Retro: "A krumplileves, az legyen kromplileves" - antinosztalgia a 3.60-as kenyér korából

A cím idézet Kádár Jánostól, akinek ez a legtöbbet citált bon mot-ja, mint a cucilista ideál: az egyszerű, a tömegből soha ki nem növő átlagember és a hozzá pásszoló egy sima-egy fordított bonyolultságú művészet megfogalmazása. (By the way K.J., akit vagy szent jófejnek vagy rezzenéstelen gyilkosnak tartanak manapság: a politikai horror legújabb fejezete szerint május 1-én feltörve sírját, elrabolták porladó koponyáját és feleségének hamvait + teli graffittizték még a falat is körülöttük. Ehhez kinek volt gusztusa? Halott csontjaival focizni mélymagyarságunkért? Atyaég...) Arra a szürkén sötét korszakra emlékezünk most, ahol zenészek jelentették fel muzsikus társukat (rock, pop, stb.)önként dalolva, vagy befenyítve, mindegy, a lényeg: nem kevés ellenszolgáltatást kaptak érte. Konkrétan, amikor a vadul proller Vikidált a 2 forintos dalával megláttam szomszédunkban, a Galgóczi utcában, igen elcsodálkoztam... Hogy kerül ez a felvállaltan munkásdühű lázadó, bőrszerkós alak ide, a Szabadság-hegyre? Hát biztos ez volt a "jutifali"-ja (kutyusainknak adott finomságok, ha jól csináltak előírt gyakorlatokat) a sok beköpésért. A Dob+Basszus http://www.mtv.hu/cikk.php?id=184759 Tiltás, tűrés című adásából erről a gusztustalan módszerről eléggé jó képet lehet alkotni. Hogy mit üldözték, sőt verték például életem értelmét, a zseniális Baksa Soós Jánost

Baksa ma

együtteséért, a KEX-ÉRT, kurvajó számaiért, egyáltalán a létéért! ENNYIRE BESZARI VOLT AZ A NYOMORULT GARNITÚRA, hogy a vékony, csupacsont kis szőke alaktól, A HUMORÁTÓL, A MÁSKÉNT GONDOLKODÓ ZABOLÁTLANSÁGÁTÓL, AZ ÖNÁLLÓ VÉLEMÉNYÉTŐL csak rettegni tudtak; ütni, büntetni, letiltani, ellehetetleníteni, elüldözni Németországba. De több, mint 36 év után itt járt köztünk újra,http://www.lico-art.hu/media/archivum.php?cikk=226 a székesfehérvári Szent István Király Múzeum Csók István Képtárában volt 2007 nyarán kiállítása. http://www.fn.hu/index.php?id=10&cid=163120 Míg a másik végletet bemutató Csináljuk a fesztivált (szintén archívumból dolgozó, tehát olcsó) adása a meglapuló belesimulókról állít ki bizit, no meg azokról, akik ezt szopatták és nyakalták sláger gyanánt.... Igaza van az ezt a tendenciát kritizáló Koncz Zsuzsának (aki http://www.konczzsuzsa.hu/hirek.php sokat tett azért Illésékkel, hogy ízlés és némi ellenszegülés is lehessen akkor), hogy összemosni az ő számait a mai zombifelhozatal nyálaival, több, mint abszurd! Pont ellenük - nem anyira a személyek, de eldalolt giccses hazugságaikkal szemben alternatívaként, lázadásként(!) - lépett föl a magyar beatnemzedék. Tehát nem ÉS volt akkoriban, hanem VAGY-VAGY... (Moldova György írónak meg ez volt a kellemesség kora, ahogy egy origo-s chat-ben elmesélte. Nem irígylem a gusztusát.

A másik neuralgikus pontja az akkori párt-agymenésnek a teljesen elhallgatott/titkolt erdélyi helyzet volt. Kádárék annyira nem akartak feszkót Ceausecuval, (bár nem volt nagy szerelem köztük, hiszen a Kárpátok Cipésze merészen szembefordult a Szovjetúnióval, keresve és megtalálva a Nyugat barátságát, támogatását), hogy még Erdély Miklós képzőművészt http://www.artpool.hu/Erdely/EMcontenthu.html sem hagyták kibontakozni, már a neve miatt se... Sebő Ferenc népi muzsikát felélesztő táncház-mozgalmát is ugyanolyan gyanakodva spiclikkel figyeltették, mint a nyugati mételyt hozó popzene világát. Hátha valami csángó dallal rongálják ezek a Feriék a romlatlan kiszes lelkeket... Viszont cserébe Ceau se engedett pl. engem, mint rém veszélyes 12 éves magyar "ügynököt" össze-vissza kóricálni Erdélyben: ha Marosvásárhelyre voltam meghíva rokonokhoz, Kolozsvárra, Aradra, Nagyváradra, stb. már nem tehettem be a lábam. Még Szovátára épp, hogy "elloptak", de mást kincses világukból nem láthattam soha.

Ennyi- érthetően fanyar - anti-nosztalgia után térjünk csak vissza ide a jelenbe: mindennapi étkeim ismertetésére, ha már a kádárkort - meg az ellen küzdő művészeket - ide idéztük... Szóval az ebédünk "eccerű, de naccerű" kis krumplileves volt Stefániás zöldbabfőzelékkel. A burgonyáról http://www.lico-art.hu/media/szem-szaj22.php a csíkos krumplicsónakos cikkemben már regéltem lelkesen. Ez a lélötty maradékokból készült, mert 6-7 darab közepes méretű, már kifőtt gumót őrizgettem a fridzsiderben valami előző ételből megmaradva. Nagy etwas nem kellett hozzá, ennyi csupán az egész: kis olivaolajon megfuttatni 1 apróra vágott fej vöröshagymát, azt megpirított , kanálnyi durumliszttel berántani, hideg (!) vízzel felengedni és pár kanál főző tejszínnel, tejföllel, babérlevéllel, kis citromlével, sóval-borssal lassan összefőzni. Kellemesen savanykás, üde könnyű leveske lesz belőle (nyáron finom lehet hűtve is, de hol van még?????) elfér rajta a paprikás kenyérből gyártott crouton=kruton (megpirított olajos darabkák) is. Hogy a híres-nevezetes, Kádár Jánostól származó szöveg: "A kromplileves, pedig legyen kromplileves..." - pontosan milyen ízűre vontakozott, nem tudom. Talán vastagabb: zsírban úszó, kolbásszal dúsított lehetett - az ő proli gyerekkorában http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1d%C3%A1r_J%C3%A1nos ki tudja, hogy főzte az anyja, özv. Csermanekné (írják Czermaniknak is)? Amúgy azt mindenki hangsúlyozta róla szólván, hogy bármennyire magasra kapaszkodott, ízlésében mindig megmaradt annak a kis fiumei/rijekai/ majd kapolyi csórónak, aki hokkedliről kanalazta ezt a túlzottan kifinomultnak nem nevezhető lélöttyöt.

Retrózás ide vagy oda: alo mars vissza a konyhámba! Amibe bekukanntani persze nem olyan nagy etwas, mint Orbánné Lévai Anikóéba, hiszen azért a nagy élményért már eddig 45 millát kiperkált a hálás nép. Szóval mezei kis burgonyalevesem finom lett! Az utána következő fogásról, a Stefániámról is áriáztam már ebben a Szem-száj-rovatban http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=54. Kiadós és jóízű harapnivaló az, hidegen-melegen ajánlható! Jól mélyhűthető. (például mamámnak - akit naponta látunk el friss kajával - szeletenként lefagyasztottam egy-két ebédre valót, hogy párizsi ottlétünk alatt is legyen mit ennie...) Nos, ehhez nagyon jól illett a szintén pihefinom, hamvas színű kurkumás, tejszínes-tejfölös, bazsalikommal bolondított zöldbabfőzelék. Fél kilónyi Mirelite sárgás vajbabot mikróban felengedtem nagy ridegségéből. Olivaolajon megint futtattam - tiszta marathon ;-))- 1 közepes fejnyi felvagdalt vöröshagymát. Kanálnyi durum simaliszttel megszórtam, hideg vízzel krémes állagúra felhigítottam és elkezdtem főzni kis lángon. Citrom híján mandarin levével savanykásítottam, de belekerült még kiskanálnyi tengeri só + kevés bors picire tépett, friss bazsalikomlevél darabkákkal. Ahogy már fentebb is írtam, főzőtejszín, tejföl, kurkuma (a színe és az egészség végett : Alzheimer-kór, rák ellen vélik hatásosnak kutatók!) se hiányhozhatott, hiszen a zöldbab elég semleges ízű: elfér benne így a laza ízorgia...

Nagyon hasznos, kedvelt növényünk, noha nincs különösebb tápanyagtartalma, ám igen gazdag folsavban és B 9-vitaminban. A curkorbetegek számára is fontos étel, mert nagyon hasonlít leve - több más növényével együtt - ahhoz a természetes inzulinhoz,ami az ilyeneknél kevésbé képződik (és ezt kell pótolni a mesterséges bevitellel). Serkenti a májműködést, méregteleníti magát a vért is, plusz segít belőle kipucolni a köszvényt kiváltó húgysavkőt (ami túl sok fehérjétől= hústól alakul ki a sav-lúgegyensúly felborulása miatt miatt), ezenkívül nyugtatja az idegeket B-vitamin tartalmával. Még a protein felszívódásában is közre működik, ami Az! izomépítő anyag (ezt falják nyakló nélkül a body-builderek). Javallják, hogy viszonylag kevés vízben főzzük meg értékeit megőrizendő; hosszában pedig soha ne! daraboljuk, mert akkor minden jó kiázik belőle. Párolva vagy főzeléknek hasznosabb tehát, mint levesnek.(zöldbab-forrás: internet)