem szimetrikus méretű épületrész hatalmas park szomszédságában terül el fallal körülvéve, nem messze a Südbahnhof-tól, az ottani Déli Pályaudvartól. (A Prinz Eugenre az Ungargasse-n vezet az út.) Persze, mit ne mondjak, a főpark most épül( majd utána szépül). Toronydaruk (a 21-i vihar nagy kárt tett a városban:fel is borított egy ilyet, meghalt a kezelője), teherautók, a németet kerébetörő tájszólással üvöltöző melósok birtokolták, így a fenti soron a szökőkutak se üzemeltek. Ezt a páros kastélyt a Budát felszabadító törökverő hős, Savoyai Jenő herceg http://hu.wikipedia.org/wiki/Savoyai_Eugen építtette Hildebrandttal, hogy kellőképpen gyönyörködhessen az adott szép kilátásban is. (olaszul a név ezt jelenti). http://www.wien.info/article.asp?IDArticle=10868. Csodálatos felújított pompájában: előcsarnokában barokk "tangó" (harc igaziból) látható,



a márványterme finom hűvös és elegáns



Gondos házőrzőként mosolygós szfinxek fekszenek körbe körbe a rendezett, franciásan elvágólagos virágözönnel teli kertben. . Egyikükkel barátkozni próbáltam ;-)



Művészien kialakított medence frissítette a hőségben forró tömbként ránk zuhanó levegőt és tükrözte vissza a fenséges látványt.



Kétoldalt végig sövényszerűen egybenyírt tömör levélzetű fák álltak őrt. Lépcsők, fel-lehullámzó terep vezetett a lenti kiállítás helyszínéhez, amely egy szerényebb, földszintes kastély pont szemben a főépülettel. Jegyet a Kert-be 7,5, a Klimt-összest, és a többi remekművet bemutató állandó tárlatra 9,5 eurórért adnak. Ez a Garden-gyűjtemény - teljesen egyszerű sima múzeumi körülmények között: fehér falak, pár elszórt virág, slussz - felvonultatja azokat az osztrák, francia olasz, németalföldi, reneszánsz műveket, amelyeket tematikusan e köré a nyári hangulat köré rendeztek. Némileg igazságtalannak érzem, hogy a Rippl-Rónai, Szinyei-Merse, Csók, Ferenczi, Szőnyi, stb. képek nincsenek meghíva ide...

A "Melyik kor hogyan értelmezte a természet, a kert fogalmát"?- kérdést válaszolja meg ez a mustra két nyelven közölt feliratok segítségével eligazítva a vásznak halma között. Kezdik a gótikával: az 1400-es évektől az elvonatkoztatott, kicsit sután ábrázolt természet itt még csak puszta dekoráció a mélyen vallásos Szűzanya körül, de már érezhető az örökre elveszett Édenkert fájó emléke is. Például egy gyönyörú fafaragás finom gótikus csipkézése szól erről. Aztán a reneszánszban kialakul a látkép fogalma: Canaletto festménye a Belvederéről érdekes mai szemmel, ahogy az 1400-as évek végének Brüsszeljéből se volt könnyű sok ismerős motívumot találni, hiába sasoltuk. Ezt a sokat újító reneszánsz mentalitást: az antik világot felélesztve a tájra már kincsként tekintettek - Petrarca volt az első turista, aki csak úgy, a gyönyörködés miatt ment fel a hegycsúcsra - lassan váltja a teremben a barokk mindent túlhabzó díszitettsége.

Láthattuk festményeken a Louis-k udvari luxusát - jegyezzük meg: Prinz Eugen francia származású volt, de anyja meggyűlöltette vele azt az országot, mert kinevették a vézna kisfiút, aki hadfi akart lenni -, ami a francia kertművészet megtervezetten szabályosra fazonírozott óriási parkjaiban tetőzött. Hódítóan nagyvonalú világszemléletet tükröztek a szoborformára nyírt növények, kicentizett színkompozícióban ületett drága virágok: a természetet igába hajtó embert isteníti ez a felfogásuk. Meg azt, aki a népe fölött elérhetetlen magasságban trónol... Anglia viszont, a francia fölényt letojva,csakazértis a romantikus, "ahogy az isten megteremtette"-módon burjánzó vad angolkerteket hozta divatba ! A csatorna kétoldalán még e tekintetben is kemény (kultúr)harc dúlt ... Mert míg a francia park az arisztokrácia szabadtéri fellegvára volt szín- és hadijátékokra - amit aztán a rokokó szinte egész évben zajló édeskés pásztorjátékos karnevállá simított - a nagy víz másik végén a feltörekvő szorgos polgárság alakította ki - botanikai tudását is kipróbálva - a saját életének díszletét. Mesterséges világ kontra természetessség: Európa meg választhatott a kétféle felfogás között.

A német, osztrák, magyar vidékeken oly divatos biedermeier - a kispolgári éra művészete - szabályossága, fotóhűségű festésmódja nem tartogatott annyi izgalmat nekünk, mint az elsöprő hatású impresszionisták. Ott is Sisley, Monet, Manet, Van Gogh taroltak figyelemben - hiszen velük a növények, tavak, folyók, házak, égitestek, levegő megörökítésének új fejezete kezdődött. Máig ható játékuk fénnyel, arcra, kézfejre hulló árnyékkal, valóságban nem létező de azért mindenki szívét és szemét megérintő szinekkel letaglózó...Ezt a Van Gogh-i Borostyánözönt tudta csak a férjem lekapni, mert tilos a fényképezés.



Az expresszionisták mélyebb lelki tartalmakra használták a virágok erejét, például Edward Munch, a Sikoly festője itt is szinte üvölteti piros ecsetvonásaival a felkavaró érzelmeket. Hundertwasser (róla később is ejtek szót) álmairól festett zöldes víziót.

Épp átmosta a hercegi kertet ezalatt egy kis futó zápor, amit így megúsztunk. Amikor kiléptünk a lefüggönyzött, hűvös termekből a forró nap megint mellbevágott, ahogy visszasétáltunk a fenti nagy palotához az apró szürke kavicsokon. Ott épp véradó-ünnepségre készültek az egyik kristálycsilláros teremben: mindenhol sötétbordó bársonyszívek lógtak szövegekkel, melyek e tevékenység fontosságát bársonybetűikkel is hirdették egy vallásos szervezet égisze alatt. A grandiózus főlépcső két oldalán helyezkednek el az egymásból nyíló galériatermek: balra történelmi képek, jobbra pedig Klimt, Schiele, Renoir, Monet, Manet... Nem volt kétséges a választásunk. ;-)) Itt van egész Ausztria leggazdagabb Gustave Klimt-gyűjteménye http://hu.wikipedia.org/wiki/Gustav_Klimt, élén a legszebbnek tartott művével, a hatalmas méretű, aranyfüstben, szerelemben-elragadtatásban úszó Csókkal.



Láthattam druszámat, a szép Juditot is - elmaradhatatlan kiegészítője, Holofernés feje viszont nem annyira látszott kezében - tűnődő időtlenségébe örökítve. Női portréin mindent tudó szemmel követnek minket a hölgyek, akik szerintem a "több, mint modell" arckifejezést nem is szégyellték a szájuk szögletén ;-) Ezek az asszonyok valami kvintesszenciáját adják az ún. "bécsi vérnek", amit operettben is megénekeltek. Ez nem más, mint a makulátlanul tisztességesnek látszó felszín alatt picit romlottan élveteg, kíváncsi és szeszélyes mindenek feletti carpe diem!- felfogás.

E múzeumos habzsi-dőzsi után - mindig azt mondjuk ilyenkor: "volt a brigád a kultúrba`", mert anno ez hétvégéken kötelező volt, hogy okosodjék a nép - irány a Kärtner Strasse! Ez Bécs Váci utcája, ami odafut a fejedelmi Stephans Dom elé.



Aminek a magasba törő csipkecsoda tornyát persze bebugyolálva pucolják, most épp kb. félig fehér a komoly tisztítástól, félig pedig fekete az évszázadok mocskától. Este hat előtt egy hegyomlásnyi kopasz biztonsági őr ordenáré módon kiterelt mindenkit belőle - amúgy is el van választva egyharmad-kátharmad arányban ráccsal. (de be lehet menni azért az oltárig.) Üvegablakai megsérülhettek, csak az oltár mögöttiek eredetiek gyönyörű fényükben. Fel lehet kúszni - ha épp nincs tatarozás, mint most - a tetejébe elcsigáztató csigalépcsőkön. Igazi belvedere= szép kilátás fogad jutalmul!



Én 8 éve küzdöttem fel oda magam, nem tudom a mai árfolyamot... Vele szemben modern üvegcsoda,



tetején drága vendéglővel. A Kärtner amúgy is teli van pöttyözve kiülősökkel. Ahogy az egész gemütlich város is. A dóm oldalába ott "illatozgat" (noha locsolják-takarítják állandóan) a konflis-végállomás. Bizony, e lovacskák hozzá tartoznak a kedélyes - gemütlich - bécsi hangulathoz, még a háztetőkön vágtat egy-kettő.



Nekem ezek a brazil színben tartottak tetszettek legjobban a harminc pár közül.



Egy nagy menet kb. 100 euró és hangulatos, az tény; régebben ezt is kipróbáltuk. Eltrappolnak ritmusos kopogásukkal a császári palota, a Hofburg felé, ahol annyit senyvedett a világszép Sisi és ahonnan éjjente gyakran kiszökött Vetsera Mária bárónőhöz fia, Rudolf, a boldogtalan herceg. Őt anyjához hasonlóan csak bántották az udvarban szabadszellemű nyílt gondolkodásáért. Jobb híján a fiákeresek közül választott magának bizalmast is, úgy utálta az udvaroncokat. Hamar fel is adta az intrikusok és szigorú apja, Ferenc József ellen a küzdelmet, öngyilkosságával beismerve vereségét. Vagy??!! Hiszen suttognak azóta is esetleges politikai gyilkosságról - császári megrendelésre... http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=792>

A Habsburg-ház történetére itt nincs helyünk, sajnos: http://hu.wikipedia.org/wiki/Habsburg, de errefelé van a Kapucínusok temploma , ahol Habsburg Ottó mamája, Zita királyné is nyugszik.

A Kärtner azon jobb cégek utcája, amelyek nagyrészt már nálunk is megtalálhatók: H&M, Mango, Zara, Pimkie`s, StreetOne, stb. Az áraik kb. mint nálunk, akcióznak már most is ezerrel. Vannak persze húde felsőkategóriások is, Versace és vidéke, annyiért amennyiért... A Swarovski-üzlet portálját szobányi méretű kristályeső villogtatja, legalább ennyi hűs jutott nekünk azon a vadmeleg délután.



_A divat, olyan kb. mint Pesten, Párizsban, Brüsszelben, szóval ebben Európa láthatóan egységesül :



figyelmesen szemléli ezt a nők mindenkori nagy barátja, a legbusásabb haszonért reklámarcnak felhasznált W. A. Mozart is.http://classic.radio.hu/mozart/index.php>



Ebben csak az gusztustalan, hogy amikor meghalt, még egy sima temtést se kapott ettől a várostól: a meszesgödörbe dobták a többi névtelen hulla mellé. Jóideje folyton pénzt termő nagyüzem lett belőle - Mozart-kuglikkal, tallérokkal(imádjuk), itókákkal, stb. be lehetne teríteni a Földet is...

Vannak e főcsapásokon túl is hangulatos utcái Bécsnek



egy, mindenhonnan elmaradhatatlan japán turistával ;-)). Illemhelyeket nagyon nem láttam - vendéglőkben persze igen, de ott fogyasztani is kell az élvezetért -, viszont a Kärtneren van egy hatalmas, hűtött áruház, amelyiknek a liftje kívül suhan az üvegfalon. No, abban - méregdrága brandeket: Ralph Lauren, DNKY, stb. árul - a harmadikon van a WC. Rögtön a Habsburgoknál balra fordulva ;-))(ők a népviseletet, a dirndlit - pruszlikos-blúzos, hosszú kötényes, kockás női ruha - és a hímzett bőgátyót nyomatják). Jó az ilyesmit tudni, én azt mondom ;-))) (toalettről beszélek, nem a stájer ruhákról. De az is hozzá tartozik ehhez a néphez.)

Csodásan ápolt parkjaik üdítik a levegőt, le lehet heveredni bennük a golfpálya-kényességű fűre piknikezni, pihenni. Ilyen a Burg-kert az Operájuk mellett, meg a többi is. Kutyaszart egyet láttam, az utcáik tiszták, bár már nem annyira kínosan, mint 24 éve. Na de millió féle fajta náció lakja: török, pakisztáni és egyéb arab, kínai, maláj, fekete, szláv járul hozzá a multikultijukhoz - teli ilyen jellegű vendéglőkkel a kedélyes Wien - és néha ez a lazaság átcsap trehányságba. Épületeik - a diadalmas barokk, a higgadt klasszicizmus illetve a Monarchia historizáló ízlését tükrözik, mint nálunk -



jól karbantartottak, bár a külső kerületekben már közelít a hazai lepukkantsághoz némelyik. Kevesebb rajtuk falfirka, ezek nem így valósítják meg magukat. Itt se tartják ezt annyira dédelgetni való street-art-nak, ahogy Párizsban sem... A kapukilincseik fényesre polírozott rézből vannak, kitört üveg, házfalról folyó bűzös húgypatak sehol!!! Hahó Demszky úr, ébresztő!

Ha már házaknál tartunk, akkor alliteráljunk egyet Hundertwasserrel! Január 13-ig az is barátkozhat 100-nál több művével Budapesten, aki még nem juthatott el hozzá Bécsben. http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=291 A cseh sto=100-ból németesítette nevét - eredetileg Stowassernek hívták. http://hu.wikipedia.org/wiki/Friedensreich_Hundertwasser A többi ragadványnévvel együtt kb. "béketeli, esős nap - hajója neve is ez volt -,sötéttarka százvíznek" hivatta magát egyszerűen. Antoní Gaudí hatását átemelte a szecessziós Bécs meghökkentésére: mivel a természet organikus egységét nem akarta megtörni épületeivel, inkább beléolvasztotta azokat, fákat telepítve rájuk, beléjük, amelyek 20 év alatt erdővé nőttek. A harmadik kerületben van az ún. Village-a: a Lövengasse-n, ahol villamos is jár és a vele párhuzamos Weisgerberländen, mely a Duna-csatorna mentén fut. Ezek kb. három saroknyira fekszenek egymástól ; a Weisgerber...-en van a Kunsthaus című kiállító-komplexum - mi már zárva találtuk - és a 14-es szám alatt egy tündéri vendéglő Hundertwasser stílusában.



Teli van minden zegzuga növénnyel - lila hortenziák, piros-fehér fuksziák bólogattak kikandikálva más futó iszalagok közül. Mi egy olasz kávét (2) és egy csokit (3) ittunk összesen 5 eurórért, de a Stroganoff-bélszínjük például 11-be fáj (ha a balatoni/velencei árakat nézzük, azokhoz képest direkte kedvező). Nagyon-nagyon hangulatos, ajánlhatom! De vigyázat! Még a talaja is hullámos, szabálytalan, (bár ezt egy pesti, aki járdát csak ilyennek ismer felújítás után is, könnyen legyőzi) minden lépést meg kell fontolni. És a serény pincéreknek se lehet méznyalás teli forró tálakkal rohangálni rajta! Na és a toalettjeik külön műremekek!



Vele szemben egy igazi hundertwasseri árkádon át juthatunk le a Duna-csatornához.



A mester kezeművét sok oszlop is dicséri arrafelé az utcán felállítva. Komplett bizniszhálózat szerveződött erre a látványra a Löwengasse-i részen: szuvenírek, ajándékok, poszterek, trikók, kendők, könyvek, stb. kaphatóak este hatig - nem is olcsón! De ezek itt amúgy igazi lakóházak igazi lakókkal, akik higgadtan elviselik a hírnévvel járó turistás bambulászati zaklatást, fotózkodást... Arra azért kíváncsiak lennénk, vajon a kéglikben is hullámzik-e a parketta és a kőburkolat?! Úgy volt, hogy megtervezi nálunk is a Levéltár új épületét, de nem lett belőle semmi sajnos. Demszky úr ismét megszólítva... És már nem is lesz, hisz 2002-ben meghalt a vizek, fák, görbületek, szabálytalanságok szerelmese. Városát mindenesetre nagyon megdobja az általa iderittyentett habókosan nagyszerű, játékos házikói sora...

Nos félnapos bécsi szeletünk el is fogyott. Kimaradt belőle oda is, vissza is Pandorf http://www.mcarthurglen.at/>, az outlet-falu. Habos-babos rózsaszín, folyton bővülő számú giccsházaiban a nagyok - 600 jólismert designernév 150 boltban - akcióznak egész évben: nekem így is drága, de mindig sok magyar tülekszik ott tán félórányira a határtól. Kihagytuk a Prátert - belőle csak a messzi óriáskerekét láttuk fáradhatatlanul járni -, nem jutottunk el a Grinziengbe, ami a borvidékük, se a schönbrunni kastély méltóságteljes nyugalmát élvezni, se az Albertinában felvonultatott expresszionista kiállításra. (Nagyon sok múzeum várja itt a látogatókat patinás épületekben.)

De még a rendszerváltás körüli idők "magyar Mekkájába", a nálunk konzum-mennyországként elhíresült Maria Hilferstrasse-ra sem tettük be lábunkat most. Áruházak sora szegélyezi ezt a jó pár éve rendbe tett sugárutat, ahol már nem annyira minőségi de még kellemesen viselhető, olcsóbb cuccok kaphatók. Anno 1986-7-8 táján még Trabantokban aludtak ott csíkos pizsamás, pohos magyar családapák, melléjük bezsufizva a nagymama is, mert valuta akkor még személyre szólóan járt, tehát kivittek mindenkit, akinek a nevében pénzhez lehetett jutni. Ha megpusztult szegényke a levegőtlen roncskocsiban, akkor is...

Ma már Bécs nekünk is csak egy ugrás, egy könnyed elhatározás kérdése. Nem olyan nyomasztóan fensőbbséges, mint ahogy 24 éve, először odaérkezve nekem tűnt, kevésbé dermesztően gazdag és elegáns hozzánk képest. Ez az üvöltő különbség eltűnt hálisten. "Csak" tisztább,üdébb,



jobban működő, mosolygósabb, ápoltabb emberekkel teli (szinte zéró csöves), és stabilabb jólétet árasztó hely,



mint a mi édesegy fővárosunk. Maga a kiegyensúlyozottság. (Noha friss Nobel-díjasa, Elfriede Jelinek és kollégái iszonyú ellenszenves, idegbeteg népeknek ábrázolják az osztrákokat...) Bár fekvése nem annyira megragadó, mint Budapesté de értékei számottevőek és nagyon gondosan-büszkén őrzöttek. Jó és gyakran látható, saját bőrön megtapasztalható példa az élhető, pezsgő, színes és kellemes városra, amit a június 21-i orkánnal és jégesővel támadó vihar nagyon megtépázott. Halottakat is követelt sajnos, de az hogy pár nap elteltével e bécsi sebekből- kidőlt fák, letépett vezetékek, tetők, stb. - már semmi nem látható, az is biztos. Nem kenyerük ugyanis a rendetlenség/kupleráj. Demszky úrnak dedikálva szeretettel... ;-))))

Fotók (kivéve Klimt festményét): Sebő Gábor




© 2005 Lico Bt.

Tiffany díszüvegekMédiaZöld homlokzat

www.kronart.hu - KronArt Design - weblapkészítés, reklámgrafika, programozás, dekoráció