media_140x140_1.gifmedia_105x140_1.gifmedia_105x105_1.gifmedia01.gif
media02.gif
media_140x105_1.gif
media_105x105a_1.gif

Vélemények, hozzászólások:
media@lico-art.hu


Bemutatkozó

Van hova menni didergés helyett

Szókrátész a Ráday utcában, a Nagy Ő szolija mellett

Kutyafül

Pesti, budai virágos tavasz állatságokkal

Változatos tél

Új a régi helyén: Lukáts Andor Sanyi és Aranka Színházában Beckett-előadás

A pénz beszól

Oda a grund! - Dózer vár a Bauahus-házban működő Kultiplexre

Soros útmutatója a gyarlóság korában

Hová, de hová menjünk???

Obama kedvence 26-án, vasárnap Budapesten - soha vissza nem térő élményként

Polanski vámpírjai nyáron újráznak a Magyar Színházban

2009-BEN IS FOLYTATÓDIK A SAMBOSI JAZZ A TELEKOM ZENEHÁZBAN

Tavasz-nyár

Al Di Meola pár hét múlva újra Pesten penget

Portugália eldalolt fájdalma, a fado

Sportosan

Halál a habokban - Azér` a víz azúr! (az életmentő úszástól a vizihokiig)

Őszi programok

Zsidó Nyári Fesztivál , a tuti nyárzáró buli augusztus 25-e és szeptember 9-e között

III. FALKART - Falk Miksa utcai galériás happening szeptember 15-én

Nyárutóból ősz, majd tél

Pinchas Zuckermann 5-én a Dohány utcai zsingógában!

Tavaszi vigasságok

Sanyi és Aranka vár a Hólyagcirkuszban! /vagy fordítva ;-)/

Vasárnapi musicalparádé

DIDERGÉS HELYETT

Zeneakadémia: Nagy siker volt Tony Lakatos Brazil Projektje

Új pöpec hely a Belvárosban: kiállítások és koncertek a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban

KFT-koncert a PeCsában: élőben - a már kapható új CD-ről is - szólnak a nóták

ŐSZ HÚRJA ZSONG, DE NEM MONOTON!

Szombaton éjfélig párizsi hangulatban sétálhatunk a Falk Miksa utcában

Nemzetközi Cirkuszínház Fesztivál

Gyökérkezelés

Udvaros is a frisset szereti ?

Albert Györgyitől - nyugodjék békében , ha hagyják, de nem - egészen Hamvasig....

Elszállt egy Fodor a hőségben

ERŐSZAK AZ ERŐSZAK! (a bulvárszenyák és mások erkölcseiről)

Kit szolgálnak és védenek?! És kik?!!

A kertévék gyomra - Győzike vs. Hujberék

Bitch-bloggal a felszabadítás rögös útjain

Ha volna olyanom, tele lenne mindennel, most főleg az SZDSZ-szel...

007-es ügyeink - James Bond hajaszála is égnek állna ezektől!

Fábry- éppen most békülény -sóder által homályosan

50. évforduló: "csapatai harcban álltak"

„Tiszta szívvel betörök, /ha kell, embert is ölök.”

Zsidózzunk egy jót végre!

Apokaliptikus augusztus 20-a Abszurdisztánban
(In memoriam Örkény István)


Csókolom a Demszky értünk dobogó pici szívét!

Azok az ötcsillagos anyák!

Szem-szájnak, fülnek ingere

Farsangi fánk karcsúsítva

Orosz téltől tavaszig francia szinek virulnak Budapesten

Fűben, fában, kőrepedésben emberi arcok. sorsok rejteznek

Bálint napjáig randevúzhatunk a Hermelines hölggyel Budapesten

Budapest a Szentföld kihelyzett tagozata szeptemberig

Quo vadis Rajkó ?

Mucha bácsi nem törpe: ő a szecesszió óriása

Le a piramisokkal!

István luxuskivitelben, de miért???

Az eper csimborasszója, a mutymák!

Szilveszteri szerencsebűvölet a konyhából: lencse és sertésoldalas

Beckett párterpiája

Kultúránk meg az ő házai Velencében Arany Oroszlánt "lőttek"

Vaszary Jánossal ünnepel a Magyar Nemzeti Galéria

Hundertwasser labirintusa a Szépművészeti Múzeumban

ESTE Koltainál: hát nem volt sírás-rívás

Ez a Menzel-mese hab Hrabal sörén

2007 legnagyobb durranása: Nem kövületek, hanem maguk A KÖVEK GÖRDÜLTEK elénk júliusban

BAKSA SOÓS JÁNOS lehozta nekünk a csillagokat is az égről

Kánikula ellen könnyű eper- és karalábé levessel

Megszólaltak az ítélet harsonái a Bartók Rádióban

Bobby McFerrin ének- és táncórája

KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET!

Tiffany és Gallé megvalósult üvegálmai az Iparművészeti Múzeumban november 18-ig

Akiket a Szőke mozdonyának füstje megcsapott - Hasutasok

Télire: jól bebugyolált pulykakakas ;-))

Itt van 2007 az aranygaluska és a Tűz-Disznó jegyében !

Üdvözlégy áprilisig Vincent Van Gogh, Te Fényhozó!

Berek Kati felaraszolt a csúcsra

Picasso, a nők bálványa

A legfiatalabb Paganini-fióka nyert nyáron jazzversenyt - most év végéig a jazz-harsonások jelentkezését várják

Nőből vagyunk

Balatoni anzix :(( - Ahol a magyar nők a leggyönyörűbbek???

Kánikulában még a hónaljkutyák támadását is túl kell élni

Anyák Napja - meg ami mögötte van Celebeszen

Fürdőruha vagy nudizás?

A Bálint-napi szívcunami elmossa partjainkat

Cipő- és szandálmustra az emelkedettség jegyében ;-)

Divatban a válság - beszökött az ősz karján sajnos :(

Csizmamustra `09-10

Hogy kerül a csizma az asztalra??!

Amikor POPÓ villan váratlanul...

Asszonytartás, ahogy azok a csodálatos férfiak ;-)) elképzelik

Divat minden, meg annak az ellenkezője is

Divat Jupiter évében: színes virágba borulunk idén végre!

Az iWiW-ről leiratkozás története

Légy tiszta mindhalálig! MINDHALÁLIG???!!!

Faludy György vajas kenyere nem okozott botrányt

Nehéz és drága kenyér a hableányság manapság!

A helyzet csak fokozódik a cipőfronton

********

ANGOLTANÍTÁS ÉS FORDÍTÁS:
www.teleteacher.hu


Kultúrális, zenei programokról bővebbet a www.sambosi.hu, www.muvesz-vilag.hu

Cikkek




Beckett párterpiája

Abszurd a Sanyi és Aranka Színházban

A IX.kerületi önkormányzat két játszóhellyel is bővítette tavaly óta a Ráday utcai "vigalmi negyedet". Múlt évben a Stúdió K jött a felszínre - magában a Ráday utcában(!) kapva tágas és utcaszintű játszóhelyet -, idén pedig Lukáts Andor nyerte el pályáztatás útján a hajdani K-ás pinceszínház üzemeltetési jogát a Mátyás utca 9. szám alatt. Ezt is szépen helyrehozatta a hivatal: a tégalborítású falak közé elegáns lépcső vezet le, a padlat is harmonizál a vöröses színű burkolattal. Kellemes közösségi tér - régi asztalok, székek emlékeztetnek azért a hajdani akolmelegre - , tágas mellékhelyiségek és a régi, feketében tartott színházterem szolgálja Sanyi és Aranka Színház közönségét ezentúl. A szokatlan névválasztás Lukáts főhajtása Halász Péter, a nemrég elhunyt avantgard színházcsináló előtt, így az abszurd művek bemutatása is valahol az ő szellemiségét vinné Budapesten tovább. Ezt a sort most itt a stílus legnagyobb művelőjének, Samuel Beckettnek az Ó, azok a szép napok! című kétszereplős drámája nyitja Cserje Zsuzsa rendezésében. http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=300 Neki köszönhetjük a híres színmű magyar előzményeinek fotókiállítását is a büfé, társalgó-részben; Tolnay Klári, Pogány Judit, és a mostani főszereplő, Molnár Ildikó



évtizedekkel ezelőtti alakításai néznek ránk a fakult képekrő és természetesen maga a szerző, a szikár, pengetekintetű Beckett.


Ő, két kultúrkör és két nyelv képviselőjeként mégis olyan mindenen túli nyelvet és állapotot láttat ebben a művében is, mely már túlmutat meghatározható, körülírható helyeken, népeken, jellegzetességeken. Csupaszít, taszít, örvény kavarva beszippant kilátástalansága bugyrába. Tán a vérében hordozta ezt a menekülést: hugenotta-üldözés elől léptek ősei francia - Becquet - családként 1685-ben Írország földjére. Ám mire 1906 nagypéntekén, Dublin elegáns negyedében, egy Tudor-stílusú gazdag házban Samuel világrajött, famíliája már teljesen a szigetországbeli hagyományos értékek őrzőjévé vált. Ennek jegyében ő is egy nagymúltú egyetemen - Trinity College - tanult francia és angol irodalmat, diplomásként tanította is ezeket; sőt a máig legelitebb párizsi École Normale Superieure-n vendégtanárkodott is. Ott érte az a lehetőség, hogy James Joyce-szal és körével megismerkedhetett. De mivel megunta a nebulók okítását, felmondott mindenütt és írni kezdett. Először tanulmányokat majd díjazott verseket, és Párizsban életében először regényt is: A meglehetősen jó nőkről álmodom címűt. (Ezt életében soha nem adták ki.) Francia földhöz ezen túl is sok fontos momentum fűzi: amikor a harmincas évek végén a fővárosban egy strici kést mártott szívébe, ennek híre bejárta a sajtót. Ezt olvasva talált rá régi ismerőse, Suzanne Deschevaux-Dumesnil,vel akkora szerelembe esett, hogy halálukig együtt maradtak. (Az asszony távozott el előbb 1989 nyarán, majd Beckett fél év múlva, karácsony előtt követte.) 1961-ben feleségül is vette őt teljesen titokban s minden életmozzanatában társává lett Suzanne... Például épp anyját látogatta Írországban a második világháború kitörésekor, de akkor azonnal visszament Franciaországba, asszonyához. Ott az ellenállásban futárkodott addig, amíg el nem árulta egy pap őket. Innen is Suzanne-nal menekült a Gestapo elől a meg nem szállt országrészbe, Roussillon faluba, ahol bátran folytatta a németek vegzálását. Kitüntették ezért a háború végén, és ez a vidék annyira hatott rá, hogy legsikeresebb művében, a Godot-ra várva címűben fel is lelhető pontos mása. 1953-ban Ussy-sur-Marne-ban, Párizshoz közel vesznek is egy telket és házat építenek rá, hogy a vastag szürke kőkerítés mögött nyugodtan dolgozhasson, legtöbbször franciául. Ezt a nyelvet 1938-ban megjelent francia verse óta azért használta hivatásszerűen, hogy Joyce-hoz mégcsak ne is hasonlíthasson egyik megalkotott munkája se, semmilyen formában. Végső soron ezáltal őseihez tért vissza...

Így lérehozott munkássága váltotta ki a Svéd Akadémia elismerését is 1969-ben, amikor is Nobel-díjjal jutalmazták. Ezt egy szállodában hallva a hírt, Suzanne: "Micsoda katasztrófa!" felkiáltással fogadta. Férje is hasonlóképp gondolta, mert nem a dicsőségért alkotott, hanem az ember szerepének tisztázását vállalta magára a katoikus XX. században. A kapott nem csekély összeget nyomorgó pályatársai között szétosztogatta. (Wikipédia nyomán) A háborúkkal, emberi gondokkal nyomasztott világ összegubancolt szálainak kisimításáért írta magányában egyre redukáltabb műveit. Annyira zavarta a sok bonyodalom, árulás, keverés-kavarás talán, hogy a teljes vegetálásra csupaszította történeteit. Például valahol valakik valakit várnak, aki sose érkezik meg: ez a Godot, aki francia földön és nyelven "született meg" - itt adták ki először 1952-ben, itt rendezte meg Roger Blin hatalmas sikerrel a Théatre de Babylone-ban. Angliában, USA-ban eleinte nagyot bukott vele, hisz nem értették annyira, mint az egzisztencialistákon: Sartre-on, Camus-n edzett párizsiak.

Rengeteg munkája között 1961-ben írta a Sanyi és Aranka Színház nyitódarabját, az Ó, azok a szép napok! címűt. Ez már redukciós munkásságának egyik alap/mesterműve, bár itt még ketten(!) szerepelnek... Végül eljutott ő oda is, hogy Guiness-rekordokba bekerült, mint színész nélküli legrövidebb alkotás, a Lélegzet szerzője... Egy élete delét elhagyó házaspár végnapjait jeleníti meg két részben ebben az eredeti címén, Happy Days-ben. Nevük is alliterál egymással, ők Winnie és Willie. Inkább testvéri mint testi viszony van köztük, hisz valami tényleg abszurddá fokozott helyzetben létezgetnek: az asszony egy földkupac takarásában, férje meg az abba beásott veremben. Csak néha látják és hallják egymást, fizikai kontaktust nem is sikerül elérniük a szűk két óra alatt. A fekete színpadtérben Cserje hatalmas vécépapír-gurigákból halmoztat fel dombot Winnie köré (látvány: Debreczeni Borbála) . Utalás ez tán a világon mindent elborítandó szennyre, ami még csak készül kitörni , de amit majd felitatni tán kevés is lesz ez a töméntelen cellulózmennyiség.



Az asszony - Molnár Ildikó alakítja, aki ezzel a szereppel visszatér hajdani fiatalkori alakításához és külföldi évei után a magyar színházi világba is - elegáns csipkefelsőben (a hűvöskés nézőtérről borzongva: ez bátor tett tőle!)sztenderd tárgyai meghitt közelségében úgy éli bebetonozott, deréktől felfelé engedélyezett életféleségét, mintha mi sem történne s ez lenne a normális... Élvezi a rikácsoló csengő-indította napot a szigetország elvágólagos rendje szerint: fogat mos és ellenőriz, fésülködik (vagy elfelejti), olvasni próbálja egyre reménytelenebbül küzdve rövidlátásával a fogkeféje feliratát, társalog - ha lehet és tud - a férjével, nevelve folyton őt onnan fentről. Mindene nagyon szabályos, csak épp ahol és ahogy ez megnyilvánul, az maga a tömény gúny... Ez a földbe/szarkupacba(?) ágyazott, csak mellkasáig látszódó középkorú, jó külsejű asszony fittyet hány a körülményekre, amik valahogy-valamiért (nem mondja az író az okot) utolérték, rabul ejtették, egyre inkább belenyomják a - kínai Ji Csing Jóskönyv kifejezéssel élve - "biztos irreális" borzalmába. A darab arról szól, milyen - és lehetséges-e - a küzdelem ez ellen. Winnie töretlenül szaval, fennkölt stílusban társalog a teljesen állati létbe lesüllyedt - de angol újságot lapozó férjével -, állandóan ellenőrzi mindkettőjük egészségi és mentális állapotát, próbál érzelmi támaszt is kapni és adni, szóval teljes erővel élni akar. Így. Normálisan a lét legkülső peremén is túli abnormalitásban. Kinevetve mások által, lenézve - de minderre lazán rálegyintve. Ennek érdekében teátrálisan pózol, áriázik és monológizál, századeleji napernyővel úriasszonyt alakít: de ez már megerőltető számára. Eldobja ezt is, a tükrét is, amelyik figyelmezteti az idő múlására. Abből a rabságból: az évek, órák, percek kötöttségéből, unalmából is elfutna, ha tudna. Hogy kibírja és szépnek láthassa mindezek ellenére hamvába holt sorsát, emlékeit sorolja kántáló hangon, néha ráreccsentve az urára. Őt nyakficam árán is alig láthatja, de akihez ezek a múlbeli cserepek mindörökre odaragasztják. Akinek léte illúziót nyújt számára, a társaság, a boldogságát tűnékeny de talán nem hamis délibábját. Molnár Ildikó



teljesen természetesen viseli abszurd helyzetét; "ha ez van, ezt kell szeretni", jelzi hatásos mimikája (mással nem is tud élni, hisz teste fogoly, és a második részben el is tűnik a domb mögött). Minden idegesítően lapos társalgási-trillája a tények szépítését szolgálja.. Az adott szép napot, a még mindig elviselhetőt - mert holnap rosszabb lesz, tehát a ma igenis ajándék - ünnepli. . Figyeljük e két embert: az első részben láthatatlanná tett (csak a fejebúbja jelenik meg) Willie-t Sáfár Kovács Zsolt megrendült és alázatos alakításban meg az ő túlhabzó Winnie-jét. Az ő külön-külön létező magányosságuk mégis összekapaszkodni akaró csillagok e hideg űrben. A megírásakor általános "kihűlt a föld és nem terem semmi jó rajta"-életérzésén túl a többévtizedes, bejáratott házasságok kíméletlen lenyomata is e darab. Hát nem könnyű szembesülni ... Ezek a Kolozsvári Grandpierre Emil fordította mondatok - a színésznő hétköznapiságon csak picit túlmútató hangsúlyaival - minden magával kicsit is őszinte, középkorú emberben erős visszhangot kell, hogy vessenek. Lehet úgy nézni, hogy ez Beckett ítélete minden halandóra - de azért leginkább az egyes emberek magánvilágának kietlenségére világít könyörtelenül. Mert ezekből a kiégett mikrokozmoszokból áll össze a társadalom reménytelensége is, hogy példabeszéddé fokozzuk a drámát. Cserje rendezése nem akar segíteni abban a nézőnek, hogy eldönthesse akkor és ott, vajh mennyi ebben a gúny, mennyi a tiszta hit, mennyi az öncsalás, mennyi a szükséges remény? Hisz elbuknak, mint már a görögöknél a jót akaró hősök: hiába, hogy Winnie-ék annyira akarnák az együttlétet - a nő annak is örül, ha valahol meghallgatja a férje, annak is, ha csak orrfújásával kommunikál vele - a válaszfal áthághatatlan. Bár apró rések még vannak, amin átsüt valami fény. Mert az igazi óriási magány még őket se érte el. Beckett itt könyörületes kicsit, hagyva egy esélyt, hisz a Brownika (Browning-pisztolyuk)



(a dramaturgiai törvényeket áthágva) sem sül el még... Kétélű a mű vége: a férj kétségbeesett, utolsó erejével kapaszkodó előmászása az odúból, fel a csúszós gurigahalomra a folyton povedáló asszonya felé, talán nem az örök elhallgattatás igényét mutatja.



Bár a görcsös férfiujjak azért mégis csak a fegyver felé tapogatóznak... Unja nagyon a nőt, végezni akarna a vízfolyás-szerű, követhetetlen locsogással, hogy legyen egy kis békéje már az utolsó percekben? Vagy pont ellenkezőleg: szeretné megölelni, biztonságba ringatva a múlt szépségeibe burkolni, elmenekítve félelmei elől? Nem tudjuk meg.

De a belőlük áradó örvény beszív szinte mindenkit a nézőtéren. A litánia majd utána a súlyos csend körbefog és elragad; hol vagyunk már Winnie monológjától a sertéssörte fogkeféről, a papról, az ifjúságról, az egészségről és a félelmetesen elétornyosuló napokról! Az általa folytonosan pucolt szemüveg meg aztán a nagyító e feleszmélés nehézségét, a tisztánlátás gyötrelmét szimbolizálja: még ha mi magunk jól is látunk, ugyanúgy megijedünk a saját jelenünktől és jövőnktől, mert ... Mert a szembenézés pokoli nehéz. Jobb elsumákolni, hátha megússzuk. Pedig muszáj, itt a pincében nem hagynak számunkra a művészek egérutat. Ha tényleg ez vár ránk, amit itt elénk tárnak - ami a fiataloknak tán hihetetlen, míg az idősebbeknek valahol már megélt és elraktározott élmény - feloldozás számunkra nincs más, csak az a hit, hogy hátha mindez még megállítható és elkerülhető. Ha jól figyelünk és tanulunk ebből. Az a Winnie-s közhelyekbe betonozódás, az a másikat csak lenéző, pszeudo-figyeléssel elidegenítő magatartás hátha nem ég ránk. De hogy ez miként lehet, arra itt most nincs recept Sanyi és Aranka szuterénjében. Azt egy sokkal mélyebb pincéből, önmagunkból kell kibányászni a látottaktól megrendülve.

Fotók: Szkárossy Zsuzsa




További cikkek

COOL NYÁR 06!

Zsidó Nyári Fesztivált

Margitszigeti szivárvány júliusban: kubai karnevál, brit örömzene, ír sztepptánc

SAMBOSI GIPSY FESZTIVÁL

Terényi Napok: július 13-16

Zsámbék Jazz Open 2006

Szem-szájnak, fülnek ingere

Meggyleves után siklik a csíkos vitorlás krumplicsónak

Gazpacho: Spanyolország hűsítő csókja a vad forróságban

Radics Gábor Jazz Hegedűverseny döntője a Magyar Rádió Márványtermében

Rácson innen és túl, avagy ki szabad és ki a rab?

Kiállítás a Csókban

Tavaszra hangoló koncert

Kincses középkor a Szépművészeti Múzeumban

A pénz beszél

Szedjük a sátorfánkat....

A német gazdaság a foci VB-hez közeledve kezd formába lendülni

A 2007. évre vonatkozó előrejelzés

Fapados fodrászat

A legutóbbi franciaországi zavargások háttere

Hírmorzsák a nagyvilágból


© 2005 Lico Bt.

Tiffany díszüvegekMédiaZöld homlokzat

www.kronart.hu - KronArt Design - weblapkészítés, reklámgrafika, programozás, dekoráció