Reklám: a nagy átverés

Claudia Schiffer legalább nem vakít, mint a magyar "reklámhősök": a német naccsága marhanagy pénzekért árulja az illúziót, hogy egy kencekenés és rohadt szépek, simák és kortalanok leszünk, mint ő....



Mert amit itthon először láttam, arról azt hittem, hogy rosszul látom. Hogy ilyen nincs. Hogy a szakmai tisztességben, elég jó pasiként megőszült riporter - sokaknak A Riporter -, Szilágyi János ezt nem csinálhatja igaziból. Hogy csak a dublőre idétlenkedik az Ariellel. /Nem fizet sajna nekem senki semmit neve említéséért, hát írhatok, fikázhatok kedvemre... ;-)/ De biza, hogy ő volt! A férfiú, akit, OKNYOMOZÓ szakemberként annyira felizgatott az Ariel patyolatfehérségének az ő szent titka, hogy időt-fáradtságot nem kímélve utánaeredt legott a Fresenius Intézetbe, spontán meggyőződni minderről... Kac-kac ;-))). Aztán azt látom hüledezve, hogy egy másik (addig szintén hitelesnek megismert) média-nagyság, - a mostanság mokkázgató - Jakupcsek Garbiella tette ugyanezt ugyanezzel a márkával. Állati meggyőzőnek vélt szemmeregetéssel, őszintének mutatott testbeszéddel próbálva lenyomni a torkunkon ezt a blődlit; a "mindent az olvasóért"- típusú újságíró figuráját cinikusan felhasználva ebben vakításban. Visszaélve azzal a szakmájukat még mindig övező hittel, hogy a jó hírlapíró, riporter, tévés mindent lelkiismeretesen maga ellenőriz, és mert nem lefizethető, benne megbízhatunk. József Attilával http://www.bibl.u-szeged.hu/exhib/ja/jozsef.html szólván: "Az igazat mondd, ne csak a valódit." És még valamit tőle, stílszerűen: "Nevem,ha van, csak áruvédjegy,/mint akármely mosóporé..."

Látta a jövőt??!!! Szóval mi folyik itt??

Tóta W. Árpádot, az Index publicistáját idézem hálatelt szívvel, hogy azt látja és írja, amit én is próbálok itten(kisebb hatásfokkal persze):"Van még itt valami fontos. Az emberről, aki a reklámban szerepel. Joghurtot lóbálni és azt hazudni, hogy az a legjobb és az egyetlen, az ciki. CIKI. Olyan, mint Torgyánnak lenni. Bűzlik a korrupciótól, ahogy Szilágyi János az Institut Freseniusba látogat, bűzlik a valóságban amúgy kellemes illatú Jakupcsek, és bűzlik tőle Vágó. Hagyományos reklámban szerepelni, az korrumpál és rombol. Az illető másutt még visszaszerezheti kicsorbult tisztességét, de a reklámban azt éli fel. Nem azért, mert pénzt kap érte, hanem mert hazudik. Aki nagy nyilvánosság előtt nyíltan hazudozik, annak nehéz elhinni bármit is, mint tudjuk más témájú hírekből. Szőke és Badár is pénzt kapnak a szereplésükért, de nem hazudnak. Ők úgy lépnek fel, mint két színész egy színházban vagy filmben: ott is fizetnek nekik, de amit előadnak, mást is jelent, mint hogy fizettek érte. Nincs miért szemen köpni magukat. Ami azt jelenti, hogy csinálhatnak kedvükre annyi reklámot, amennyi jólesik. Isten tartsa meg őket jó egészségben." És még az ő blogja e témában: http://w.blog.hu/2007/06/25/beszelgessunk_a_huvelygombarol

Mert az még megemészthető, hogy Pécsi Ildikó eljátssza kedvenc menyével, unokájával azt, hogy ő csakis a Bioponba feledkezve, elemi szálacskák között bolyongva érzi királyul magát: végtére is színésznő a lelkem, aki nagyon jó volt hajdan (plö: amikor elindult vele is a Bakterház!). Ezt is megcsinálja azért a nem kevés zséért, most ez az a műsor számára, amiért a legjobban fizetnek. Nem egy Oscar-os alakítás, vagy elhiszi az ember neki, vagy nem, hogy ez a mosóporok legjobbika. Hiszen ordítóan rossz ez a sztorinak nem nevezhető valami, de színjátéknak azért felfogható /bár egy reklámot is lehetne szellemesen megírni azért ;-(/. Aki meg épp ilyent akar, enélkül a marhaság nélkül is megveszi és ott van vele, ahol a többivel. Nem lesz semmi tőle sem hófehér. Aki életében egyszer is mosott már, az kicsit szkeptikus az anyag belsejében történtekkel is, akármennyit lézeng is ott a művésznő...

Az már csak hab a tortán, hogy - a jajciki mosógépszerelőnek álcázott zombik szövegével ellentétben - nem annyira a hazai kemény víz, mint a poros változathoz adagolt anyag nyírja ki a mosógépmotort. (Amire ugyanaz a cég gyártja persze az ellenszert is jó sokért...)

Amikor én anno 13 éve megkérdeztem naivul egy igazi, hús-vér szakembert, röhögve mondta, hogy nehogy beszopjam ezt a Calgon-dumát. Én amúgyis a folyékony tisztítószereket használom, mert nem hagynak fehér undorító foltokat a ruhákon, ha azok rosszul fordulnak a gépben. De például azt is megfigyeltem, s ezzel nem vagyok egyedül, hogy az itthon kapható Ariel, Persil, Omo sokkal gyatrábban mos, mint a Bécsben vett ugyanilyenek. Azok bizony sűrűbbek, jobban tisztítanak, tovább tartanak. (ahogy például a határon túl tankolt benzin és a dízel is - láss csodát! - rögtön jobban hajtja, kíméli a motort, ugyanannyi mennyiség hosszabb útra, tovább elég, stb. stb. De érdekes......)

Szóval felőlem mehet ez a két nagyhírű személyiség a nagy útra, szemcsípően hamis duma az egész: hogy persze, egy mindentől független intézet csak és kizárólag ezt a márkát ajánlja. És ennek igazságtartalmát ők ketten, a sajtó kiemelkedő képviselői garantálják!

Az Arielt megértem. Neki a valódi magyar, hangyányit lepattant háziasszony illetve német, lombikban kitenyészetett, steril változata már nem hoz annyi vevőt, hiszen ordít róluk a pénzért megvehető elfogultság. Kellene a hiteles szó és arc a versenyben.

De ennek a két, valaha jó presztizsű embernek miért éri ez meg? Jó, nem vagyok hülye, persze, hogy létezik az a soknullás összeg, amiért korpás az ember haja, szorulása, szelei vagy épp hasmarsa van kétmillió ember előtt, önfeledten kacagva bele brunyál a Tena-lady-be vagy azt ecseteli búval baszottan, hogy mennyire nem bír dugni. Ismerősöm ismerőse - markáns arcú színész, de eléggé noname itthon - egy-egy millát kapott azért, hogy reklámfilmben élvezkedett camembert-rel, banki szolgáltatással, kávéval, pezsgővel, stb. Jakupcsekék valószínűleg még kurrensebb árucikkek, így sokkal többet számlázhattak magukért.

Ám biztos, hogy megéri? Hogy évtizedek tényleg komolyan kutató és elmélyült oknyomozó munkáját ilyen üvöltő-primitíven megírt, átverő show-val tegyék semmissé? Ezek után miért higgyek nekik másban? Ajánlják felőlem nagy pénzekért ezt a mosóport, ahogy akarják, de hogy ezt a "túrát" a Freseniushoz, vagy mihez, mint érdeklődésük, szenvedélyük, hivatásuk legfontosabb gyöngyszemét, újságírói lépését vezessék föl??!! Mondták volna azt, hogy igen emberek, én ezzel mosok, ettől vagyok boldog, hófehér, stb. (nem kívánt törlendő). Akkor őszinték és mégis pénzüknél vannak... De így, ez nagyon kínos. Döglött sirály.

Ahogy a reklám, mint olyan kezd en bloc azzá lenni. http://w.blog.hu/2007/04/19/post_spot_kezdodik Egyre izzadságszagúbbak a kreatívok újabban, bár ők azzal védekeznek, hogy a megrendelők cseszik el az ő alapjáraton friss és szellemes öteletiket. Mert a pénzükért belepofáznak és teljesen elkúrják - klasszikust csak szó szerint! - az egészet... Ez valóban így lehet: nincs már (eddig se volt sok!) humor a spotokban, se röhögés, csavar, szellem, összekacsintás. Nem éri meg ezek szerint. :((

Ez alól talán a Peugeot kivétel: édes volt a 206-os indiai "házi főzésű", elefántos kocsi-átalakítást leforgató kisfilmjük, ahogy a mostani, katicabogarak násza (http://www.peugeot.hu/sh_fedezze.php?option=reklam&sessid= ;-)arra a sportteljesítményre célzok, amit a hétpettyesek a 207-esben végigdöngetnek) is aranyos és igen profi. Ahogy a Citroen Picasso-ra festőse, meg önfeledten táncikáló autója is elragadóan ötletes. Amúgy a franciáknál se élmény a reklámdömping - de legalább gyönyörű nyelvünkön susogják el a hazugságokat. A képen Párizs lázadó arca látható, amely a civilek teliragasztgatta falak csúfságát vállalja fel (az is randa látvány persze:



Na de, hogy jövök ahhoz ivartársaimmal együtt, hogy nekem a reklámokban (és a modellbabának a filmben) bamba bájvigyorú "faszik a mennyből" mondják meg - mert a nők mindenhez hülyék a kreatív teamek szerint -, miként is kell hajviaszt, sampont, intimbetétet, mosószert, öblítőt és egyéb fontos lótúrót használni ahhoz, hogy még gyönyörűbb fogyasztási és háztartási tárgy legyek!!!! ABSZURD! A legutóbbi Zalabaromfi - vagyhogy híjják, még jó, hogy benn van a "barom" - Rt. által gründolt plakát: cicababa szétvetett lábú bombateste hátulról úgy kicentizve, szaggatott vonalakkal feltérképezve, ahogy a vágóállatokat szokás legyilkolás, pucolás után: fartő, hát, felső- és alsócomb,stb. - végre kiverte a hivataloséknál is a biztosítékot! Leszedetik, mert megalázóan és undorítóan szellemtelen és káros. Amikor először rápislantottam, azt hittem, ilyen nincs is; ez azért már itt is túlzás...De a cégfőnök szerint ez csak édi-bédi laza kis élcelődés, mi vele a gond? Majd még meg is fellebzi,úgy biza! Hogy rajzolnák teli az ő habtestét ilyennel, hogy aszongya: kakashere, püspökfalat! Akkor talán fogna valamit abból, hogy ez mennyire gusztustalan izzadmány ... Erre futja csak a férfiagyból?

Kikérem magamnak, hogy csakis ők, a hímtag-reklámguruk, - akik egyszer se menstruáltak még: hú, de megnézném őket akkor!! (viszont voltak katonák, ahogy szellemesen szokták volt a kiállt kínokra válaszul odalökni) - a tutit megmondók tamponok, betétek, pelusok áradata között. Mit értenek ehhez?! Hány olyan csajt ismernek, aki ILYENKOR fehér, segghez tapadós gatyában rohangál és önfeledten fára mászik??!! Ja persze, ki kell hangsúlyozni a termék értékeit, de ennyire baromian blőd módon? Embertelenül és alázósan? Éjjel-nappal egy igen intim problémát harsogva szerteszét? Így annyira hiteltelenné válik minden; ezzel elviszik a pici realitás lehetőségét is a mondanivalótól, ami azért mégis fontos lenne a vásárlás szempontjából! Mert ugye pasik tudnak csak kurvajól főzni, pasik tudnak csak fésülködési, öblítési, öltözködési tanácsot adni: tiszta agyi/nemi gyarmatosítás. Ezért is van annyi anorexiás/bulímiás szerencsétlen, aki benyeli, hogy ez a hamis vágyvilág az igazi, és mindenkinek 90-60-90 az ideális mérete, és maradjunk folyton brillantszőkék, -vörösek és örök fiatalok... Vagy dögöljünk meg. DE év elején mintha felcsillant volna a fény éjszakában: az olaszok VÉGRE egységesen - olyan divatguruk is, mint a szoliban felejtett, átsült Armani - FELLÁZADTAK a csontiuralom ellen, mondván Itáliában ünnepljük végre a dúsidomú, mediterrán szépségeket, sőt: horribile dictu! a 42-44-es méretű nőket is engedjük ezentúl a színpadra! A catwalk ne csak a ruhát kiszúró bordák, az inas-száraz combok, a gallyvékony karok, sótartós vállak terepe legyen. Ámen végre?? Hát nem: Párizsban a Fashion tévén csak éhezőművésznőket láttam - ennyit ért a fellángolás...

A másik veszélyesen gusztustalan vonulat a hirdetésekben az erőszak istenítése és főleg halmozása. Ebben a virtuálisban, - amit a kölykek sajnos egy az egyben érzékelnek és valósítanak meg, nem érzékelve, hogy az igazi ütés, halál az végzetes a filmmel ellentétben - egy szelet szar chipsért kishíján ölnek... Ahogy egy mustárpöttyért a szereplők majdnem kiirtják a családjukat a vérbarom forgatókönyv szerint, de legalábbis éhen hagyják veszni apjukat, fiukat, stb. Öregembereket a sztori szerint el kell gáncsolni, mert kell valami ócskaság tőlük, (az is burgonyaszirom, esetleg cukros lónyál) vagy banya tép ki rapper-gyerek kezéből valami löttyöt: lényeg, hogy ilyen értéktelen vacakokért érdemes ölre menni. Az a minimum ilyenkor, hogy le kell ütni a szerelmünket a mobiljáért, stb.

És ez megy már évek óta a klipekben. Nem vegyük komolyan, mondják az elkövetőik, DE ha ezt nyomatják 0-tól 90- évesig az emberek fejébe állandóan, akkor valami gonosz csak megfogan ott ettől. Én védekezek, ahogy tudok: mindig lekapcsolom azt a hisztis kísérő hangot (ami ugye ezerszer bömbölőbb, mint a más műsoroké, de nem lehet bizonyítani technikai trükkök mián). Vagy próbálok elkattintani, de mára az adók egységbe tömörültek, és mindenhol ugyanakkor van reklám : Ásóka, az a cuki lábköröm-gomba mindenütt vacsoraidőben dobál csókot nekünk....

Kell a hírverés persze, de nem lehetne azért a limbóléc fölé menni két cm-vel? Hogy mégse teljesen emberi méltóságukba alázott szereplők idétlenkedjenek a figyelmünkért, hanem jusson némi övön felüli ötlet is az ügynökségek eszébe? Hihetetlen, hogy ilyen szemetekkel ennyi pénzt lehessen kaszálni! De azt is mondják hozzáértők: az ebből a szarból élők, hogy NEM. Mert mindenre van 12 másodperc, ami épp arra elég, hogy beléd verjék a legdurvábban a lényeget: a termék nevét. Ha így, akkor így... Cizellálni, minek???? Hol van arra pénz???

A helyzet itthon is pocsék de legalább reménytelen is. Épp ezért azok a Felvonulás téri Arc-plakát-os felbuzdulások miért csak pár nyári hétig tartanak? Ott még látni érdekes és izgalmas dolgokat. Esély sincs onnan meríteni néha-néha??? Persze, tudom: ki fizetne azokért?

Fotók: Párizs: Sebő Gábor, Krakkó: jómagam