Csak jó tökösen!

Hallowewen előtt és után is tök az ász

Kezd itthon is elterjedni az a szokás október 31, november 1 táján, amit az ír szigeten és Amerikában Halloween ünnepének neveznek. Az Óperencián túlra másfél száz éve került ez a kultusz az éhség elől oda menekülő írekkel, akik magukkal vitték smaragdszigetük e népszokását, ami a Kr. előtt az V. századból maradt rájuk. Az ősi kelta naptár szerint minden év november 1-én Samhain napistent fogságba ejtette a sötétség ura, vagyis elkezdődött a tél. A néphit szerint október utolsó napján előkúsztak a halottak földalatti rejtekükből, hogy évente egyszer látogatást tegyenek a földön. De hogy mégse találjanak ilyenkor élő, megszállni való lelket, az elővigyázatos emberek minden tüzüket kioltották, otthonaikat olyan fagyos, rideg odúnak álcázva, ahol mindennapi melegségnek nyoma sincs... Miután így kivédték a hullák rohamát, másnap a szent tölgyek körül várták, hogy a kelta papok új tüzeket gyújtsanak és tánccal kérjenek isteneiktől támogatást a hosszú télre, és egyáltalán a jövőre. Ezután egy-egy parazsat ebből a misztikus lángból adtak mindenkinek, hogy az világoljon náluk ezentúl szerencsét hozva a házra... Ez az ünnep még a Kr. utáni I. században bekövetkezett római megszállás után is életben maradt, sőt az ő Pomona-ünnepüket is magába olvasztotta. A gyümölcsök eme római istennőjének és Samhain kelta napistennek a kultuszát, majd a 835-ben kihirdetett mindenszentek katolikus ünnepnapját végülis egybe gyúrták az írek az évszázadok alatt. A Halloween név is az All Hallow`s Evening-ből rövidült.

Töklámpást meg azért készítenek lelkesen ilyenkor, mert ezzel egy Jack nevű ír részeges lókötőre emlékeznek, aki furmányosan rászedte magát a sátánt is! Mégpedig úgy, hogy felmászott előle egy fára, amelybe keresztet vésett. Az ördög őt üldözve, a gallyak közt így csúful csapdába esett. Kiszabadulásáért megígérte Jacknek, hogy soha többet nem kísérti meg. Viszont a jófirma ír úr halálakor ezekután se a pokolnak, se a mennynek nem kellett. Ám hogy el ne tévedjen az örök sötétben, a kénköves világ ura mégis adott neki egy parazsat a nála folyton lobogó tűzből. Ezt kivájt marharépában őrizte Jackünk, hogy sokáig kitartson. Mivel Amerikában több volt a kivájnivaló tök, mint répa, így lett ott kötelező kellék Halloweenkor a töklámpa, különféle borzadályos pofázmányokra mintázva-kifaragva. Gyerekek ünnepévé vált végül, akik leplekben huhogva, kísértesdit játszva barátkoznak túlvilággal, de felnőttek is szívesen riogatják magukat és egymást hülye jelmezekben... http://halloween.lap.hu forrás: internet

A halottak kultusza Magyarországon is élő hagyomány november 2-án, az egyház erre kijelölt ünnepén. Régen - akárcsak még ma is Mexikóban - szépen megterítettek az elhunytaknak, akiket erre az egy napra viszavártak a való világba. Még a koldusoknak is juttattak ételt ilyenkor. (forrás: internet) Mára ebből csak a méregdrága koszorúk, a virágosok csúcsbevétele és a temetői tülekedés maradt. A bensőséges viszonynak ez a hajcihő nem tesz jót: muszáj végig rohanni a temetőket, akár mások letarolása árán is. De ez már nem a tök meséje...

A magyarban ez a szó - azonkívül, hogy egy növény és egy község neve - még számtalan értelemben használatos, főleg persze szlengben. Mivel a sütőtök - ez a Dél-Amerikából származó, a földön kúszva óriásra megnövő zöldség, amely döngő hangot ad, ha éretten megkongatják, - belseje némileg üres, lehetőséget ad már jó régóta a hülye, bugyuta ember egy szóval is találó jellemzésére. Kabakos termése miatt az emberi fejre még ma is azt mondják, hogy kobak. A tökfilkó (a magyar kártyából), tökfej elítélő véleményt fogalmaz meg, de ez már csak szelíden korholónak tűnik a leginkább elterjedt négybetűsökhöz képest ;-)! Régen ez bizony súlyos sértés volt! Ma ugyanakkor a jó, klassz, szuper szinonimája is lett a tökállat, tökjó, tökbaró kifejezés, érdekesen vegyítve a pejoratív és a pozitív tartalmat. A tökégő pedig a nagyon kínos, borzasztó, kellemetlen, ciki egyszerűsített megfelelője.

Aztán persze a legvulgárisabb de leggyakrabban alkalmazott jelentése a nemiséggel kapcsolatos. A férfi nemiszerv legérzékenyebbjeit, a heréket jelenti mindenféle összefüggésben: tökön lehet rúgni valakit, tele van a töke valakinek valamivel, az a tökös csávó, aki igazán férfias, stb.(Még amikor lecsapható sorompószerűség tarolt a metróbejáratoknál, azt is tökgyalunak nevezte el hamar népnyelv, mert azon tájékon tudott nagy kárt okozni hirtelen lecsapódásával. :-)) Becézésként némileg bumfordi szeretet-megnyilvánulás a Töki, Töksi. Nos ezek a kifejezések mutatják, hogy e növény igazán megtelepedett honi viszonyainkban, nyelvben-konyhában egyaránt...

Spárgatökből szokták csinálni a könnyen, egyszerűen megfőzhető, jóízű tökfőzeléket, ismert a tökös-mákos rétes sok tájegységünk kuriózumaként, és persze a C-vitaminban gazdag téli csemege, az édes sütőtök is népszerű.

Bár a szotyola (napraforgómag) kezdi kiszorítani a tökmagot a nagy rágcsa-küzdelemben, ez utóbbi nemcsak finom de nagyon egészséges is! A spárgatök magja a legalkalmasabb a pirításra de odaégve már nem jó! Irtó sok B1- és B2-, E-vitamin van benne, gazdag esszenciális zsírsavakban, viszont kevés szénhidrátot tartalmaz. Kálium-, magnéziumtartalma óvja a szívet, érrendszert, ezért a magyar lakosságnak nagyon is jó lenne rá/visszaszoknia erre a köpködnivalóra... (Szemetelni pont úgy lehet vele, mint a napraforgómag héjával, ha ez szempont!)

A tökfőzelék hamar-étel, nincs sok kec-mec vele. Vegaöröm is, ha hús feltét nem kerül hozzá. A nyári megbuggyantó melegben anélkül csapja el az éhet, hogy megterhelné az ember gyomrát. (Persze régi menzákon tudták borzadályosra fazonírozni, amikor a kanál is megállt a csúszpájznak csúfolt rántásbetonban!!)

A közepes nagyságú hosszúkás tökből - amikor még friss, könnyen lehámozható a zsenge héja - lereszeljük a magház kivájása után megmaradt húst.(Mirelite-nél ez már adva is van.) Picit besózzuk, s amíg levet ereszt, odatesszük az olivaolajat forrósítani. Már önthetjük is a fazékba a szálasra vágott tököt. Kicsi hideg vízzel rántást alakítunk ki a kevert pirított liszttel, sózzuk-borsozzuk ízlés szerint. Tejföl és pár cseppnyi ecet kellemesen besavanyítja. Elengedhetetlen hozzátartozója a kapor, amit felaprítva közé keverünk, amíg bugyogva fő. Én - valamilyen felvidéki recepicés könyvben olvastam ezt nagyon régen és azóta - kiskanálnyi baracklekvárt is beleforralok. Eltűnik benne, aki nem látta, nem mondja meg, hogy ez is vele főtt, de még izgalmasabb ízűvé teszi.

10 perc sincs talán, míg elkészül, nem is kell agyonkutyulni... Tálaláskor is kaphat még egy kis tejfölsipkát. A vérszomjasok fasírttal, sült hússal, virslivel, kolbásszal, stb., míg a vegák tükörtojással, bundáskenyérrel vagy rántott sajttal fogyaszthatják. Elkészülte után lefagyasztható is.

A "tök-rokon" uborka is cucumber-szerűség, és a formája miatt az is sok kétértelmű poén szereplője. (a kígyóuborka méretesebb darabja effektív kiválthatja akcióban a rá hasonlító nemiszervet. Nőgyógyászok mesélhetnének arról, mi és honnan kerül elő néha... ;-))

Indiából származónak mondják, de Dél-Amerikában az indiánok ismertették meg a fehéreket vele: már akkor is salátaként termesztették és fogyasztották. Mivel nagy a víztartalma, vitamin- és ásványianyag-gazdagsága, ezért jó külső-belső méregtelenítő. A kozmetikai ipar odáig van érte: arckrémek, bőrpakolások alapeleme. Otthon is gyakran kísértenek asszonytársak uborkaszeletekkel a képes felükön, rémületbe hajszolva ezzel emberüket. Pedig csak neki akarnának szépek lenni így, hiszen összehúzó, tonizáló, frissítő ez a kezelés!

Salátának többféleképp is finom: ha magyaros, akkor ecetes (sok sóval beszórjuk a felkarikázott ubit, és egy idő múlva kicsavarjuk belőle a kicsit keserű levet) öntettel tálaljuk, borssal, tejföllel, paprikával, fokhagymával megvadítva. Behűtve ugyanolyan finom, mint a divatossá vált tzatziki, ami a görögös vonulat az uborkafronton. Én azt így csinálom: lereszelem - gyakran meg se hámozom, ha olyan zsenge héjú - sózom, kicsavarom, majd fokhagymával, tejföllel/kerfírrel/joghurrtal, olivaolajjal, fetasajttal (vagy másféle karakteres márványsajttal), borssal összekeverem és hűtőben hagyom összeérni.

A sopszka - ami bulgár saláta - is isteni nagy hőségben: kell hozzá megsózott és kockára vágott uborka, paradicsom, paprika, hagyma, fokhagyma olivaolajjal nyakon öntve, plusz felkockázott fetasajt. Nymmm... Ha ehhez fekete vagy zöldes olajbogyót is beledobálunk - nem tudom, mi lesz akkor a neve - de a színorgia mellett az íze is vadítóan jó lesz... Sós-olajos vízben kifőzött olasz pennét, fusillit, amorinit, vagy magyar szarvacskát, orsócskát, kagylóformát, stb. is keverhetünk az uborkához, paprikához, reszelt sárgarépához, melyeket hagymás-fokhagymás, tejfölös-tejszínes, majonézes szaftban forgatunk reszelt sajttal: akkor hideg tésztasali lesz belőle. Nagyon kiadós - kánikulában is finom, könnyű étel - de máskor is kellemes előételként, sültekhez, adag vacsoraként.