Lángos paradicsom leveskével

Itt volt és elsuhant már a nyár. Jó kiadós volt, hálisten, hisz "firenzei" időjárással kecsegtető tavaszunk - köszönhetően sajnos a globális felmelegedésnek - után perzselt a hőség (42 fok júliusban). Ismét enyhe telet jósolnak a havas belépős november után... De amikor végre jó az idő, - és ez azért 2007-ben kb. félév volt! - a napfény meghozza mindenkinek a "Hurrá-nyaralunk!"-feelinget (de édes szovjet flm volt, a tőlük igen ritka humoros fajtából!). Na és az aztán elválaszthatatlan a lángostól, ami azért nemcsak idénykaja: annyira nagyon finom, hogy egész évben falni kell! Erről az Index koratéli lángostesztje is tanuskodik:http://velvet.hu/blogok/tejbenvajban/2007/11/06/nagy_budapesti_langosteszt/

Bizony, a jó öreg lángos nem más, mint a kenyértészta maradékának olajban kisütött "magyarosch" változata (Szentendrén állítólag nyugati turisták nyomására elkezdték porcukorral szórni!! Óh irgalom atyja, ne hagyj el!)Hogy a falusi házaknál heti szokásos vekniadag lesütése a gyereknépnek is okozzon valami szórakozást, kitalálták nekik a leesett végek gyurmázását, forró olajba-zsírba vetését. Erről vall Magyar Elek (ő volt Magyar Bálint nagypapája, ez 1 piros pont neki a millió feketéje mellé), a múlt század híres Ínyesmestere, akinek szakácskönyvéből még most is a nagy receptírás-boom ;-)) idején is sokat lehet tanulni:http://www.gyoriszalon.hu/hetnap/index.php?t=hetnap/2007/MagyarElek.html Tényleg nagy ötlet volt!!! Hiszen hány és hány élelmes, a szocializmus szovjet segítséggel jó szűkre szabott keretei között milliomossá lett ember áldja ennek az egyszerű tésztának a kitalálóját... Mert azokon a hajdani meg mostani XXI. századi balatoni nyarakon is http://abalatoninyar.fw.hu/ a lángosért /palacsintáért sortállók full aranybányává változatt/j/ák az olajbűzben fuldokló bodegákat, a hajdan maszeknak nevezett sütödéket. Oly vékonykára nyújtották a tésztát ott a kedves dolgozók, hogy át lehetett rajta látni (minimális adag liszt), de a frissen sült aranybarna finomságba beleharapni, mmmm, még így isteni volt! Ma is döng diadalmasan a "lángosbiznic" a tóparton mindenfelé nyáron: Lellén egy nem is annyira anyaghiányos darab 200 magyar forintot kóstált simán, a rávalók, tejföl, sajt, stb. külön pénzbe fájnak. Ha nem hűlt volna ki, míg az uram meghozta, nagyon finomnak is nevezhetném... (Ritkán jutok a Balcsira, mert ha összejön nyaralni való pénzem, inkább az Adriára nyomulok http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=5, ami majdnem egy árfekvésben van a nagy tóval. Ami, szó se róla, tényleg csodaszép, de a tenger, AZ A TENGER!!!)

No, persze a lángos nemcsak nyári élvezet (a Szigeten 350-ért mérték alapesetét, ahogy olvastam: hát húzós), hisz a piacokon állandóan kapható, ahogy az Index/Velvet kommandója értünk végigette: ahogy ők, én is ajánlhatom a Nagycsarnokban - náluk az volt a legrosszabb, nekem anno bejött -az emeleti vagy a Lehelen a földszinti standot a savanyúságosok mellett. Főleg, mert már eltakarodott onnnan az a dermesztően modortalan, hajszínét hetente változató bunkócska (sajna, mint hallom: mégsem, csak az emeletre került a földszinti boltból :((( ), aki kishíján az ember pofájában hajította a kért változatot merő emberszeretetből... a Fény utcai piacon az említett lift mellett giga-adagokat mérnek 180 forint körülii alapáron, az is érdemes megkóstolni! Az eredetileg simán kisült, csak a fokhagymás ecsettel megkent mellé odasorakozott aztán a fejlődés rohanó lépteivel ;-) a millióféle gourmet-változat: a sonkás, a sajtos, a túros, a káposztás, a sült baconos, a virslis, stb. 30 féle változatot ismer a tudomány jelenlegi állása ;-)) Nekem mégis az őseredeti teljesen "eccerű" a leginkább kedvemre való: van abban valami gyönyörű, ahogy a felpuffadt, kívül ropogós kérgű forró csodát megmarkolja az ember a fecniméretű zsírpapírjában, beszippantva az illatát (főleg, ha néha cserélik is az olajat alatta).

Nos, én úgy vagyok vele, hogy amit nagyon szerettem gyerekkoromban, azt megtanultam főzni is. (a rántott husit is már tudom 2009 februárjától! :-))) http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=386) A lángosról meg kiderült, amint elsajátítottam anno a kelttészta csínját-bínját, hogy marhára könnyű készíteni, szinte magától megy, ahogy az édes változata is, a fánk, aranygaluska, bukta... Ami a strapa és fúj-fúj benne, az a fritőz - olajsütő - lepakolászása, majd kitisztítása. Nem csinálom gyakran, mert ez azért csakis frissen sütve az igazi, és már nagyon ritka madár az az alkalom, hogy mindannyian otthon legyünk egyszerre. Mert csak akkor érdemes neki ugranom. :))

Hogy mindez komplett ebéd legyen, elé - mondjuk, egy jóízű torinói krémlevest ajánlok. Ez a fennkölt név tulajdonképpen az Astoria harminc évvel ezelőtti konyhájából származik; akkoriban be lehetett ülni oda bárszékekre a pult mellé pár megfizethető árú kellemes ételre. A kedvencemmé lett ez a piros lé, ami nem más, mint sűrű paradicsomleves, reszelt sajttal megszórva. Én nagyon szeretem a paradicsomot - hőségben a spanyolok gazpachojánál http://www.lico-art.hu/media/szem-szaj20.php nincs is jobb - írtam sokat róla abban a cikkben. Falom, - amikor már íze is van nemcsak a kemikáliákkal dús - két pofára, bár harminc éve emiatt (is) összeszedtem egy rohadt fájdalmas vesekövet (nagyon kálciumdús növény!). De a magyar parit nem bírom hanyagolni, olyan jó ízű... No most 400 gr-os kecskeméti sűrített paradicsomkonzervet bontottam ki hősies feszítő munkával fémdobozából. De az olasz üveges lé is nagyon finom! Kis szőlő-, gabona-, dióolajon (most ez van oliva helyett) megfuttattam pár kövér gerezd fokhagymát, majd erre öntöttem a kibűvészkedett pürét. Ezt pár kanálnyi vitaminos liszttel összekevertem, majd hideg/!/ vízzel felengedtem. Olyan krémsűrűségűre... Bele a tengeri sót, bazsalikomlevelet, oreganot, kis szárított hagymás petrezselymet, törött fekete borsot, és szép gyöngyözve hagytam forrdogálni. Pici citromlevet is jó néven vesz a leveske, amitől nagyon finom pikáns ízű lesz. Rá a koronát a szintén paradicsomos kenyérből (Príma Pék-féle, isteni még a hagymás, a paprikás, az olivás is belőle!; a Kaiser`s-ben kapható 230 Ft-ért) készített saját krutonom alkotta. Nem nehéz: olajjal megöntöztem a kockára vagdalt kenyérszeletkéket, megszórtam szárított petruskával, majd megsütöttem-pirítottam grillen. Ezeket dobáltam bele a forró levesbe, tetejére pedig sajtot - trappistát, nem a drága parmezánt, de azt is lehet persze - reszeltem. Ha azt mondom, isteni volt, nem túloztam! A paradicsomleves úgyis élvezhető és szinte egytálétel-töménységű, kiadós ebéd lesz, ha az eleve sűrű, ízes lébe sós vízben szokott módon kifőtt, majd oliva/más/olajon serpenyőben aranyra-roppanósra pirított olasz (vagy hazai)rövid tésztát dobunk. Én speciel magyar szarvacskákat csináltam, de a millióféle más is: csiga, penne, farfalle, stb. - lásd itt: http://www.latte.hu/gallery/show/tesztakalauz<6a> - mind finoman simul bele a szaftba. Átsültségük miatt el se áznak benne nagyon és reszelt sajttal pláne dús étellé válik ez a combo. :-)) Szóval a lángos barátságos étel, mert elő lehet készíteni jóval a nagy zabálás előtt (istenem, mekkora film volt ezzel a címmel 1973-ban Marco Ferreri mozija!! http://filmtortenet.tar.hu/Bouff.html; vendégségre tehát ideális! Kell hozzá kb. fél kg liszt (ha lehet, vitaminos, durum vagy más egészségesebb fajta), élesztő (kocka- vagy poralakú), csupornyi tej, kis cukor, só, egy-két tojás. A langyosított cukros tejben felfut - habossá válik - az élesztő; ezt beleöntöm abba a liszthalomba, amit előtte jó, ha átszitálunk, könnyebb lesz a tészta ettől. Kávéskanálnyi olivaolaj is belekerül, mellé a tojások, só módjával - és elkezdem megdolgozni=kiverni, hogy hólyagosan egynemű legyen az anyaga. Nem kis meló, nem mondom; bár vannak erre dagasztógépek is. Finoman rugalmas, fényes tésztát kell kapnunk, amit vihetünk is a lakás legmelegebb pontjára keleszteni - törülközőkbe jól bebagyulálva, mert ha megfázik a szentem, az a vég!! Egy-két óra alatt gyönyörűen felemelkedve meg is kel őkelme, isteni nyersen is, csak kicsit gyomorforgató!

Aztán kinyújtom a kelesztett trutyit a belisztezett deszkán, és tenyérnyi darabokat szaggatok belőle. Letakarva azok is kelhetnek még egy kicsit. Addig előcibálom (mert én csak erre meg fánkra használom) a fritőzt. Beleöntöm az olajat - mivel jó sok kell belőle, ide nem olivát ajánlok persze ;-)) - és felforrósítom a bejelölt hőfokra. Ha ez megvan, bele fejeselnek a szétlapítgatott lángosok; az enyémbe 2-3 fér bele. Mindkét oldalát aranybarnára sütöm és szalvétára lecsepegtetve, szárazon tálalom. Frissen az igazi, fokhagymás túrós tejföllel, reszelt sajttal - lásd a képen - megbolondítva. Ebből a mennyiségből (kb. fél kg-nyi liszt, de persze belekerülhet még pár deka, hogy hogy ne legyen hígfolyós)négy embernek 4-5-6 darab is kijön fejenként, persze nem akkorák, mint azok a hajdani tópartiak meg a piaciak... Na de ízre legalább annyira jók - sőt!!, mondom szerénytelenül ;-)- és a nyersanyag is ott van bennük... Amúgy bármit rá lehet kenni ketchuptól a liptóiig, kinek mit bír el az ízlése és az ízlelőbimbaja... Én aztán szalvétán át szoktam szűrni az addigra már kihűlt olajat, és hideg helyre elteszem. Kétszer-háromszor fel tudom használni így; DE persze forrósítás előtt bele kell szagolni, mert ha SAJNA mégis megavasodnék, akkor tönkre vághatja az egész sütést....