PÁRIZSi vegyes felvágott ;-))

A Da Vinci kód templomából a Montmartre-ra és tovább...

Még a kukáik mellett is ilyen szobrok teremnek a Montmartre-on;-))



10 nap nem az örökkévalóság, de lám mégsem lehet egy cikkben összefoglalni a felszedett élményeket. Akit érdekelnének még további érdekességek, annak ide öntögetek második felvonásban egy kis emlékfolyamot. Ami úgy csordogál majd, mint a lejtős járdájú útjaik mentén a rongyokkal terelt vízpatakok, melyek meggátolják a por leülepedését a városban. "A Rue Cujas sarkán lejt a járda" - írta Radnóti http://hu.wikipedia.org/wiki/Radn%C3%B3ti_Mikl%C3%B3s is, amikor először találkozott Párizzsal.

A Notre Dame ugyan meghatározó temploma Párizsnak, de vannak még szépségek e témában. Dan Brown Vatikán által ezerszer elátkozott Kódja http://davincikod.lap.hu/ nyomán megnéztem újra a Magyar Intézet http://www.magyarintezet.hu/index2.jsp?HomeID=10 padon ücsörgő, maga mellé társat váró kislányszoborával díszített bejáratával szemközti Saint Sulpice templomot is.(itt búcsúztatták a franciák 2008 június 9-én Fejtő Ferencethttp://hu.wikipedia.org/wiki/Fejt%C5%91_Ferenc a Franciaországban élő híres magyar történészt, aki József Attila barátja volt. Ez Párizs második legnagyobb temploma és itt megy át az a bizonyos rézcsík -szép fényes ez is -, ami pontosan az észak-déli tengelyen metszi ketté az épületet. Egy ablakon épp délben beárad a fény, rá a zárókőre, majd felfut egészen egy piramisvégű oszlopig. "Ez egyfajta ősi napóra, az ugyanezen állott ősi pogány templom maradványa."- írja róla az amerikai szerző. Ez a rózsavonal. A rózsaszimbólum évszázadokig jelezte az utazóknak a tájékozódási irányt, mai napig ismert jelkép. Szélrózsának azért nevezték, mert harminckét szélirányt mutatott: mind a nyolc főszél, nyolc félszél, és tizenhat negyedszél fújását lehetett így követni és a körbe foglalt diagramm tökéletes rózsamintát adott. A mai 0 hosszúsági fok az a rózsavonal, amelyhez a többi igazodik, s ez 1888-tól Greenwichben (Anglia) található. De évszázadokig a Saint Sulpice-n át vezetett az ősi vonal, melyről kétnyelvű emléktábla is megemlékezik.

A francia főváros másik ismert templom-szimbóluma a Montmartre-on a Sacre Coeur (Szent Szív) habcsókra



emlékeztető tömbje. Ez nem régi templom - már a város évezredes vonatkozásában értve -, hiszen az 1871-es Kommün vérbefojtása után határozta el az állam!!, hogy megépíti engesztelésül a Nagy Forradalom óta kitört százéves vallásellenes hangulatért... Nagyon drabális - igen mélyen és költségesen alapozták a Montmartre kőbányáinak közelsége miatt - fehér tömegéhez lépcsősor vezet lentről. Bejáratától szép kilátás nyílik a tájra: a Panthéon kupolája és a Saint Merri templom (épp felújítják) jól kivehető.



Sokan ücsörögnek ott mindig; igazi turistaparadicsom, nyaranta bóvliözönnel, mutatványosokkal. A Pigalle térről - ami erősen szexista beállítottságú hely, mulatókkal, pl: Moulin Rouge kukkoldákkal - indul kisbusz fel a hegyre kb. negyedóránként. Van funiculaire=sikló is, amelyen lehet le-felközlekedni. Vagy marad a caplatás... (ha már kiejtés: a Nicole Kidman-film óta boldog-boldogtalan ejti ki hibásan "molen"-nek e vörös malom nevét. A franciában az ou= u-val, tehát fonetikusan: mulen!! rúzs)

És bocs, de a prostitémába még idevágó pár sor, hiszen a Place Pigalle a könnyűvérű, pénzért vett nőcskék, kétes kalandok szimbóluma. A másik ilyen párizsi, erősen vagina-fókuszált hely, a hírhedt - lakásunk közelében lévő - rue Saint Denis. (Ő volt az a szent, akinek ugyan levágták a fejét, de ettől mit se zavartatva magát, azt hóna alá csapva jár-kelt továbbra is ;-)) Itt régebben gyönyörű fekete, üde babák vad télben is egyszál kombinéban árulták magukat. Ma már ez nincs: pár - még látta Napoleont-korú - harcedzett banya téblábolt ott délután öt körül, széthízva és lestrapálva, de fiataloknak nyoma se. A férjem járt arra éjjel is - netezni, mint mondta ;-)- és akkor se vett észre friss falatokat. Biztos most már házhoz mennek vagy lakásban fogadnak e-mail üzenetek alapján. Láttuk viszont ott egy szexboltban becsalinak kitéve Vad Málnácska anyukáját, az egykori Michelle Wild-ot (akiről most írják, hogy pornósként sokkal boldogabb volt. De gustibus non est disputandum = Fene a gusztusát, de ő tudja...)http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=14 Magyarok mindenütt, dagadjon a keblünk!!

Vissza a szentségekhez, hisz Párizsban ez nem meglepő párosítás: együtt jár ott a mély vallásosság és a pikáns erotika. Szóval a Sacré Coeur tökhidegen hagyott, nincs olyan szakrális, tisztító légköre, mint a Notre Dame-nak. De feljebb, a Place Tertre - a művészek, rajzolók terecskéje - közelében áll egy kis XII. századból való kápolna. Ott jó volt leülni, mécsest gyújtani, merengeni... Nos, bár most nem volt főszezon, de a nagyok: Picasso, Utrillo vhttp://shop.unas.hu/shop_artdet.php?shop_id=8136&cikk=termek_640995, Suzanne Valandon (Utrillo-mama) és a többiek hajdani negyedében, a valahai szőlősdombokon ezerrel sistergett a biznisz. Több mappás jóember vadászott lerajzolható arcokra, mint ahány turista kóválygott arra. A tér - Place de Tertre



zsúfolásig töltve kis szétnyitható székeiken ücsörgő "művészkékkel" (atyaég, hány km-re vannak tehetségben a helynek presztízst adó zseniktől!!!!) és mázolnak rendületlenül. Tény, hogy van hangulata a dolognak, van jókedv, de azért nagyon kommersz az egész. Édes kis házak dülöngéltek ott a napfényben, vendéglő persze mindegyik.



Bazár, szir-szar-tenger áraszt el mindent, de ha lejjebb ereszkedünk, megláthatunk egy maradék múzeális szőlőskertet is... Alatta meg a híres Lapin Agile= Fürge Nyúl mulató bezárt, rózsaszínre pingált mesekuckóját.



Valaha ez volt a hegy legfelkapottabb mondén helye; mindenhol tudták művészkörökben, hogy a tálcás nyúl úrfi házában jó vad mókák zajlanak esténként... A francia kocsmák, vendéglők neve valaki/valamihez tartozást jelez. Mivel a tulajt Gill-nek hívták eredetileg, aki festőként épp nyuszit pingált cégérnek: Gill nyulához (lapin a Gill) jártak az emberek vedelni.



Végül aztán ez egybe kimondva lett a ma ismert agile= fürge szó. És az élet itt errefelé - főleg este - tényleg habzott is élénken a forrponton... Maga Picasso is http://hu.wikipedia.org/wiki/Pablo_Picasso törzsvendége volt, hogy kiszabaduljon a Bateau Lavoire (Hajómosoda) gúnynévvel illetett ütött-kopott hodály falai közül. Sok nagy világkarrier ott kezdődött, e szürke nyomortanyán... (pár adat Bajomi Lázár Dávid könyve nyomán)

A francák fővárosának - és a nagyvilágnak is - egyik legismertebb temetője a Pere-Lachaise -ről(XIV. Lajos bizalmasa volt) elnevezett sírkert. Hétköznaponta reggel 8-tól, szombaton fél 9- vasárnap 9-től van nyitva. Ingyenes a belépés, a zárása változik az évszakokkal, télen hamarabb becsukják. Busszal a Marais negyeden át



megközelíthető. A legnagyobbjaik nyugszanak itt, Moliere-től Balzacig, Simone Signoret-tól Marcel Proust-ig, stb. Hatalmas területen fekszik ez a hars krókuszokkal teli, ápolt fűszőnyeg szabdalta zsúfolt holtak városa: a bejáratnál beszerezhető ingyenes brossúra igazít el a kripta-, sírutcák zegzugában... Szépen sütött a nap éppen, hát nekivágtunk. De mivel elfogyott az útmutató, az orrunk után mentünk a kecses-karcsú házikószerű kripták, márvány-, gránit- és kőhalmok között. Egységesebb, elegánsabb arculata van, mint a mi procc temetőinknek.

Megtaláltuk az előző este épp a tévében látott Edith Piaf http://gportal.hu/gindex.php?prt=12794 sírját,



rajta friss virágokkal, fényképével és hitvallásával: " Az egymást szeretők a halál után is találkoznak!". Mellette alszik nála huszonévekkel fiatalabb, őt hét évvel túlélő görög férje, Theo Saphiro is, és anyja, apja. A nemzet Verébkéje (piaf ezt jelenti) népe szíve csücske mind a mai napig - de nemcsak ott imádják rendületlenül. Itthon is nagy siker volt élete története majd húsz éve Kútvölgyi Erzésbettel és Hernádi Judittal a Pesti Színházban. Idén mutatták be életrajzi filmjét, a vitákat kavaró Piafot. http://www.cspv.hu/cspv_film/_info.html?film_id=004247

Mireille Mathieu-ről-t http://www.mireillemathieu.com/hbio.htm viszont azt hallottam egy ott élőtől, hogy utálják és nem veszik a lemezeit se. De mások szerint - dühös olvasói levél hívta fel rá a figyelmem - igenis imádják: 2006-os Olympia-beli koncertje teltházas volt, platinalemezekké válnak korongjai. Akiket - és ezek szerint tömegeket - megtalál az istenes-vallásos meggyőződésével, azok szentként ünneplik...

A másik viszonylag friss sírhant egy borzalmas tragédiát rejt: az a Marie Trintingnant



alussza alatta végre nyugodt álmát, akit agyonvert 2003-ban hevesvérű zenész szeretője - Bertrand Cantat - Észtországban. A híres filmszínész, Jean-Louis Trintingnant http://imdb.com/name/nm0004462/publicity lánya maga is színésznő és négy gyermekes anya volt, aki vadul egymást tépő "héjanászban" élt az ismert rockzenésszel. Ez a férfi féltékenységi rohamában úgy esett neki szép barna, filigrán nőjének - akit a Marie anyukája által rendezett film forgatása közben látogatott meg -, hogy annak szétloccsant az agya; bár repülőn hazaszállíttatta a család Marie-t a legjobb orvosokhoz, életét nem tudták visszaadni. Napraforgók, levélkék, csokrok színesítik nyughelyét. Most a családja nagyon felháborodott, hiszen megfelezhetik gyilkosa büntetését, és így gond nélkül kiszabadulhat. http://www.origo.hu/zene/20070925-szabadlabra-kerulhet-a-noir-desir-gyilkossagert-elitelt-enekese-bertrand-cantat.html Láttuk még La Fontaine és Moliere



kevésbé virágba borult kőszarkofágját is. A bejáratnál mély kegyelettel emlékeznek szobrokkal, virágokkal, feliratokkal a kommunárokra, a második világháború partizánjaira, az auschwitzi



, birkenaui, dachaui mártírokra, Maurice Thorezre, a FKP első titkárára, a szovjet hősi halottakra



meg azokra a belga, görög, amerikai önkéntesekre, akik elestek a francia szabadságért. Itt lehet valahol meglelni Hevesi András (regénye a Párizsi eső http://www.kalligram.com/start.php?id=3&id_row=263&detail=1&PHPSESSID=7018dd2a9c48461b552b01aeb30779d7) magyar író sírját is, aki szintén velük harcolt Hitler ellen. Ő a nagy színházi guru, a nyilasok által a színpadról letiltott rendező, Hevesi Sándor fia volt. Itt van még a rövid idő alatt sokat élt Jim Morrison sírja is - nem találtuk meg -, akiéhez kegyhely gyanánt járul a világ ifjúsága.

Párizs Öreg Hölgye a legjobban ismert dolog Franciországból minden ember szemében... Ha sose járt arra valaki, akkor is tudja, hogy mi is az az Eiffel-torony,



amit fekete árusok karikára fűzve lóbálnak, és tukmálnának rá mindenféle undormány gagyi kivitelezésben a gyanútlanokra. Az 1889-es világkiállításra a szervezők - az akkoriban elterjedt automobil, elektromosság, vas dicsőítésére - a modernitást helyezték az előtérbe. Olyan világraszóló vastornyot terveztettek tehát, ami az 1000 lábas (300 m-es) magasságnak felelt meg, három emeletével. Gustave Eiffel nem tervezte csak kivitelezte - a Nyugati Pályaudvart is felépítő- cégével, de neve örökre összeforrt vele, hisz az ő szobra áll itt. 1887 nyarán kezdték a melót és trikolór már 1889 tavaszán már ott loboghatott a tetején. A művészek városuk gusztustalan megcsúfolásának élték meg a vasszörny létét, csontváznak, lámpavasnak, vaslépcsős piramisnak gúnyolták, de a köznép elfogadta és imádni kezdte.Kétmillióan mászták meg az első évben, ma már liftek szállítják a népeket fel, de lehet gyalogolni is. Tüdőköptető dolog!! A Trocadero térről is át lehet sétálni a Szajnán hozzá, a két oldalán lovacskás híd



visz oda; buszok és metro is jár arra, meg mindenhonnan látszik a városban. Éjjel az új dizájnnal kivilágítva valőszerűtlenül meseszép: mintha aranycsipkés tollhegy törne a mélykék égre, minden vasmunka látható rajta, és óránként csilivili diszkófény - mint a West Endé - hívogatja a további nézőket. Nyitva van télen is reggel fél tíztől éjjel tizenegyig, a nyári csúcsban pedig kilenctől éjfélig. Óriási sorállás várható, mert a komoly biztonsági intézkedések is nehezítik a feljutást. (Apropó: amióta 12 éve a quatorze juillet= július 14-e napján felrobbant a zsúfolt Champes-Elysées-n egy szemetes halált hozva az ott állókra, csak átlátszó nejlonzsákokba lehet dobni bármit. Sehol nincs zárt bödi!) Mi este tizenegy körül a semmiből hirtelen feltűnt három, állig felfegyverzett, csőre töltött, golyóálló mellényt, terepszín ruhát hordó katonát láttunk cirkálni. Védik ezerrel, hiszen szimbólikus ereje hatalmas; ha ezt támadnák meg őrültek, annak iszonyú hatása lenne! A liftek 3,7 aztán 6,9 majd a legfelülre 9,9 euróba fájnak, a gyalogos szuszakolás 3 euró. A csapat-kedvezmény három személynél kezdődik, ahogy gyerekhad is olcsón juthat oda. Alatta terül el a füves park, a díszkáposztás Mars mező: bokros-tágas tér, melyen átvágva az École Militaire -katonai főiskola - szép nemes, 1750-es épületéhez juthatunk, amely mai napig őrzi eredeti funkcióját. Itt tanult hadtudományt a 15 éves korzikai Napoleon Bonaparte http://napoleon.lap.hu/ is, akinek kultusza nem szűnik csökkeni. Nyughelye a fenséges kupolájú Pantheon, de a Louvre, Versailles is tele van a Jean Louis David festette, lakásnyi méretű koronázási képével, ahogy a város az általa Egyiptomból odahurcoltatott ősi oszlopokkal. Erről a nagyzásról Kosztolányi Dezső verse jut az ember eszébe melyet a nagy hódító ottani hadjáratáról írt. "Mit ér, mit ér két félteke? /Ha lóg az ember fél töke?" Amúgy érthető is a közrendű Napóleon féktelen hatalom-és pompavágya, hiszen ő is azt láthatta, amit mi: a fejedelmi Párizs teli van zsúfolva királyi emlékekkel.



A francia főváros Henrikjei (jogosan kicsit ;-)ismertebbek, mint a mi egyszem Havasunk), Lajoskái hosszú évszázadokig alaposan bekavartak a világtörténelembe - ez a hajdani Gloire=dicsőség az alapja máig tartó, néha érezhető nagyképűségüknek is...

Az egyik legismertebb, de mindenképp legpatinásabb tere, a Place des Voges= Vogézek tere



- is királyi ukázból született. Amikor IV. Henrik - az a "misézős" - az ottani pár szál szakadt viskó láttán elhatározta halála előtt öt évvel,1605-ben, hogy szép, szabályos tágas teret építtet, szava természetesen azonnal megvalósítandó parancs volt! A fenség által személyesen meghatározott és szigorúan is vett négyszög alakzatban csakis egystílusú: kétemeletes, magastetős, vöröstéglás házak épülhettek föl; aljuk olyan mély kőárkád,



melybe galériák, boltok, éttermek bújnak meg ma is körbe-körbe. Azért persze mindegyik ház picit más-más, de vörös-fehér színviláguk, magas, szürkés tetőzetük harmónikusan egységes. Itt élt a nagyhatalmú Richelieu bíboros, ide született - mert az arisztokrácia máig kedvenc lakóhelyének számít - a szenvedélyes levélíró Madame de Sévigné, a 6-os szám alatt alkotott Victor Hugo (ez látogatható múzeum), meg Alphonse Daudet. Ma a legismertebb "fiú a térről" a színész-borász Don Juan: Gérard Dépardieu http://www.biography.com/search/article.do?id=9272087 Régisége okán a Három testőr és más történelmi filmek kiváló díszleteként is szolgált ez a gyönyörűség. Mondjuk engem meglepett, hogy csak fű és szabályosra nyírt, még csupasz fák adnak természetközeliséget, ellentétben a többi virágözönös parkkal...

Bár a Vogézek tere a Marais ékköve, de Párizs e legódonabb, épen maradt középkori negyede csoda egymagában is.



A neve mocsarat jelent - ezt lecsapolván a XII.-tól kezdett beépülni a vidéke. Lenézett szegénynegyednek számított sokáig, de aztán a pazar rokokó idején szép magánpaloták nőttek ki vizes földjéből: pl. egyikük a Hotel de Sully



Rue de Saint-Antoine-on , szemben a Monoprix Áruházzal(elég olcsó!). Épp felújítják, nem bejárható, csak a földszintje, ahol fotókiállítás van; kertjébe pizzázni járnak a fiatal diákok. (a franciában a hotel szó nemcsak szállást, de palotát is jelent!) Aztán a fény századának ellobbantával megint nyomorba süllyedt a környék. Ám a múlt század hatvanas éveiben újra divatos lett,



és ezt a pozícióját azóta is őrzi. Vasárnap hömpölygött a nép utcáin, aznapra kialakított piacain. Központjában áll az az új Opera (ami szerintem igen randa: olyan, mint egy snassz, üvegtéglás közfürdő), melyet a Nagy Francia Forradalom bicentenáriumára építtetett Mitterand, a nagy újító), nem messze a karcsún magas, aranyozott angyalt táncoltató oszloptól.



1840-ben emelték az 1789 július 14-én lerombolt börtön, a hírhedt Bastille helyén. Ez jó tájékozódási pont mindenhonnan... Olcsó szállások, kellemes be-kiülős helyek tarkítják. Mutatványosok lépnek föl - vasárnap arrafelé feka srác is táncolt (csakhogy ő nagyon is a földön), kopasz fején két aranyhallal teli akváriumot egyensúlyozva



, közelében rasztás öreg nyomta a reggae-t - alamizsna fejében a piacozókat bűvölve. Errefelé fut két híres, nagyon régi utca is: a Rue Vielle du Temple (a templom öregedésének utcája), ami már 1270-ben is e néven létezett, tele palotákkal, míg a másik a Rue des Blancs-Manteaux (Fehér kabátok utcája). Ez 1258-től kanyarog errefelé, és arról a templomos rendről kapta nevét, melynek tagjait kegyetlenül kiírtották vagyonukért, összefüggésbe hozva őket a szabadkőművesekkel. Erről szól Umberto Eco - aki a Budapesti Nagydíj kitüntetettje lett a mostani Könyvfesztivál díszvendégeként - misztikus krimije, a Foucault-inga .http://www.europakiado.hu/index.php?l=h&s=4&n=163

Nekünk ennyi fért bele ezekbe a koratavaszi, márciusban áprilist játszó napokba. Nyáron azért kicsit más a város, mert a párizsiak elmenekülnek és helyükbe jönnek a tömbökben támadó turistahordák! (Persze mi is azok voltunk, tudom ;-) - de amikor csak külföldi zsizsegés megy, a gyönyörű francia beszéd helyett... Igen, a hajdan Bárdy György alakította félhülye figura, a nevezetes Gugyerák aranyköpése volt: "Párizsban még az utcaseprő is franciául beszél!")

Versailles http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=129 viszont tényleg megér egy külön misét!



Ezt a híressé vált, sokszor idézett mondást: pontosan: "Párizs megér egy misét!" a Vogézek terét megálmodó IV. Henrik király vetette cinikusan oda, amikor a hatalomért cserébe hugenottából/református/ lazán - de nem minden csetepaté nélkül - áttért katolikussá. E lépésének komolyságát aláhúzandó, kiadott egy végzetes parancsot kavarógép mamája - Medici Katalin - ötletéből: augusztus 24-ének éjjelén rajtaütés-szerűen, válogatás nélkül mészárolják le katonái minden hajdani hittársát, még a legnagyobb rangúakat is! Vagyonukat pedig kobozza el az államkincstár. Megtörtént... Ezt hívják azóta is Szent Bertalan éjszakájának http://dragon.unideb.hu/~kltegimn/CLASSES/12C/HTM/PZ/STB/FRANC29.HTM)

A kékvérűeknél maradva emlékezzünk meg a csatorna túl oldaláról származó fenségekről is, akik itt, e városban lelték halálukat. VIII. Edward várakozásteljesen lépett a trónra, de szerelme Wallis Simpson iránt, aki kétszeresen elvált amerikai közrangú nő volt, választásra késztette. Tudomására hozták ugyanis, hogy vagy az asszony, vagy a korona... 1936 december 10-én lemondott a trónról, és elköltözött Angliából; 1972-ben Párizsban halt meg, némileg kiközösítve a királyi családból. 1997 augusztus végén pedig Károly walesi herceg elvált felesége, a médiasztárrá vált korszak-idol, Lady Diana http://lady-diana.lap.hu/



hunyt el szeretőjével egy végzetes autóbalesetben az Alma-híd lejárójánál, amikor a Mercedesük, menekülve a paparazzik elől, oszlopnak vágódott. Halálának idei, 10. évfordulójára fiai óriási koncertet szerveztek Londonban július 1-ére, anyjuk 46. születésnapjára. Épp a legmagasabb terrorfenyegetettség árnyékában, de csakazért is dugig telt az újonnan átépített Wembley-stadion a hercegfik hívására. Bővebben: http://velvet.hu/blogok/gumicukor/2007/07/02/megemlekeztek_dina_hercegno_halalara/.

Fotók: Sebő Gábor (kivéve: Dianaról)