Mit rejt a háromlábú csirke hasa?

Uborkaszezonban ilyen címmel bulvárszenyák ezreit lehetne eladni.... Hogy nekem is beválik-e, mint marketingfogás ;-)))???

Mindenesetre az már valami, hogy a baromfihús most már Magyarországon is eléggé alapvető fogás lett az étkezésben. A már megzenésített paprikás csirke, töltött combok mellé most tehát felzárkóztatom az egész madarat bemutató cikket is.

A már pár éve folyamatosan világméretű járvánnyal riogató madárinfluenza-tünetek ellenére, - amikor a betegség hazai megjelenésekor 20 %-kal csökkent a szárnyasokat vásárló kedv -, most megint kezd visszaállni a rendes kerékvágásába a dolog. Ennek örömére emelték is az árakat, a többivel együtt. Csak a tigris-szelető géphez :`-( jutunk változatlanul jutányosan ezentúl...

Nos, az viszont mindenképpen jó hír, hogy a zsíros, vörös húsokról kezd átállni édes hazánk lakosság a fehérhusú baromfiakra. Pulyka, liba, kacsa, csibe - mindegyiknek van helye a magyar konyhákban, mégha százezerszámra is kellett szegénykéket leöldösni Bács-Kiskun megyében nyár elején meg év vége felé is. De azt mondják szakértők, emiatt legalább pl. Németországban ismét kezd jó ára lenni a hazai kacsának-libának, ha kiengedik a járvány-fertőzöttség elmúltával megint a nyugati piacokra. Hát szomorú ok a vigalomra...

Kellemes fogyasztani (minden táplálkozási próféta ajánlja), bár nehéz elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy ezek a csirkék isten szabad ege alatt soha a büdös életben nem kóricáltak, mert tömött, mindig megvilágított ketrecekben tengődnek vágásuk napjáig. Az emberi vérszomj és a lelkiismeret sokszor ütközik (bennem is), de sajnos én még nem jutottam el a vega megvilágosodás mennyországáig. Persze az is felvethető e téren, hogyha egyszer minden állat meg lesz kímélve az ember vért csattogtató "tépő" szemfogától, akkor életben maradnak-e illetve lesznek-e még egyáltalán? Mert felnevelnek-e csakúgy passzióból, szeretetből a népek a maguk költségére gulyányi marhákat, bárányokat, malackákat, repülni se tudó, nem-énekesmadárkákat? Kényelmes és finom helyen tartva őket, drágán vehető jóízű tápon, abrakon, friss vizen; csakis a szép szemükért ki áldozna rájuk pénzt-fáradságot, hogy éljenek az állati kor végső határáig nyugiban?!

Szóval összetettebb ez a kérdéskör, mint első blikkre hinnénk, és szerintem a húsevő ember sem csak mocskos gyilkosa a földnek... De az igaz, hogy ameddig élnie adatik a jószágnak, az legyen szenvedésmentes és lehetőleg "boldog" élet! Tudtommal ez Eu-előírás is, és jó is, hogy ez már parancs.

Az állat ne legyen teljes alávetettje a két lábra állástól teljesen elszállt homo sapiensnek, mert nagyon sok mindenben tanulhatnánk tőlük intelligenciát, szolidaritást, önzetlen szeretetet, stb.

Ezt a mi csirkéknek az uram a Lehel piacról szerezte be, mint majdnem minden kajánkat. Nekem tetszik ez a Rajk László megálmodta "részeges hajó" (Rimbeaud után szabadon) fazonú színes, bolondos épület, most már főleg, hogy benőtték a növények. Annál a borzasztó dzsumbujos állapotnál, ami a régit jellemezte, mindenképp jobb. Az árai férjem, Gábor szerint a legjobbak Budapesten, van bő választék - már szóltam a két üzletben is finomságokat forgalmazó cicabenzines=tejes boltról a túrósgombócos cikkemben - ingyen lehet még mindig parkolni, sok helyről hamar és jól megközelíthető. Na, szóval hozott már több tonna baromfihúst onnan, de a legutóbbi jószág csúcsdöntő volt.

Neki lapult az a bizonyos három láb az amúgy teljesen sterilre kipucolt hasában: ahol az én gyér anatómiai ismereteim szerint nem ilyenek szoktak lenni, hanem máj, szív, zúza, gyomor, stb. Ezeknek halvány nyoma se, csak csukott szemű feje kornyadozott még a nyakán. Ettől rendesen hülyét szoktam kapni, amikor rám ront: ez számomra tömény iszony, pláne, hogy karmok integettek ki a pocijából is... Brr.

De enni kell, nincs mese, hozzáláttam. Úgy gondoltam, hogy legyen töltött, de persze csak a gomba, tej, stb. hiányzott hozzá... Ám volt főzőtejszínem, abban - kicsit felvizezve, az igaz - áztattam bele a barna kenyeret a töltelékhez. A fentiek híján reszelt sajtot, sót, borsot, kis tejfölt kevertem hozzá, majd ezt töltöttem a bőre alá meg a gyomorüregébe. Kurkumával (jó állítólag Alzheimer-kór ellen!) és csirke-fűszerkeverékkel megszórtam és ezután olivaolajjal kikent tepsiben pihenve kezdett pirulni. Először takarás nélkül alul-felül kapva a hőt, aztán fólia alatt. Néha locsolgattuk - kis bor+víz - saját szaftjával is, és kb. két óra múlva meg is lett. Sokszor írtam, hogy nagyon gondosan kell átsütni, mert nyersen életveszélyes lehet!!

Szépen kidagadt a tepsiből és amilyen gusztán nézett ki, olyan finom is lett. Ezt is sokszor szeretem csinálni, mert hidegen is jóízű, eláll pár napig, kiadós nagyon. Még köretet se ettünk hozzá, csak paprika-paradicsomsalátát, olajos, hagymás, sós lében. A zsírját kenyérre kenve jóízű reggelit vagy vacsorát nyerünk.

Bár nem ezzel egyidőben készült, de felteszem ide a sült csirkeszárnyakat is. Ez se ördöngösség, hamar megvan, ami meló benne, az a kozmetikázás: epilálni kell a piaci maradakat, mert elég nagyvonalúan engedik ki őket a forgalomba a tanyáról...;-))). Magyarul nagyon tollasak bírnak lenni a drágák: ezt jobb megelőzni, mint megenni. Amúgy ez a szegények kajájának számított még az olcsó kádáriban, sokan el is dobták a szárnyát, annyira nem tartották értékes ételnek. De besózva-paprikázva, megfűszerezve még borssal, szárnyasra való porokkal aranybarnára-ropogósra megsütni; gyakran meglocsolva a saját, illatosan kicsordult zsírjával , bizony mondom néktek: a végeredmény isteni!! Friss kenyérrel, sült krumplival, rizzsel lehet neki esni: javasolt még fényesre tunkolni a tányért is a nagy rágcsa után! Mmmmmm.... ;-)))