media_140x140_1.gifmedia_105x140_1.gifmedia_105x105_1.gifmedia01.gif
media02.gif
media_140x105_1.gif
media_105x105a_1.gif

Vélemények, hozzászólások:
media@lico-art.hu


Bemutatkozó

Van hova menni didergés helyett

Szókrátész a Ráday utcában, a Nagy Ő szolija mellett

Kutyafül

Pesti, budai virágos tavasz állatságokkal

Változatos tél

Új a régi helyén: Lukáts Andor Sanyi és Aranka Színházában Beckett-előadás

A pénz beszól

Oda a grund! - Dózer vár a Bauahus-házban működő Kultiplexre

Soros útmutatója a gyarlóság korában

Hová, de hová menjünk???

Obama kedvence 26-án, vasárnap Budapesten - soha vissza nem térő élményként

Polanski vámpírjai nyáron újráznak a Magyar Színházban

2009-BEN IS FOLYTATÓDIK A SAMBOSI JAZZ A TELEKOM ZENEHÁZBAN

Tavasz-nyár

Al Di Meola pár hét múlva újra Pesten penget

Portugália eldalolt fájdalma, a fado

Sportosan

Halál a habokban - Azér` a víz azúr! (az életmentő úszástól a vizihokiig)

Őszi programok

Zsidó Nyári Fesztivál , a tuti nyárzáró buli augusztus 25-e és szeptember 9-e között

III. FALKART - Falk Miksa utcai galériás happening szeptember 15-én

Nyárutóból ősz, majd tél

Pinchas Zuckermann 5-én a Dohány utcai zsingógában!

Tavaszi vigasságok

Sanyi és Aranka vár a Hólyagcirkuszban! /vagy fordítva ;-)/

Vasárnapi musicalparádé

DIDERGÉS HELYETT

Zeneakadémia: Nagy siker volt Tony Lakatos Brazil Projektje

Új pöpec hely a Belvárosban: kiállítások és koncertek a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban

KFT-koncert a PeCsában: élőben - a már kapható új CD-ről is - szólnak a nóták

ŐSZ HÚRJA ZSONG, DE NEM MONOTON!

Szombaton éjfélig párizsi hangulatban sétálhatunk a Falk Miksa utcában

Nemzetközi Cirkuszínház Fesztivál

Gyökérkezelés

Udvaros is a frisset szereti ?

Albert Györgyitől - nyugodjék békében , ha hagyják, de nem - egészen Hamvasig....

Elszállt egy Fodor a hőségben

ERŐSZAK AZ ERŐSZAK! (a bulvárszenyák és mások erkölcseiről)

Kit szolgálnak és védenek?! És kik?!!

A kertévék gyomra - Győzike vs. Hujberék

Bitch-bloggal a felszabadítás rögös útjain

Ha volna olyanom, tele lenne mindennel, most főleg az SZDSZ-szel...

007-es ügyeink - James Bond hajaszála is égnek állna ezektől!

Fábry- éppen most békülény -sóder által homályosan

50. évforduló: "csapatai harcban álltak"

„Tiszta szívvel betörök, /ha kell, embert is ölök.”

Zsidózzunk egy jót végre!

Apokaliptikus augusztus 20-a Abszurdisztánban
(In memoriam Örkény István)


Csókolom a Demszky értünk dobogó pici szívét!

Azok az ötcsillagos anyák!

Szem-szájnak, fülnek ingere

Farsangi fánk karcsúsítva

Orosz téltől tavaszig francia szinek virulnak Budapesten

Fűben, fában, kőrepedésben emberi arcok. sorsok rejteznek

Bálint napjáig randevúzhatunk a Hermelines hölggyel Budapesten

Budapest a Szentföld kihelyzett tagozata szeptemberig

Quo vadis Rajkó ?

Mucha bácsi nem törpe: ő a szecesszió óriása

Le a piramisokkal!

István luxuskivitelben, de miért???

Az eper csimborasszója, a mutymák!

Szilveszteri szerencsebűvölet a konyhából: lencse és sertésoldalas

Beckett párterpiája

Kultúránk meg az ő házai Velencében Arany Oroszlánt "lőttek"

Vaszary Jánossal ünnepel a Magyar Nemzeti Galéria

Hundertwasser labirintusa a Szépművészeti Múzeumban

ESTE Koltainál: hát nem volt sírás-rívás

Ez a Menzel-mese hab Hrabal sörén

2007 legnagyobb durranása: Nem kövületek, hanem maguk A KÖVEK GÖRDÜLTEK elénk júliusban

BAKSA SOÓS JÁNOS lehozta nekünk a csillagokat is az égről

Kánikula ellen könnyű eper- és karalábé levessel

Megszólaltak az ítélet harsonái a Bartók Rádióban

Bobby McFerrin ének- és táncórája

KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET!

Tiffany és Gallé megvalósult üvegálmai az Iparművészeti Múzeumban november 18-ig

Akiket a Szőke mozdonyának füstje megcsapott - Hasutasok

Télire: jól bebugyolált pulykakakas ;-))

Itt van 2007 az aranygaluska és a Tűz-Disznó jegyében !

Üdvözlégy áprilisig Vincent Van Gogh, Te Fényhozó!

Berek Kati felaraszolt a csúcsra

Picasso, a nők bálványa

A legfiatalabb Paganini-fióka nyert nyáron jazzversenyt - most év végéig a jazz-harsonások jelentkezését várják

Nőből vagyunk

Balatoni anzix :(( - Ahol a magyar nők a leggyönyörűbbek???

Kánikulában még a hónaljkutyák támadását is túl kell élni

Anyák Napja - meg ami mögötte van Celebeszen

Fürdőruha vagy nudizás?

A Bálint-napi szívcunami elmossa partjainkat

Cipő- és szandálmustra az emelkedettség jegyében ;-)

Divatban a válság - beszökött az ősz karján sajnos :(

Csizmamustra `09-10

Hogy kerül a csizma az asztalra??!

Amikor POPÓ villan váratlanul...

Asszonytartás, ahogy azok a csodálatos férfiak ;-)) elképzelik

Divat minden, meg annak az ellenkezője is

Divat Jupiter évében: színes virágba borulunk idén végre!

Az iWiW-ről leiratkozás története

Légy tiszta mindhalálig! MINDHALÁLIG???!!!

Faludy György vajas kenyere nem okozott botrányt

Nehéz és drága kenyér a hableányság manapság!

A helyzet csak fokozódik a cipőfronton

********

ANGOLTANÍTÁS ÉS FORDÍTÁS:
www.teleteacher.hu


Kultúrális, zenei programokról bővebbet a www.sambosi.hu, www.muvesz-vilag.hu

Cikkek




Anyák Napja  - meg ami mögötte van Celebeszen

Anyák Napja - meg ami mögötte van Celebeszen

Kis magánélet is ;-)

A legszebb hónap a jázminillatos május. Nemcsak a szokásos közhelyei miatt: virágfakadás, orgonalopás, szerelem=természet és test tombolása hosszú tél után, tralalala...Hanem a mamák ünneplése miatt is. Meg a két gyerekem szülinapja is akkorra esik!




Május első vasárnapja itt nálunk az édesanyák napja 1925 óta. Mindenhol más-más májusi vasárnapot neveztek ki ünnepelni (amit már a régi görögök is...http://hu.wikipedia.org/wiki/Any%C3%A1k_napja, mi osszuk be ezt…) Ilyenkor kapjuk a gondosan előkészített és begyakorolt óvodai ünnepségeket, a kisiskolások bele-belesülős szavalatait, a nagyocskák gyors virágcsokor-átadási szégyenlősségét és a felnőtt gyerekek drágán megvásárolt dizájnos csokrait (most, hogy 4-én ballagnak a legtöbb helyen, 6-án mamaünnep: a virágárak ad astra!) Remélhetőleg e drágán megvett klorofill-költemények mögött még azok érzelmek bújnak meg, amik a hajdani óvodás lelkesültségét őrzik ott bent. A bukéták talán nemcsak a muszáj-napról szólnak. Bár: minél proccabb a csokor, annál több lelkiismereti koloncot ellensúlyoz szerintem ;-))Mert nem könnyű megélni, hogy az ember anyjából lassanként őrá szoruló, kis védtelen, esendő valaki lesz, akit időnként úgy kell ápolni, mint a kicsinyeket. Nekem volt részem ebben is - és érezni ilyenkor belül nagy dühöt, csalódottságot: hogy akire valaha a legjobban felnéztünk, mivé lett... De jó, hogy köztünk van, mint az én mamám is,



akinek életéről picit már regéltem itt: http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=132

Anyának lenni nem könnyű, mert életfogytos dolog - találom a fejemen a szöget. DE ez a nap a szépről szól főleg. (a szokott giccsözönnel sajnos) ;-) Ám ha maszatos gyerekujjak gyártják a meglepit, az a csúcs! Nekem is megvannak azok a szívből áradó rajzaik, sete-suta betűikkel odakapart jókívánságok, a soha nem hervadó, bumfordi virágfestményeik. Nem is értem, hogy létezhetnek olyanok, akik kidobják a kölykeik rajzát lomtalanításkor! És ekkor rémlik föl az aranyigazság/közhely, ami sajnos a legrémisztőbb módon igaz: hogy a gyerekeink seperc alatt felnőnek! Hiszen az nem létezik, hogy tegnap még épp kiszuszakoltuk őket magunkból a szülőszobában, ma meg diplomát kapnak. Nekem ez a 27 illetve 25 év tényleg jól elröpült...

Természetesen nem hibáztatható az a nő, akinek - önhibáján kívüli ok miatt - kimarad/t/ az életéből a szülés és a felnevelés öröme-bánata; de hogy kényelmesebb-kiszámíthatóbb sorsa nem kárpótolhatja ezért a kalandért, az biztos. Aki meg direkt lökte ezt az ajándékot el magától, az sínylődjék... Van helyzet, amikor nincs más út, mint az abortusz. Ne legyünk szemforgatóak. És az mindig szörnyű (fiatalon, később is), mert bele ég az agyba: hány éves, milyen lenne, ha élne... De amikor ez már nagyipari üzemmóddá fajul, akkor valami óriási baj van... Hisz látni megteremtődni Az Embert - végig kísérve a pajzán gondolatból megesett fogantatásától felnőtté válása buktatóin át a szárnyára bocsátásig, - ez felfoghatatlanul nagy távlat! Mert mi nem tarthatjuk vissza őket magunk mellett pusztán szórakoztatásunkra, unaloműzésünkre; el kell menniük tőlünk, néha nagyon is messze. Aki csak azért akar szülni, hogy egyedüllétét feloldja és örökös társat biztosítson magának a majdani kesernyés öregedő napokra, az megőrült. Aki odaláncolja magához érzelmi zsarolással, a szeretet fasizmusával lányát-fiát, ezért elmarva lehetséges párjukat, az nem is ember.

Manapság már az anyaság is trendi elfoglaltság lett sztárvilágban a karrierépítés mellett! Ez nem is lenne hiba, ha nem pocakvillantó szépasszonyokkal lenne teli a padlás és a bulvármédia, hogy ebből is zsét facsarjanak ki meg címlapot... Minden "celeb"-méhben történt rezdülést öt újság követ eszelős buzgalommal, már a zigótakorút is hajszolják a fotósok ultrahang-felvételeken. Minden híresség azonnal rohadtul tudja, hogy mit és hogyan kell csinálnia… Mindegyik készül már négy hónapos terhesen arra, hogy mennyire hamar ledobja majd a mamahájat Schoberték-Béresék (nem kívánt törlendő) áldásos közreműködésével, ahogy a kis albérlő kibújik a hasból... Ugyanez a bagázs aztán végigturnézza a lapokat megszületett csemetéjével is; aki persze a legszebb, legjobb, legokosabb. Ez érthető büszkeség, de az a "pár perces terhes vagyok, de rögtön világgá is kiabálom"-stílus nagyon visszás.

Ennek kéne a legbensőbb magánügynek maradnia. Jó, meglátszik persze előbb-utóbb a gömbölyödés (nagyon irigylem a maiaktól ezt az öntudatos, feszülős pólós pocakviselést: mi még sátorlebernyeggel palástoltuk sajnos, akkor az volt az elvárás), de az még nem ok arra, hogy naponta hírként szerepeljen a médiasztár-szerűség a címlapokon. (Bár ha már egy nyamvadt hajfestés, hajvágás is "hírértékkel" bír, akkor mit szóljunk...)Mindenki rögvest kinevezett élanya lesz, ha háromszor szerepelt már a tévééében ;-)).

Emiatt annyira ledörzsölődött már ennek a furán gyönyörű (mert azért igen sok érzelmi hullámzással járó!) időszaknak a hímpora! Na itt végre behoztuk a fejlett nyugatot: ott is egymásra licitálnak a hülye sztárok a babakihordásban illetve ha az nem megy, akkor az örökbefogadásban (hát jobb trend, mintha az elvetetésében versenyeznének)! De a kehe ebben az, hogy nemcsak a maguk örömére, hanem a másik nő, elhagyott szerető, stb. heccelésére is szülnek. Angelina Jolie szentasszony már saját testéből fogant magzatát se bírja szeretni úgy, mint a "bótban vett" gyerekeit: rá is mehet a házassága Brad Pittel, a nők bálványával (nekem aztán ő nem!). Ahogy a görcsösöen fiatalnak maradni akaró Madonnáé is Guy Ritchie-vel ugyanezen okból. Azért félévenként futószalagon kölyket adoptálni - hát cinikus dolog... Összeszokásról, megismerésről ezek nem is hallottak még?!

Itthon is, aki Celebfalván teherbe esik, az vad versenyben van a többivel szinte. Kiről mennyit írnak centire, kiről mi jelenik meg, kinek milyen a háttere, ki hová viszi haza, ki mit vesz neki, stb.? Ki szakítja át elsőnek a célszalagot és milyen babával? Ha meg a 9 hónapig beetett bulvárszenya rohan a nyomukban, akkor sértetten testőrt fogadnak, paravánt huzatnak maguk elé, mert kell a magánélet szentsége - dödögik. Na, ez a szűzen kurva tipikus esete. Hiszen van, aki tudott disztingváltan anyává lenni, mint a tehetséges Gubás Gabi : persze ő a talentumából és a szépségéből él, nem kell külön pletyka-habverés körülötte. Ízlés kérdése az egész.

És akik megdicsőülten vigyorognak az első oldalakon, mondván "szívükkel élnek, nem az eszükkel" ezentúl (Stahl Judit aranyköpete), azok is bicskanyitogatóak hangyányit. Mert fogják vissza kicsit magukat! De nem. Az is természetes (főleg nála), hogy rögtön profi módon kezelik a helyzetet, azonnal mindent tudnak. Nagy (ki)oktatást kap az ország tőlük szülő-tantárgyból meg a hozzárendelt karrier-felfuttatásból. Féléves sincs a baba, de nagydoktorit írnak belőle a női oldalakon, lapokban. Honnan tudják mi lesz, majd ha nagy lesz???? A tutit megmondani pár hónapos együttlét után??? Van elképzelésük arról a friss zsenimamáknak, mi vár még rájuk? Nemcsak hascsikarás, rottyos széklet, hasraesés a homokozóban... Annál picit durvább sztorik is jöhetnek.

Én nem voltam ilyen iszonyú magabiztos. Sőőőt: bizonytalan voltam/vagyok még ma is néha. No persze, hol lennék én "médijjasztár", az is igaz ;-)))!

A vége felé már zavart a hasam is, mert nem láttam tőle a lábam. Aztán szülés előtt rettegve gondoltam arra a rózsaszín virágos gesztenyefákra kibámulva utolsó egyben töltött napunkon, hogy milyen lesz, ha valakiért egész életemben ezentúl felelőséggel kell tartoznom! Ezen is eltűnődnek két interjú között a nagyreményű és nagymellényű anyákok?

Nem volt akkoriban lehetőség apás szülésre, barátságos medencében pancsizós kitolásra, békés azonnali mellretevésre, együtt-alvásra baba-mama roomban... Volt viszont 1 db leharcolt vécé a beöntős anyukajelölteknek, zsufi kórtermek, néha morc szülésznők, egymás mellett kajabálva vajúdó nők, katonásan betekert-pólyázott újszülöttek felslichtolva a kocsin. Evésidőben erről szórták le a mamákhoz a kicsiket szoptatni, aztán visszarámolták ripsz-ropsz, kettőt is lengetve egy ápolónői marokban. Ez volt a Schöpf-Mérei Kórház anno 1980-82...

Ezek szerint mai tudásunkkal minden akkor és azelőtt így világra jött gyerekből idegbeteg roncsnak kéne lennie... Mert hol volt az akkori születés a Leboyer-i bensőségességtől? A halk zenétől, puha félhomálytól? "Ne üvöltsön, nem fáj az annyira!" - ezt hallhattuk. Tom Cruise a maga őrületbe hajló szcientológiai elvárásaival fel is kötötte volna ott helyben magát.

És mégis van két szuper gyerekem.



Édesek, szeretetreméltóan kedvesek, udvariasak, értelmesek, jóságosak és szépek
(azok voltak picinek is: lásd az antik fotókat ;-)). Akik tökéletesen ki tudnak hozni a sodromból két másodpercen belül. Akik a legtöbb gyönyörűséget és a legtöbb fájdalmat adt(j)ák. Akik pótolhatatlanok és akik el fognak nemsokára menni tőlünk a saját életüket élni. Akikkel csatázom eldobott fuszeklik és egyebek miatt, és akikért a legnagyobb csatákba megyek és mentem.

A nagy alakformálós hülyítés hatására, a juj-milyen-lesz-a-cicim,-hasam-utána, a nem-akarom-hogy-fájjon problémák miatt sok nő arra se hajlandó, hogy egyáltalán megszülje a magzatát. Vágják ki belőle időre beprogramozva, amikor az neki jó, a gyerek akarata le van szarva. Mi zajlik és hogyan, kit érdekel? Inkább ne is tudjon róla a kedves anyuka(?), kéretik fájdalomcsillapító, altatás. Sokkal több császármetszés van mostanában, mint az orvosilag indokolt lenne, erre szülészorvosok is felhívták már a figyelmet! (ebben speciel egyetértek Gregor Bernadett-tel) Aki "hírnévvadász" anyuka mostanában szült - neveket nem sorolok, a művelt nép úgyis kívülről fújja a szenyákból -, a hiradóstól az énekesnőn át az ex-élsportolóig, mind-mind sitty-sutty: császárral esett túl a dolgon. Pedig, mondjuk egy tornásznőnek kell lennie olyan izmos hasfalának, hogy kilökhetné magáből a srácot... Hisz nekem, aki csak két-három évig jártam a Bp. Spartacusba tornázni, még mondta is a páratlanul szépséges szülőorvosom, hogy "Bizony, látszik magán a múltja!"

A kutatók szerint az a kölyök, akit kimetélnek nagyhirtelen mamukája pocakjából, nem tanul meg igazán küzdeni, hiszen élete legnagyobb meccsétől már születése pillanatában meg is fosztották. A sok bárgyú filmben mindenki üvölt szüléskor, mintha nyúznák, noha nem kibírhatatlan az a fájdalom. De görcsöl rohadtul, az tény, mert kell a kitoláshoz. Ám ezt elfelejti abban a pillanatban az anyává lett asszony, ahogy meglátja-meghallja a szenvedése eredményét. Valahogy el kéne fogadni a természetet, hogy ez a születés útja - láttam a kiskutyánkat, Bogit 13-at a világra hozni: megkínozta őt is, de nyikk nélkül csinálta az ösztönei után - nem bevadítani magunkat-másokat előre, hogy túlélhetetlen. iszonyú, jajajaj. :)) Ne akarjunk mindig megúszni minden katarzist... Hiszen bepótolhatatlanul nagy, közös kalandunk a megszül(et)és, emiatt iszonyú hiba - hacsak nem komoly ok miatt - kényelemből kihagyni! Amit a gyerek akkor, azon az úton kiharcol és kibír, az tartalék egész életére. Amit a nő akkor elvisel és produkál a szó jó értelmében, az a legnagyobb tette.

Aztán nem divat szoptatni se. A mellek már csak mitikus hódítási eszközök lettek - fel-letöltik, mintha csak a formájáról szólna dolog. Hogy valójában a gyerek táplálására fejlődött ki, jut eszébe valakinek ma?! Pedig az az orgazmusközeli érzés és élmény, amikor a pici rákap, megszívja és elégedetten kortyolja, soha semmi mással nem pótolható be
.



A puffasztó tápszerekkel, cukros teával semmiképp. A cumisüveget lazán, oda se figyelve babaszájba tunkolók nem tudják, miről maradnak le! Nekem ez még ma is borzongatóan gyönyörű emlék, megvan még az a nád hintaszék is, amiben "kéjelegtünk" együtt velük...:))

A fiam - ő duhajkodik a tejcsárdában - korababa volt, 1,60-nal hét hónapra született. Inkubátortöltelékként éldegélt 1 hónapig: gyufaszál lábacskái, karocskái egy hatalmas pelustömegből kalimpáltak ki, fehérszőke feje elfért az öklömbe. (Kis kezem van ;-) ) Be kellett járni hozzá a hegyről a Ferencvárosba, hogy lefejjem neki a napi tejet. Mert attól gyarapodott lassacskán: napi 1 gramm hízásának is annyira tudott ott mindenki örülni! És minket, a koraszülöttek anyáit szabályosan naponta megfejtek az ápolónők. Mint a Riskát. Nem volt udvariaskodás, gyengédség: nekünk estek, rángatták, masszírozták a tőgyünket és kipréselték az utolsó szent csöppet is. Mert minden számított. Én mindkét gyerekemet sokáig szoptattam: 7 ill. 12 hónapig, addig másoknak is adtam tejet. Aki tudja - és miért ne tudná egy nő ezt a legtermészetesebb ösztönös dolgot? - csinálja! Annyira nem megy tőle tönkre a mell, ha közben gondozzák, masszírozzák (pedig még forró borogatással is kell a tejjáratokat lazítani). Helyre jött aztán az én alakom is, annyira, amennyire...

Rubint Réka nagyasszony talán lefitymálná az eredményt, mert nem egy kajakos pasi hasizmaival és kidobó emberi felsőkarral rendelkeztem. Az, hogy ő sajátmagát így, agyonhajszolt izomlédinek látja szépnek: magánügy. De sajnos terjeszti ezt az eszmét szerte a világban. A Playboyban ő is, most meg a kétmillásra saccolt Gregor Bernadett pózol, mint érett kétgyerekes megfontolt asszonyság. Csakis mások okulására. Kurvanehéz, hajszás - koplalás+ néha gyümölcs - fogyózás után, mint G.B. elmondja. (Tehát Gregornál keményen kamu az a metabol-reklámduma, hogy csak attól lett jajdeszép. Újabb bírságözön vár a cégre e parasztvakítás miatt??)

Pedig azt is el lehetne fogadni egy normális világban, hogy aki már szült, az nem lesz pont ugyanolyan lányos fazonú, kőkeményre faragott izmú, mint előtte. Szép maradhat, de másként. Minek a vad fitness, az erőltetett súlyzós, lépcsőzős, égetős alakformálás, amikor egy anya legyen puha, melengető és odabújásra ingerlően asszonyos. Ez még nem elhízás, nem szétesettség. De folyton a megszabott-varrt-betoldott mellekkel villogni, betonkemény hasfalat mutogatni, férfias combokkal dicsekedni, amikor egy anyai test nem ilyen! Nagyon kezd Réka nagysád az egykori NDK-s úszó-átmenetekre hajazni, akik valahol a férfi-női lét határán billegtek. Elhiszem, hogy neki nem a koksztól, hanem az edzettségtől ilyen a kinézete, na de ezt tenni etalonnak fiatal anyák elé? Tényleg erre buknak az ifjú apák, erről álmodoznak a tejillatú babaszobákba lépve?!

Miért nem lehet manapság valaki a maga saját módján szép? Miért csak Norbiék mondhatják meg erről is a tutit? Mostantól egyenarcok, egyencickók, -popók, -vádlik várnak ránk? Tényleg az vigasztalja a frissen szült nőket, hogy láthatják Schobertnét, Somogyinét (Gregor B.) pucsítani? Aki pedig férfi erre gerjed, az az anyát is látja bennük, és attól még jobban felizgul? Vagy akkor miről szól ez?

Szerintem, ha valaki visszanyeri szülés előtti alakjának viszonylagos körvonalait elfogadva, hogy a gyerekvállalás olyan lelki és testi változással jár, ami vissza nem fordítható, akkor vonzóan egyedi maradhat férje, gyereke és a világ szemében is.

Ha odafigyel magára: leteszi a kurva bagót, normálisan étkezik (nemcsak Norbi-tápot), mozog, amennyi jólesik, akkor jó úton van a harmonikus énkép felé. Ha nem erőlködve akar túllenni ezen az időszakon és ha elfogadja azt is, hogy néha ezt az egészet a fenébe is lehet kívánni, - amikor sikítva kirohanna a világból az ember lánya minden elől - nos, akkor a anyaság élmény marad évtizedekig, halálunkig. Sose leszünk élanyák. Mindig lesznek nagy hibáink. Valamit mindig elszúrunk. Meg is bánunk majd sok mindent. Emberből és nőből vagyunk, tehát ez belefér. De hogy ezt megélhettük egyszer, kétszer, többször, ki-ki a maga módján -az tényleg csoda. És ezt kell büszkén ünnepelni.http://anyaknapja.lap.hu/ De tán nem a két perce szültek körüli harsogással.

Anyák Napja  - meg ami mögötte van Celebeszen




További cikkek

COOL NYÁR 06!

Zsidó Nyári Fesztivált

Margitszigeti szivárvány júliusban: kubai karnevál, brit örömzene, ír sztepptánc

SAMBOSI GIPSY FESZTIVÁL

Terényi Napok: július 13-16

Zsámbék Jazz Open 2006

Szem-szájnak, fülnek ingere

Meggyleves után siklik a csíkos vitorlás krumplicsónak

Gazpacho: Spanyolország hűsítő csókja a vad forróságban

Radics Gábor Jazz Hegedűverseny döntője a Magyar Rádió Márványtermében

Rácson innen és túl, avagy ki szabad és ki a rab?

Kiállítás a Csókban

Tavaszra hangoló koncert

Kincses középkor a Szépművészeti Múzeumban

A pénz beszél

Szedjük a sátorfánkat....

A német gazdaság a foci VB-hez közeledve kezd formába lendülni

A 2007. évre vonatkozó előrejelzés

Fapados fodrászat

A legutóbbi franciaországi zavargások háttere

Hírmorzsák a nagyvilágból


© 2005 Lico Bt.

Tiffany díszüvegekMédiaZöld homlokzat

www.kronart.hu - KronArt Design - weblapkészítés, reklámgrafika, programozás, dekoráció