media_140x140_1.gifmedia_105x140_1.gifmedia_105x105_1.gifmedia01.gif
media02.gif
media_140x105_1.gif
media_105x105a_1.gif

Bemutatkozó

Ékszerdoboz a templom alatt - Rovinj

A 400 éves Don Qujote földjén araszolva

Franciaország ékköve:
az Azúrpart


Mediterrán örömök


Ékszerdoboz a templom alatt - Rovinj

Az Adriára látogatókhoz se volt idén nyáron mindig kegyes az Öreg ott fent: sátorból kimosó óriási zuhék, hideg viharok vették el az egy-egy hétre oda "lecsúszó" honfitársaink kedvét Horvátországól. Pedig ott a rossz idő inkább kivételnek számít - de ez a nyár mindenhol őrült és kiszámíthatalan volt. A legkellemesebb azonban az Adria-part augusztus végén, szeptember közepéig. Annyi csak a hátrány, hogy korábban sötétedik, de a varázsos városkák este tündökölnek igazi bájukban.

rovinj06.jpg


Mi Rovinjt céloztuk idén meg (tavaly Pula környéke volt soron, de sajnos az amphiteátrum és a Diana-templom kivételével ez a kikötőváros igencsak "döglött" benyomást kelt) és hálistennek csalódnunk nem kellett!

rovinj01.jpg


Esős tocsogásban indultunk el (rajtam veszkocsizma volt utitársaink legnagyobb poénkodására, de térdig vízben mi mást...) Olyannyira helyzet volt, hogy tűzoltóautók szivattyúzták az utakról a fölös nedvességet Veszprém megyében. Tehát száguldozni nem lehetett; a Rovinjba való lejutás - az Isztria gyöngyszeme, olasz-horvát kétnyelvű város - így megnehezítve is kb. csak 7-8 órát vett igénybe. De a horvátok pályái - ki ne zengené ezek dícséretét?! - nagyon kellemesek: pedig viaduktok, alagutak - szóval nem csak a sima anyaföldre leterített aszfaltszőnyeg, mint a nálunk sohanapján elkészülőknél - állították helyzet elé az ottani tervezőket-építőket. És mégis vannak, működnek és röpítenek a vágyott tengerhez! A fizetős kapuknál oda-vissza kb. 200 kunát hagytunk ott ezért.

Még mielőtt átléptük volna Letenyénél a határt, megálltunk ebvacsorázni (ebéd-vacsora kb.18 órakor)a nagyrécsei Berény Fogadódál. Már tavaly is beléjük szerettünk hazafelé jövet, de az idei volt a totál belezúgás! Olyan ételeket hoztak eszméletlen nagy adagban (pl. velővel töltött, asztalt beborító rántott hús), frissen, ízletesen, szellemesen és szépen elkészítve (nem a "három kaporszál egy lavórban"-dizájnt követve!) hogy a velünk lévő, Amerikában élő barátaink végig azt tervezgették a nyaralás 6 napja alatt: "De mit fogunk majd enni visszafelé Nagyrécsén?" Korrekt és a pestinél egységekkel alacsonyabb árak, tündéri kedves pincérek, szóval ha lehetne, idetolnám őket a fővárosba fogadóstul, lovardástul, kerti tavastul, kandallóstul...

rovinj02.jpg


Este értünk be választott városunkba - a szállásadónőnk, Patrizia (internet foglalás, ebben nagyon profik, tonnányi weblapon részletesen, képekkel-árakkal hirdetik magukat, válaszolnak azonnal, megbízhatóak!)már várt az Istra kútnál. Rovinj egy félszigeten terül el, olasz városkához méltóan a régi negyed felszalad a hegytetőre, ahol a hatalmas Santa Eufémia templom őrzi a hely nyugalmát. Fenséges a látkép onnan, de a tengerpartól is: a pici színes házakon tyúkanyóként trónol ez a fehér épületmonstrum. Körben a parton csodálatos fenyőerdősáv fut, hatalmas terepet adva a futóknak, bicikliseknek, sétálóknak. Mivel esős nyár volt, minden üde, harsogó zöld volt. Az egész part szabadstrand, van sziklás, füves, kiskavicsos, homokos, sekélyebb és mélyebb vízű résszel.

Nos, a házunk egy kertvárosi részben volt, ahol kiwi- és gránátalmafák, leanderbokrok és pálmák bólogattak a kertekben. Mindenki a vendégfogadásból (is) él. Mi egy három éve készült tetőtéri lakásban "tengettük" napjainkat: nagyon választékos, tiszta, kellemes, mindennel felszerelt hely volt erkéllyel, kényelmes kétszemélyes ággyal - naponta kb. 60 eurós árban. (Ehhez napi és fejenkénti 1 eurót hozzá kell számolni helyi adónak.) A zuhét hálisten másnapra elfelejthettük, és egy délelőtti séta után birtokba vettük a tengert. Pont megfelelő hőfokú volt (a túl meleg már kellemetlen még ebből a csodaléből is), tiszta és áttetsző, a halak tömege ott kószált alattunk zavartalanul. Komplett akváriumban érezhettük magunkat (én nem annyira, mert szemüveg nélkül nem láttam tisztán, de fel van már találva és Hawaii környékén bérelhető is a dipotriás búvárszemüveg. Begyűrűzhetne hozzánk is...) Csodaszép nagy hajók siklottak az orrunk előtt, sok hátrányos helyzetű milliomos is megpihent ott "rozzant bárkájával" (10 millió dollárosra saccolta ezeket San Francisco-i barátunk) a strandunk öblében. Az olasz fölény látható-hallható volt, mellettük némi német, magyar és helyi erő is színesítette a palettát. Gyalog a szállástól kb. félóra lehetett a partunk, mi puhányok millió cuccunkkal kocsival 10 perc alatt ott voltunk. (A parkolás nem könnyű feladat, a belvárostól távol lehetett helyet fogni.)

rovinj03.jpg


Aztán csak a "napon döglés", ahogy kis amerikai barátnőnk fogalmazott ékes első anyanyelvén... Ő például férjecskéjével Velencéből ruccant át a komppal, ami naponta jár a két város közt. Ide este 8 körül érkezett. Olyan három órás út és biztos lenyűgöző látvány, még delfineket is észrevettek. Amúgy az Isztria Velence fennhatósága alá tartozott régebben, ez a házak stílusán és a szárnyas oroszlán sűrű előfordulásán is lemérhető még mindig.

Este napszítta bőrünket már valami ruhába burkolván elindultunk éttermet vadászni. Minden utcácskában tucatnyi van, rosszat elég nehéz lehet kifogni. Mindet nem próbáltuk, de ahol megfordultunk, egy sem okozott csalódást. Az árak a magyarországi (főleg inkább pesti)szinten vannak, a választék lenyűgöző. Sokszor ettünk tengeri herkentyűket: isteni szardíniákat, monk halat, fekete kagylót, lepényhalat, tintahalat ezerféle képpen, stb. A csevapcsicsi (kis darálthús-kolbászkák félig marha- félig sertéshúsból, ajvárral - sültpaprikából krém - , hagyma, szalmakrumpli) raznicsi (nyársra szúrt húsocskák olyan körettel, mint az előbbinél), az isztriai omboló (fügével megbolondított húsféle) helyi horvát specialitás. De félig-meddig olasz terület lévén erősek a tésztákban, pizzákban is. A mindenütt csak rántott húst kedvelők is megnyugodhatnak, megy az is (bár azért kár ide eljönni, az jó otthon is). A finom dalmát vörösborok, a sokféle sör is megfizethető. Korrekt a számlaadás, nincs kecmec, átverés, idejük sincs erre, mert iszonyú a pörgés: a jobb helyek előtt sorállás van az asztalokért. Sok helyen nemcsak kaja de csodás panoráma is várja a vendégeket, de a hangulat tengerparton, utcasarkon egyformán kellemes. A kávéjuk, kapucsinójuk, fagyijuk olasz színvonalú tehát remek! Reggelire mindig a kisboltban vásároltak a fiúk: frissen sült kenyér, a még meleg túrós burek (patkó alakú rétesféle), péksütik, rétesek, hártyavékonyra szelt, isteni felvágottak, gyümölcsök kerültek a kosarukba szinte hazai árakon - minden üzletük tiszta, jó választékú, minőségi árut kínáló.

rovinj04.jpg


Ettünk ötszáz éves házban kialakítot hótt elegáns helyen a templom alatt(holland feleség szolgált ki, aki szerb montegnegrói férjével csinálta a horvátoknál ezt a bizniszt - és nem veszélytelen ez, hiszen itt még mindig nem csípik a hajdani ellenséget!). Itt már a tálalás is élmény volt (az árba ez az exkluzivitás nem volt kirívóan beleépítve). Az én fekete kagylóim például egy hatalmas fekete tányérra keresztbefektetett, nagy, gyöngyházfényű sonkakagylón érkeztek, kukoricagombócokkal, fokhagymás szaftban. Növények dzsungele, kovácsoltvas bútorok, hatalmas, gyertyafénnyel teli ámpolnák fokozták a hangulatot. A másik véglet egy utcai kajálda volt - isteni az is - ,ahol szerintünk asztallapként egy koporsó fedele szolgált... A benti helyiségben még balta is volt a falra akasztva, a pincér sem volt az a tündi-bündi, de bajunk nem esett a túlzabáláson kívül.

Ennyi ipari mennyiségü ételt le kell persze járni. A hegynek kaptató utcákban mindenhol art gallery, souvenir-üzlet, hand made shop, stb. vert tanyát: a hangulatuk aranyos, de az árujuk - kis kivétellel - szemrontó giccs. De a girbe-gurba márványtömbök adta utcakő mindig csillog, megfut rajtuk a napfény éppúgy, mint a lámpák sugara. (Tűsarkúban biztos halál a vége!) Shakespeare-darabok díszletei lehetnek ilyenek, mint ez a városka. De ez valódi: kint lógnak a friss illatú száradó ruhák, lepedők - á la bella Italia -, keskeny évszázados házak kapaszkodnak egymásba, előttük minden négyzetcentimétert benő az illatos estike, a leander vagy más virág. A lakások ezekben a régi városrészekben bizony szűköcskések: sok vizes is, alig van hely élni, kint ücsörögnek hát székeiken, lefekvésig figyelve a tömeget, kutyáik jönnek-mennek szabadon, övék az utca. De barátságos jószágok, nem a pitbulltartásra kattantak rá... Vannak olyan házaik, amelyeket már láthatóan - mert gyönyörűen felújítottak - német, holland nyugdíjasok vettek meg: tengődnek szegények itt egész évben a kis morzsa nyugdíjukból.

rovinj05.jpg


A hat nap huss, el is röpült, pont, amire az ember beleszokna ennyi jóba. Hazafelé is özönvízben indultunk útnak, szürke lett ettől a csodáskék Adria. Hogy ne szakadjon meg rögtön a szívünk a búcsú miatt... De az illata, az a jódos-sós, leanderes, mosópor- és sülthús egyvelegű, összehasonlíthatatlan tengerparti illat még itt van az orromban. Ami ha egyszer megcsapta az embert, soha nem engedi elfelejteni Őt, a legszebb nagy vizet; visszavágyunk oda, hacsak egy hétre is de minden évben. Hogy milyen a víz simogatása, a számlalatlanul változó kékség villódzása, a naplemente tömény szépsége? Ott kell ezt megtapasztalni. Kb. 150 ezer forintért egy hét mámor elérhető.

Fotó: Sebő Gábor


© 2005 Lico Bt.

Tiffany díszüvegekMédiaZöld homlokzat

www.kronart.hu - KronArt Design - weblapkészítés, reklámgrafika, programozás, dekoráció