Fokhagyma, vámpírok - Vámpírok bálja

Levesek és hitek

Mivel megint a "mit főzzek???!!" világrengető kérdése döntögetett le a lábamról vasárnap, elő kellett vennem az elegánsan hűvös társaságot: a garnélarákokat a -22 fokból. Nem a teljes adag maradt meg valamikorról, de azért volt annyi, hogy lehetett vele valamit kezdeni. (Aki persze allergiás az ilyenfajta finomságra, az kerülje el messzire!)

Szóval a helyzet a következő volt: zöldség-alapanyag semmi, tehát mi legyen a túrógombóc előtti fogás? Mivel előző nap vettem egy csomó fokhagymát - amiről már a gazpachonál (archívum) értekeztem - úgy döntöttem, legyen abból krémleves. És éppen előbújtak a fagyasztómból a rákjaim, hát gondoltam bele velük, mi rossz történhet ebből a vegyülésből?!

Fokhagymám tehát volt doszt egy kiadós piaci cirkulálás eredményeképp. Erről a növényről - most ne az orvosi értekezéseket vegyük - érdekes hiedelmek is szólnak. A vámpírokat - setét, éjféltől hajnalig örökkön bolyongó temetői lelkek, akik az áldozat friss meleg vérével jóllakva élhetnek tovább köztes létükben - tartja távol a néphit szerint. A vámpírológia kiemelkedő helyen tiszteli Vlad "Dracul" Tepes havasföldi vajdát a XV. századból, aki kegyetlen és törökverő ember hírében állt, napi szórakozása volt a karóba húzás, mint olyan. Mindaddig, míg Mátyás király fogságba nem ejtette és Visegrádon börtönbe nem vetette. Dracul "sárkányos" melléknevet jelent, még Zsigmond idejéből, amikor is a király Sárkányrendet hozott létre "elegáns Főúri hadi klubként"... Havasföld pedig Romániában van; ott nagy turisztikai látványossággá fejlesztették soktornyú kastélyát Törcsvárott, Brassótól 30 km-re. Az ő évszázadok óta rettegett figuráját írta meg a XIX. században egy gyenge de pszichothrillert teremtő regényben Bram Stocker ír szerző, akit a magyar utazó, Vámbéry Ármin tájékoztatott e havasföldi vérszívó szörnyről szóló menemondákról.(forrás: internet) Ezt aztán megfilmesítették ezerszer, jó kis rettegnivalót kínálva az édes közönségnek a pénzéért. A máig legnevesebb fehér, beesett pofájú, tűfogú szörny a magyar Lugosi Béla lett Hollywood stúdióiban az ezerkilencszázas évek elején... Idén nyáron - maga a világsztár, Roman Polanski rendezésében - június 30-án a Pesti Magyar Színházban lépnek színre a mi vámpírjaink grandiózus báljukon, Kentaur díszletében-jelmezében. Ez Varsó, Berlin után harmadszor történik meg a volt keleti blokkban, húsz évvel a bécsi világpremier után... A színészek szinte ismeretlenek még a nagyközönség előtt (óriási castingolás volt) de két szólótáncos - Krolockként Rákász Dániel, a colos brókerfiú - és a másik Megasztár-döntős, Baranya Dávid már bemutatkozott a tévénézők millióinak. Bővebbet erről: a http://www.vampirokbalja.hu

Nos, vissza az egészséges, szörny-ölő napvilágra: három vagy négy közepes fej fokhagymát megpucolváltam, és apróra felvágtam. Addigra az olivaolaj már sercegett a lábosban, arra dobtam őket, majd kevergetés után jól megszórtam a durumbuzás illetve a rozslisztes zacskóból. Összekevertem és levesnyi hideg vízzel rántást kavartam, kis borssal ízesítve. Fél liter főzőtejszín harmadát hozzá öntöttem, ízesítettem tengeri sóval (általában mindig azzal főzök, mivel jódtartalma miatt nagyon egészséges), kurkumával (a kutatások szerint nagyon hatásos az Alzheimer-kór ellen, és bár hasonló színt lehet vele elérni, sokkal olcsóbb, mint a sáfrány, amely a szép aranyárnyalatot adja az ételeknek), belevágtam friss citromfüvet, rozmaringot, oreganót meg egy babérlevelet. Szépen forrdogált, szinte habosra. Akkor aztán a némileg felengedett - ötforintosnyi - rákokat kis öblítés után beleengedtem a levesbe. Így együtt is főttek kicsit, kevergetés-kavargatás közben. Tálalás után még megszórtam petrezselyemmel, és kis reszelt sajttal. Nagyon finom, izgalmas étel lett belőle! Hárman kétszer vettünk, és még maradt másnapra is hasonló mennyiség.

A hagymaleves is jóízű, a franciák egyik kedvence.



Igazuk is van, hiszen a vöröshagyma már egyiptomiak szent, Ízisz istennőnek ajánlott növénye volt. Gyógyerejében ősidőktől fogva mindig is hittek: régen pestis ellen, ma pedig hurutra, légúti betegségekre, szív- és érrendszeri panaszokra, rák- megelőzésre ajánlják. Olasz tudósok szerint 150 zöldség-gyümölcs közül a vörös- ill. a fokhagyma a leghatásosabb "gyógy"szer. Kénes alkotórésze okozza jellegzetes szagát és ízét. Még afrodiziákumként (potencia-növelő szer) is bevetik, kérdés, hogy erre tényleg jó-e? Ki tudja, de az biztos, hogy jó koleszterinszint csökkentő: lepucolja az erek faláról ezt a káros anyagot. Ezért ha lilahagymakarikás zsíros deszkát eszünk, tulajdonképpen már valamit tettünk is az egészségünkért ;-)). Ezenkívül a vérrögképződést gátolja, difenilaminja segítségével inzulint szabadít föl a hasnyálmirigyből, bélgörcsöt enyhít, és már Pasteur is leírta baktériumölő hatását.

Wales címerében is benne van azóta, hogy védőszentjük, Szent Dávid, - aki csak kenyéren és hagymán élt -, a csatába menő walesieket erre a nála jól bevált puritán kosztra bíztatta. Ők megfogadva tanácsát így éltek, ettek és e módon győztek! (a Wikipédia nyomán).

Nos pár közepes fej vöröshagyma felkarikázva, olivaolajon megfonnyasztva ugyanolyan eljárást igényel, mint a fentebb említett fokhagyma-zúzalék. Kalifornia egyik legfelkapottabb vendéglőjébnen a séf állítólag 5 órán keresztül karamellizálja az ő hagymáját. Na ez nekem nincs megfizetve ;-))) Jó kanálnyi adag liszttel rántást készítünk, ami krémességet eredményez; ezt tejszínnel/tejföllel lehet fokozni, meg úgy is, hogy botmixerrel pépesítjük, pár szálat egyben hagyva. Borssal, sóval, pici fehérborral, fűszerekkel - citromfű, babérlevél, stb. - összefőzzük, közben kevergetve elegyengetjük a lisztcsomókat. Amikor kész, pirított kenyérdarabokkal, reszelt sajttal vagy a képen látható módon ráolvasztott brie-vel tálaljuk. Igazán nyersen hatásosak e hagymafélék, de megfőzve is komoly védőbástyáink a bajokkal szemben. A fokhagymáról még azt is hiszik, hogy nemcsak szimplán a vámpírt, de magát az élő-viruló közemberi rosszindulatot is képes elűzni küszöbünk elől, ha az ajtónkra aggatjuk ki füzérét.